Masánszki alma

Gyümölcse minden tekintetben I. rendű. Mérete kicsiny vagy középnagy.

Alakja változó, tompa kúpos, majd két végén belapitott gömbalaku, szép és többnyire szabályos termetű. Vastagságának legnagyobb átmérője a szár és kehely közt többnyire középtájra esik, honnét mindkét vége felé csaknem egyenlően de kelyhes vége felé mégis többnyire mindig összehúzódva boltozódik.  S z á r a rövid vagy közép­ hosszú, vékony vagy középvastag; szép tölcséralaku, többnyire érdes rozsdával bevontfalu, mély üregbe helyezett.  K e l y h e nyilt; rövid osztványokkal ellátott; többnyire szabályosan kikanyarított, simafalu, sekélyke üregben ülő.

Bőre finom, sima, fénylő, elejénte zöldes fehér, értével aranysárga; napos oldalán ragyogó pirossal mosott, de árnyékban nőtt példányai többnyire nélkülöznek minden pirosságot. Pontozata ritkás, de szembetűnő; a piros szinben aprócska és sárga, az alapszínben nagyobb és fahéjszinü. Egyes, fahéjszinü, finom rozsdafoltok gyakran láthatók fölületén, szármélyedése pedig többnyire érdes rozsdával van bemázolva. Ritka gyümölcs, melyen egy, néha több, kiemelkedő, sárgásszürke szemölcs vagy bibircs is ne találkoznék.

Gyümölcsének húsa fehér vagy sárgásfehér, finom, tömött, roppanó; leve elegendő czukros, finoman borizü, sajátszerüen kellemes fűszeres zamatu; melegebb tájakon azon­ban, valamint a későig tartott gyümölcsöknél, alig lehet benne a savanynak nyomát is észlelni. Magháza zárttengelyü; fiókjaiban számos ép magot rejtő. Kehelycsöve tágas, de alig mélyed a gyümölcsbe.

Novemberben már szedhető és fogyasztható, de eláll tavaszig is. Ízéből a tárolás során folyamatosan veszít.

Nemes téli borsdorfi, Reinette batarde, Blanche de Leipzig, Reinette d’ Hemagne, Reinette de Misnie, Masanszky

E jeles alma, melyet Diel Némethon büszkeségének nevez, hihetőleg Szászországból, Meissen városa melletti Borsdorf nevü faluból veszi eredetét. Leroy szerint ezelőtt több, mint 300 évvel már igy vélekedett eredetéről Valerius Cordus is História stirpium című munkájában. 

A Masánczki alma Németország nagy részében s a német gyümölcsészeti irodalomban is C (r= Nemes borsdorfi) név alatt; hazánkban és az osztrák tartományokban pedig, valamint Bajorhonban is, átalában „Masánczki” név alatt ismeretes.

Leírói: D i e 1, Kemobstsorten, II. 80. L u c a s, Jlliistr. Handh. der Ohstk. I. 303. és Auswáhl werthv- Ohstsorten, I. 76. Bi vort. Annál, de pomol. VIII. 71. L e r o y, Dict. de pomol. III. 150. Dr.  E n t z  F e r e n c z, (honi nyelvünkön) Kertészeti füzetek, V. 13. és sokan mások a világ müveit népei nyelvén.

Rendkívül edzett fajta.

„Hogy mennyire válik be a Masánczki alma alföldi viszonyaink közé? E kérdésre még most nem felelhetek. A sík alföldi kertekben, a hol csak megfordultam,egyetlenegy idősebb Masánczki almafát sem láttam még. Nálam még csak három ízben termett s többnyire a gyümölcstermésre kedvezőtlen időjárású években. Hazánk hegyes vidékein több helyt akad már egy-egy Masánczki fa s termékenységét s gyümölcsei finomságát mindenütt dicsérik. Éjszaknyugati és Éjszaki-Magyarország s aztán Erdély kertészei és gyümölcsöseiben megérdemlené, hogy minél nagyobb mértékben elszaporitsuk”

Fája: Fiatal korában lassú növésű, de rendkívül edzett természetű; később azon­ban nagy, tartós életű, terebélyes fává képes növekedni. Termőre csak későn fordul, de aztán rendkivűli termékenységével kárpótol várakozásunkért. Szabálytalanul álló ágaival, melyek vékony gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel jól be vannak ruházva, sűrű ugyan de mégis szellős koronát alkot. Vadonczra vagy későn hajtó almafajok koronaágaira ojtva, leginkább szálasfának alkalmas; de doucinra vagy paradicsom alanyra ojtva, bo­kor alakban is nevelhető s ez utóbbi alanyokon korábban is termőre szokott fordulni. A nyesésnek nem barátja; agyagos, meszes s kellő nyirkossággal biró talajban, különösen pedig hegyes vidékeken díszlik legvígabban s terem legízletesebb gyümölcsöket. Későn hajt ki tavaszszal és későn is virágzik. Gyümölcsei jól állják helyöket a fán.

Vesszei: Elég számosak, hosszak, karcsúak, fölállók vagy nyílt szögekben elállók; könyökösek; gyenge korukban ritkásan molyhosak; értebb korukban ezüst hártyásak vagy csaknem egészen csupaszak, fényes barnás vörösek, levélhullás után vöröses barnák vagy zöldes barnák; apró, fehéres, kerek pontokkal elég sűrün, de kevéssé szembetűnőleg pontozottak; rövid levélközüek.

Rügyei: Kicsinyek, gömbölydedek, molyhosak, fához lapulók; elég kiálló, bordátlan ülőlapra helyezkedök.
Virágrügyei: Kicsinyek vagy középnagyok, gömbölydedek vagy zömök kúposak,tompahegüek, sűrü fehér molyhos pikkelyekkel borítvák.

Levelei: Kicsinyek vagy középnagyok, elég vastag és keményszövetüek; merevek, tojásdadok vagy kerülékesek, rövidke, félrecsavarodó, éles hegyben végződök; laposak, gyakran megfor-dítva azaz lefelé öblösek; kissé íveltek; felső lapjukon babosak, de azért elég simák, csupaszak, fényesek, világos-zöldek; alsó lapjukon kissé molyhosak; szélei­ken apró, tompa fogakkal ritkásan és szabálytalanul fürészeltek. Levélnyelök rövid,vastag, merev, csaknem vizirányosan el- vagy rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái kicsinyek, áridomuak vagy keskeny-lándzsásak; elég tartósak. Virágrügyet körítő levelei többnyire kisebbek, mint a vesszőkön levők; kerülékesek; merev és majd kissé hosszas, majd rövidnyelüek.

Az ültetés fagymentes időben (szabadgyökeres oltványok esetében őszi és tavaszi időszakban – október közepétől november végéig, illetve február közepétől április elejéig) végezhető el, de akár még a téli időszakban (pl. januárban) is ültethető gyümölcsfa, ha a levegő hőmérséklete +3 °C fölött van és a talaj nincs mélyen átfagyva. Fontos azonban, hogy a szabadgyökerű gyümölcsfák esetén az ültetés mindenképpen a lombhullás után, de rügyfakadás előtt történjen. Optimális azonban szabadgyökeres gyümölcsfát őszi időszakban ültetni a biztonságosabb megeredés érdekében, mert az enyhe, téli napokon a gyökereken keletkezett sebek még a tavaszi időszak előtt kalluszosodnak és az új gyökerek kialakulása is megkezdődik, melyek tavaszra már készen is állnak és nem akkor kezdenek még csak kialakulni (újból), mivel a tavaszi ültetés alkalmával a már megindult kis gyökérhajtások könnyen letörnek. Őszi ültetéskor a gyökérzet körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges, mert a téli csapadék kellő nedvességet biztosít, és a talaj tömörödése is megtörténik.

Tavaszi ültetésnél a talajt a gyökérzet között taposás helyett bőséges öntözéssel kell tömöríteni. Ebben a tavaszi időszakban a kiszáradás is gondot okozhat, ezért ajánljuk a mulccsal való takarást.

A konténeres fákat az év bármely szakában (fagymentes időben) lehet ültetni, akár nyáron is.

Az ültetési távolságot alanytól-, korona formától (metszési mód) és alaktól függően kell meghatározni. Vadalanyon lévő fajták általában terebélyesre nőnek és magasságuk is elérheti a 15 m-t. Itt ajánlatos a 8-10 m-es tőtávolságot tartani, a sortávolság 6 m, eltolt ültetési rendben. A törpésítő alanyoknál, mint pl. birs, galagonya, és M-alanyoknál kisebb távolságokat is hagyhatunk (pl.: 6x6 m).

• Közepes törzsű fák esetében 7-8 méter sortávolság és 5-6 méter tőtávolság,
• Termőkaros orsó esetében 7 méter sortávolság és 3,5-5 méter tőtávolság,
• Karcsúorsó esetében 3 méter sortávolság és 1,5 - 2 méter tőtávolság,
• Sövény esetében 5 méter sortávolság és 0,8-4 méter tőtávolság,
• Bokrok esetében 4 méter sortávolság és 4-5 méter tőtávolság ajánlott

Az ültetési távolságokról - a korona metszési módja és az alak függvényében fajtákra lebontva - összeállítottunk egy részletes ismertető táblázatot, melyet ide kattintva tekinthet meg.

Általánosságban elmondható, hogy alma, körte esetében 6-7 m-, cseresznye esetében 8-9 m-, szilva, kajszi és meggy esetében 5-6 m-, birs, naspolya és őszibarack esetében 3-5 m-, gesztenye esetében 8-12 m-, dió esetében 10-20 m tőtávolságot javasolt tartani.

Kiskertekben érdemes odafigyelni arra is, hogy a telekhatártól milyen távolságra kerülnek elültetésre a kiválasztott növények.

Telekhatártól, illetve épülettől,  tartandó javasolt ültetési távolságok:

• Gyep, virág, szamóca, hagyma, stb.: 0,5 m
• 1 m-nél magasabbra nem növő cserje, bokor: 1,5 m
• Szőlő, 2 m-nél magasabbra nem növő cserje, bokor, sövény, díszfa: 2 m
• 3 m-nél magasabbra nem növő minden egyéb bokor és díszfa: 2,5 m
• 4 m-nél magasabbra nem növő, nem terebélyes díszfa: 3,5 m
• Alacsony növésű gyümölcsfa, 4 m-nél magasabbra növő, terebélyes díszfa: 5 m
• Cseresznyefa, továbbá az előzőekben fel nem sorolt gyümölcsfa, valamint nyár, fűz, akác, fenyő: 7 m
• Dió- és gesztenyefa: 10 m

A kisméretűre növő fákat (pl. őszibarack) 3 méterre, a közepes méretű alma, kajszi, körte, szilva, stb. fákat négy méterrel a telekhatártól kell ültetni.

Szabadgyökerű fák ültetése
A csomagolás teljes eltávolítását követően különösen tavaszi ültetésnél legalább 48 órára (ősszel elég a 24 óra) állítsa vízbe a fát egy edényben (vödör / hordó) úgy, hogy a víz a gyökérzetet teljesen ellepje. Ügyeljen arra, hogy 48 óránál sokkal tovább viszont ne maradjon vízben a fa, mert ebben az esetben a gyökér befullad. 

A megvásárolt szabadgyökeres gyümölcsfa gyökereinek végéből szükséges 1-2 cm-t levágni, és a sérült részeket eltávolítani az egészséges részig (fehér metszlap).

A gyümölcsfát ültesse lehetőleg napos helyre, mert a napfény kedvezően befolyásolja az aromaanyagok, vitaminok képződését és a gyümölcs színeződését is. A napfény hatására a fák koronájában a harmat hamarabb elpárolog, így nem alakul ki kedvező életfeltétel a gombás- és baktériumos betegségek számára.

A karcsú orsó, szabadorsó korona kialakítású gyümölcsfák mellé, minden esetben támrendszer vagy karó szükséges. A karó esetében érdemes keményfát használni, melynek optimális átmérője 5 - 8 cm, hossza 180 - 200 cm (a karót 50 - 60 cm mélyen kell a földbe helyezni). A karó a korona kezdete fölé érjen. A fákat 3 - 5 helyen elasztikus, erős műanyag szalaggal, nyolcas alakban kell a karóhoz rögzíteni. Időnként ellenőrizze, majd szükség esetén lazítsa meg a kötéseket!

Az ültető gödör  mérete: min. 60 x 60 x 60 cm, de nem túlzás a 100 x 100 x 100 cm sem, ugyanis  gyümölcsfa életében ez az egyetlen alaklom amikor tápanyagot tudunk juttatni a gyökérzet alá. Ezt követően erre nincs lehetőség. Különösen szükséges ez a nagy gödörméret akkor is, ha a talaj nem túl jó minőségű, törmelékes, vagy túlságosan kötött. A gödör aljára kerüljön – gaztól, taracktól és gyomoktól mentes - föld föllazítva és összekeverve trágyával, mely lehet szerves trágya (min. 3-4 éves marhatrágya) is, illetve trágyapellet. Az eredeti marhatrágya hosszabb időn keresztül biztosít tápanyagellátást a gyümölcsfának viszont felelhetők benne károsító lárvák és baktériumok is. A trágyapellet ehhez képest már egy szinte sterilizált ám mégis természetes tápanyagpótlási módszert biztosít viszont lebomlási ideje sokkal gyorsabb, ezért kevesebb időn át tud tápanyagot biztosítani a gyökérzet számára.

A trágya / trágyapellet – föld keveréket az ültetőgödör alján javasolt meglocsolni kb. 2 dl (folyékony) baktériumtrágyával. Ezután minimum 5 cm-es földréteg következik (mivel a gyökérzet közvetlenül nem érintkezhet a trágyával) majd, a gyümölcsfa gyökere. Ebben a rétegben állítható be a gyümölcsfa ültetési mélysége is ezen földréteg vastagságának szabályozásával.

A legfelső gyökérre 6-8 cm föld kerüljön, de ügyeljen arra, hogy az oltás/ szemzés forranya (oltási heg) nem kerülhet föld alá, mivel abban az esetben fennáll annak a veszélye, hogy a nemes úgymond lelép az alanyról, azaz legyökeresedik. Ez az adott gyümölcsfa gyors kipusztulását okozza. 
Az ültetési mélységet ezért egészen pontosan meg kell határozni, aminek legegyszerűbb módszere,  ha egy egyenes lécet átfektet a gödör felett és ehhez állítja be az oltási heg magasságát, hogy az a föld felszíne fölé essen. Ilyenkor megemelve a facsemetét a földdel kevert trágyaréteg és a gyökérzet közé még be tudja lapátolni a megfelelő mennyiségű földet.

A fa gyökerei közé érdemes gyökéritatót szórni (kb. 400 g/fa), illetve a fa gyökérzetére mikorrhiza gomba tablettát (2db) morzsolni.

Az ősszel ültetett gyümölcsfa gyökere körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem feltétlen szükséges (de nem árt). A téli csapadék ellátja a gyökeret kellő nedvességgel és a talaj tömörödése is megtörténik. Őszi ültetés esetén az oltvány tövét kupacolni (földdel feltölteni) kell.

A tavaszi ültetés annyiban különbözik az őszitől, hogy ekkor a taposás helyett bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Ilyenkor a legnagyobb veszély a szárazság, ezért mulccsal, tőzeggel vagy szalmás trágyával védekezhet a kiszáradástól. Tanácsos legalább 1 m2 területen a talajt betakarni a gyümölcsfa tövében.

Konténeres fák ültetése
A konténerben szállított gyümölcsfaoltványt a konténerből óvatosan emelje ki oly módon, hogy a gyökerek között lévő föld ne hullhasson ki. A gyökerekkel jól átszőtt földlabda palástján (kerületén) a gyökereket metszőollóval / kézzel meg kell tépkedni / szaggatni, hogy az ültetést követően a gyökérzet szerteágazón növekedjen tovább. A konténeres gyümölcsfa gyökereit metszeni nem kell.

Az ültetés alkalmával minimum akkora gödröt ásson, hogy a földlabda kényelmesen beleférjen. Javasolt, hogy a földlabda körül minden irányan legyen legalább 20-20 cm hely a gödörben (alul is), de, ha biztonsággal és bőségesen szeretné ellátni tápanyaggal a gyökérzet alatti földréteget, akkor az 1m x 1m x 1m-es ültetőgödör sem túlzás, sőt…

Az ültetés további folyamata megegyezik a szabadgyökeres gyümölcsfák ültetési módjával.

Kapcsolódó tartalom:

• Milyen földbe, milyen alanyon, milyen gyümölcsfát?
• Gyümölcsfák helyes ültetése

Őszi ültetésnél nem szükséges, viszont tavasszal történő ültetés esetén bő vízzel (min. 15-20 l) kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Tavasszal az öntözést hetente meg kell ismételni 2 hónapon keresztül. Nyári száraz időszakokban mindenképp bőségesen pótolni kell a nedvességet 2-3 napi, de szükség esetén akár napi rendszerességgel is.

A metszés helyes időpontjának megválasztása nagyon fontos a terméshozam-, a fertőzések elkerülése és a koronaalakítás szempontjából is. Szakszerűtlen metszéssel óriási kárt is lehet okozni a gyümölcsfákban, de a metszés elmulasztása sem jó megoldás.

Ültetéskor (őszi ültetésnél is tavasszal - február, március - kell metszeni) a metszés szerepe rendkívül fontos egyrészt koronaalakítás szempontjából, másrészt pedig  - azonban elsődlegesen - azért, mert a facsemeték gyökérzete a kitermelés során sérül (A sérült gyökérrészeket ültetés előtt vissza is kell metszeni az egészséges részig), és nagy része a földben marad. Tehát a megmaradt kisebb gyökérzet nem képes ellátni tápanyaggal a változatlan méretű föld feletti részt, ezért ezt az aránytalanságot a föld feletti részek metszésével szükséges kiegyenlíteni, de legjobb a gyökér javára eltolni. Ellenkező esetben a növény kiszárad, hiszen a leveleken keresztüli légzéssel vizet párologtat el, amit, ha a gyökérzet nem tud pótolni, az a facsemete kiszáradásához vezet.

Őszi ültetésnél semmiképp nem szabad metszeni az elültetett facsemetéket (majd csak tavasszal), mert ilyenkor a metszési felületen bejutási pontot biztosítunk a fertőzések, kártevők számára, illetve fagykár is keletkezhet.

A tavaszi metszés a kívánt korona típus kialakításának megfelelően kell, hogy történjen, amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától és a kívánt művelési módtól is. Az első 5-6 évben a csemetefák koronaalakítása történik. Ezt nem ildomos elhanyagolni és szakszerűtlenül végezni, mert a későbbi évek során csak bosszúságot fog okozni az elhanyagolt és szakszerűtlenül metszett lombkorona, illetve a gyümölcstermés sem fogja ebben az esetben hozni a várt eredményt.

Minden gyümölcsfánál általában alkalmazható metszési mód a sudaras ágcsoportos metszés. Ennek az a lényege, hogy az évek során 3 ágemeletet alakítunk ki metszéssel a gyümölcsfán, az ágemeletek között meghatározott távolságokat kihagyva.

Az első évben a koronás fácskán 3-4 oldalvesszőt hagyunk meg kb 60-100 cm magasságban, minél szabályosabb elrendezésben, és ezeket vágjuk rövidre. A függőleges irányba növekvő sudarat, az oldalvesszők metszési magasságához képest 20 cm-rel magasabban vágjuk el. Oldalvesszők hiányában csak a sudarat kell elvágni és a vágás alatt fejlődő oldalhajtásokból lehet azután kinevelni az első ágcsoport szintet.

Az első és a második oldalág-csoport szint között 80-100 cm távolságot hagyunk, de a 40-60 cm is elfogadott fajtától függően. Tehát az első évben arra törekszünk, hogy a sudár elérje a 100-110 cm magasságot.

A sudaras ágcsoportos metszéstől eltérő korona kialakítás a katlan és a váza korona. Az őszibarack metszése során katlan koronát alakítunk ki. A kajszi, meggy és a szilva koronáját általában váza alakúra neveljük. Mindkét metszésnek az a lényege, hogy a hosszirányban fölfelé növekvő sudarat tőből eltávolítjuk. Amikor az őszibarackot megvásárolja, általában már kis koronás fácska. Arra kell csak ügyelni, hogy a törzs vonalában ne fejlődjön sudár. A kajszi, meggy és a szilva váza koronája úgy alakítható ki, hogy a kívánt törzsmagasság fölött el kell vágni a sudarat. A kihajtott rügyekből nem szabad engedni, hogy a törzs vonalában sudár fejlődjön.

Az ültetési időszakon kívüli minden egyéb metszésmód célja a koronaalakítás, illetve, hogy a napfény és a levegő minél jobban érje a gyümölcsöket, a korona ne sűrűsödjön be, szabályozza a terméshozamot és a koronát megfelelő irányú és intenzitású növekedésre serkentse. A szakszerű metszéssel továbbá a kórokozók és a kártevők számára nem alakulnak ki optimális életfeltételek, ezért bőségesen termő gyümölcsfát nevelhetünk.

Az ún. termőkaros és a hasonlóan kedvező karcsú orsóra nevelt koronaforma jól megfelel ezeknek a követelményeknek megfelelő alanyhasználatnál, és könnyen elsajátíthatók, de a váza és a katlan korona is jó választás lehet adott gyümölcsfajtánál.

Részletes leírást a témában a metszési útmutatóban talál mely szakanyagainkban olvasható.

Körténél, almánál, őszibarcknál a nyári zöldmetszés (július) sem hanyagolható el, ha szép gyümölcstermést szeretne elérni.

Diófa esetében sem az őszi, sem a tavaszi metszés nem ajánlott, mert ezekben az időszakokban még igen magas a diófánál a gyökérnyomás és a metszfelületeken keresztül képes mintegy elvérezni a fa. Tavaszi metszésnél a sebekből kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg. A ritkító metszés optimális ideje az augusztusi és a szeptemberi időszak.

A korona alakító metszés a diófa csemetéknél optimálisan télen végezhető el.

Előfordul, hogy a gyökérzetből vagy az alanyból a törzsön (az oltás/szemzés alatti részen) vadhajtások törnek elő. Ezeket minden esetben el kell távolítani. A vadhajtások nem keverendőek össze a vízhajtásokkal. A vízhajtások a fa nemes részén törnek elő és ezek 2-3 rügyre való visszametszéssel termőre fordíthatóak. A nem kívánatos helyeken el kell távolítani azokat.

Ültetéskor a vegyszermentes kertészkedés érdekében érdemes EM-bio trágyával belocsolni az ültető gödröt, illetve a gödör aljára kerüljön szerves trágya, vagy trágya pellet. Részletek ld.: Ültetés módja

A jó gyümölcsberakódáshoz és gyümölcsfák egészséges fejlődése érdekében feltétlenül szükséges évről évre a megfelelő mennyiségű tápanyagok pótlása is. A túlzott trágyázás azonban kedvezőtlen hatással van a tárolhatóságra, az íz kialakulására, valamint betegségekhez is vezethet.

A legjobb, ha az alap tápanyagpótlást egyszer tavasszal, és egyszer ősszel végzünk el. A nagyobb terméshozam eléréséhez június végéig további tápanyagpótlást iktathatunk be. A legjobbak erre a célra a folyékony állagú trágyák. Pl. a természetazonos EM-BIO baktérium trágya.

Az érés illetve a szüret után az őszi időszakban már csak lassan lebomló trágyákat használjon. Legmegfelelőbb erre a célra az istállótrágya, vagy a marhatrágya pellet.

A fagykároktól úgy védheti meg gyümölcsfáit, ha a metszés fagymentes időben, a kihajtás előtt történik (általában februárban) a fent leírtak szerint. A kemény téli hajnalokon, amikor már -20 fok közelében is járhat a hőmérő higanyszála a fagyok ellen füstöléssel vagy öntözéssel lehet védekezni.