Gyümölcsfák helyes ültetése

A gyümölcstermesztés sikerének egyik legfontosabb alapköve a gyümölcsfák helyes elültetése. Ezen áll, vagy bukik az ember minden fáradozása. Amíg a fa ültetője nem tud tiszta képet alkotni a gyümölcsfaültetés kérdésében, addig sokszor a jelentéktelen dolgok betartása mellett a legfontosabb és leglényegesebb teendőket mulasztja el.

A gyümölcsfaültetés első és legfontosabb teendője az ültetőgödrök kiásása. A gyümölcsfát ültesse lehetőleg napos helyre, mert a napfény kedvezően befolyásolja az aromaanyagok, vitaminok képződését és a gyümölcs színeződését is. A napfény hatására a fák koronájában a harmat hamarabb elpárolog, így nem alakul ki kedvező életfeltétel a gombás- és baktériumos betegségek számára. Az ültetőgödrök helyes kijelöléséről részletesebben a gyümölcsös helyes beosztásával foglalkozó írásunkban talál további információkat.

Elsődleges alapvető kérdés az, hogy mekkora is legyen az a bizonyos ültetőgödör. Amennyiben a telepítési terület földje meg lett szántva, elég a 60-80 cm átmérőjű-, 60 cm mély gödör is, mert ebben az esetben a gyökereknek megvan a lehetősége arra, hogy a laza talajban könnyedén terjedhessenek. Azok ily módon akadálymentesen tovább haladhassanak és megtalálják a fa számára szükséges tápanyagokat. Ez az ideális állapot, ami azonban igencsak ritka esetben adott. A leggyakrabban csak egyes gyümölcsfák pótlásáról lévén szó a legtöbbször még teljes gyümölcsös telepítésekor is felásatlan talajba kell végezni az ültetést. Ez esetben a gödröt 100-120 cm szélesre és 70-100 cm mélyre kell készíteni, hogy a gyökerek legalább amíg megerősödnek, addig legyenek kedvezőbb körülmények között. Továbbá az is fontos, hogy a gyümölcsfa életében ez az egyetlen alaklom amikor tápanyagot tudunk juttatni a gyökérzet alá. Az ültetés végeztével azt követően erre nincs lehetőség. Különösen szükséges ez a nagy gödörméret akkor is, ha a talaj nem túl jó minőségű, törmelékes, vagy túlságosan kötött. A gödör kiásásánál úgy kell eljárni, hogy a talaj felső (kb. 20-30 cm mélységig) sötétebb színű, a levegő és a napsütés hatására átérett rétegét, az ún. feltalajt a gödör egyik oldalára-, a nyers altalajt (rend szerint világosabb színű) a gödör másik oldalára érdemes dobni. Őszi ültetés esetében a gödröket már szeptember hónap közepén-, tavaszi ültetésnél pedig október – november hónapban már érdemes kiásni, hogy a kitermelt föld alaposan kiszellőzzön és az érlelő hatású tényezőkkel érintkezve elveszítse nyers jellegét. Benne a gyümölcsfák számára felvehetetlen állapotban lévő növényi tápanyagok (legalábbis részben) így átalakulnak felvételre alkalmassá.

Amennyiben azt tapasztalná, hogy a szóban forgó talaj sivár, murvás, forgácsköves, vagy nem látszik alkalmasnak arra, hogy benne a fiatal hajszálgyökér-képződés sikerrel végbe menjen, vagy, ha egy kipusztult fa helyére kénytelen ültetni, elkerülhetetlen, hogy közvetlenül a gyökérhez friss, jó minőségű föld kerüljön, ami biztosítja a megeredést. Még jó talaj esetében is érdemes így eljárni.

A csemeték gyökérmetszése – amit minden elültetendő csemetével kivétel nélkül meg kell tenni – a következő módon végezhető el: A főgyökerek egyharmadát-, az oldalgyökerek kétharmadát kell visszavágni, és minden, a kiszedésnél sérült részt el kell távolítani. Amennyiben az látszik, hogy már volt metszve a gyökér, akkor a metszést csak fel kell frissíteni úgy hogy a megvásárolt szabadgyökeres gyümölcsfa gyökereinek végéből csak 1-2 cm-t szükséges levágni, illetve a sérült részeket kell még eltávolítani az egészséges részig (fehér metszlap). A metszlapoknak minden esetben vízszintesnek kell lenniük, hogy azokra úgymond a csemete, mintegy talpacskákra támaszkodhasson.

A gyökérmetszést követően (különösen tavaszi ültetéskor) vízzel telt vödörbe / hordóba, vagy egy nagyobb edénybe legalább 2 órára bele kell állítani a gyümölcsfát (úgy, hogy a víz a gyökérzetet teljesen ellepje), hogy jól teleszívja magát vízzel és pótlódhasson a levegővel hosszú időn át érintkezett gyökérzet révén elveszített nedvességtartalom. Ügyeljen arra, hogy 48 óránál tovább viszont ne maradjon vízben a fa, mert ebben az esetben a gyökér befullad.

Amely csemeték annyira szárazak lennének, hogy azok törzsén a háncs ráncos lenne, azokat 4-5 napra földbe kell mélyen elvermelni, és a földet bőségesen, szinte sárosan / iszaposan beöntözni. Ha a ráncok ezen idő alatt sem tűnnének el, akkor a fák menthetetlenek, azokat el se ültesse, ellenben bocsássa az eladó rendelkezésére.

Az ültetendő gyümölcsfa kezelése szempontjából az az irányadó, hogy helyből származik -e a fa, vagy sem. Azaz, hogy mikor lett a földből kiszedve. Ez a gyökérzetből teljes biztonsággal gyorsan megállapítható. Ha a hajszállgyökerek földesek, üdék és a főgyökerek metszésre nedvedznek, lédúsak, akkor a csemete frissen lett kiszedve. Ha a hajszálgyökerek szárazak, mert pl. nagyobb távolságra lévő faiskolából kerültek a helyszínre, a következőképpen kell eljárni:

Az ültetés megkezdése előtt egy az ültetési gödör méretének megfelelő gödröt kell ásni, és abba, vagy  egy talicskába 2-3 lapát agyagot kell tenni ugyanannyi friss marhatrágyával és annyi vízzel, hogy az az összekeverést követően híg pépet adjon.

A megmetszett és vízzel megszívatott gyökérzetű csemeték gyökérzetét elültetés előtt érdemes ebbe az agyagos pépbe mártani, és jól beleforgatni úgy, hogy minden gyökérrészen az egy bevonatot (mázat) képezzen. Ez a pép egyrészt a fát elültetve is egy állandó nyirkosságot kölcsönöz a gyökereknek, másrészt a meggyökeresedés után tápanyaggal is szolgál.

A gödör aljára kerüljön – gaztól, taracktól és gyomoktól mentes – föld (színföld / feltalaj) föllazítva és összekeverve trágyával (1:1 arányban fél-fél talicskányi), mely lehet szerves trágya (min. 3-4 éves marhatrágya) is, vagy trágyapellet (kb. max. 40 dkg). Az eredeti marhatrágya hosszabb időn keresztül biztosít tápanyagellátást a gyümölcsfának viszont felelhetők benne károsító lárvák, pajorok és baktériumok is. A trágyapellet ehhez képest már egy szinte sterilizált-, ám mégis természetes tápanyagpótlási módszert biztosít viszont a lebomlási ideje sokkal gyorsabb, ezért kevesebb időn át tud tápanyagot biztosítani a gyökérzet számára.

A trágya / trágyapellet – föld keveréket az ültetőgödör alján javasolt meglocsolni kb. 2 dl (folyékony) baktériumtrágyával.

Ezután minimum 5 cm-es földréteg következik, mivel a gyökérzet közvetlenül nem érintkezhet a trágyával. Ezzel a földréteggel állítható be a gyümölcsfa ültetési mélysége / magassága is a földréteg vastagságának szabályozásával. Ez a földréteg a gödör egyik oldalára dobott feltalajból, vagy jó minőségű színföldből kerüljön oda. Az ültetési magasságot úgy kell beállítani, hogy a facsemete oltási / szemzési pontja (Ami arról ismerhető fel, hogy ott egy szembeötlő dudorodás van, és onnan a nemes rész egy kis elhajlással indul felfelé) nem kerülhet a föld alá. Azaz a csemetének nem szabad a földbe mélyebbre kerülnie, mint ahogyan a faiskolában állott. A mély ültetésnek igen káros következményei vannak, melyek előbb-utóbb a fa kipusztulásához vezetnek.

Javasoljuk, hogy a faültetést lehetőleg legalább két ember végezze. Egyikük tartsa az oltványt az ültetőléc5 közepéhez, vigyázva hogy az oltási pont is megfelelő magasságban maradjon. A másikuk eligazgatja az oltvány gyökérzetét a gödörben, majd a gyökerek közé porhanyó földet szór, mialatt a fát tartó segítő óvatosan rázogatja a fát, hogy a föld gyökerek közé való bejutását ezzel elősegítse, ügyelve arra, hogy a fa beállított pozíciója megmaradjon. A földnek a gyökerek közötti réseket teljesen ki kell töltenie. Nem maradhat a gyökérzet mellett levegős rész / rés, mert akkor a gyökérzet kiszárad.

Az ültetés mélysége: a legfelső gyökérre 6-8 cm föld kerüljön, de ügyeljen arra, (mint ahogyan már korábban is említettük), hogy az oltás / szemzés forranya5 (oltási heg) nem kerülhet föld alá, mivel abban az esetben fennáll annak a veszélye, hogy a nemes úgymond lelép az alanyról, azaz legyökeresedik. Ez az adott gyümölcsfa gyors kipusztulását okozza. Továbbá az is előfordulhat, hogy a mély ültetésből adódóan a fa gyökerei a megszokott helyzetüknél mélyebb talajrétegekbe kerülnek, ahol a lélegzési lehetőségük ki van zárva és ennek következtében a gyökérzet, mint a táplálkozás egyik fő szerve elsorvad. Külső megnyilvánulása a bajnak az a tünet, hogy a fák gyengén hajtank ki, s azt követően az első melegebb nap bekövetkeztével (dacára annak, hogy vizet kaptak) hajtásaik elhervadnak. Ha a meggyökeresedésen át is átestek a mélyen ültetett fák, akkor pedig sok tőhajtást hoznak, jeléül a korai pusztulásnak. Ilyenkor, ha bebizonyosodik a mélyültetés ténye, célszerű a beültetett fa törzse körül lévő fölösleges földréteget kikaparni, széthúzni mindaddig, amíg az oltási / szemzési pont a föld felszíne fölé kerül. Az így kiszabadított fa körül egy az öntözővíz befogadására alkalmas tányért kell készíteni.

Az ültetési mélységet ezért egészen pontosan meg kell határozni, aminek legegyszerűbb módszere,  ha egy egyenes lécet (esetleg egy lapát-, vagy az ásónyelet)5 átfektet a gödör felett és ehhez állítja be az oltási heg magasságát, hogy az a föld felszíne fölé essen. Ilyenkor megemelve a facsemetét a gyökérzet alá / közé még be tudja lapátolni a megfelelő mennyiségű földet.

A fa gyökerei közé érdemes gyökéritatót6 szórni (kb. 400 g/fa), illetve a fa gyökérzetére mikorrhiza gombatablettát7 (2db) morzsolni.

Általánosan elterjedt rossz szokás, hogy a gyümölcsfa elültetésénél a gyökerekhez tágyát raknak úgy, hogy az érintkezik a gyökérzettel, mondván, hogy lesz mivel táplálkoznia. Ennek káros hatásai vannak a friss fára. A gyökerekhez adott trágya levegőt nem kapván éveken keresztül lassú elbomlása folytán káros savakat termel, amelyek a hajszálgyökereket megtámadják, megégetik, marják és gócpontját fogják képezni a gyökerek legveszedelmesebb betegségének a gyökérpenésznek, amelyet a ’Dematophora necatrix’ nevű gombabetegség okoz, amely a fák gyökereit fehér, pókháló-szerű anyaggal vonja be. Gyökérszálai által a szomszédos fákra is átterjed, s néhány év alatt egész gyümölcsösöket képes tönkre tenni.

Amint a gödör földdel megtelt a gyümölcsfa gyökere körül a földet óvatos taposással kell tömöríteni8 (különösen az őszi ültetésnél), hogy a talaj a gyökerekhez szoruljon. A taposásnál arccal a fa felé fordulva kell állni, és a cipő orrával kell a fa felé taposni. A lábbeli sarkával taposni nem szabad, mert ebben az esetben a gyökérnyak közelében lévő oldalgyökerek könnyen leszakadnak a főgyökérről. A taposást szükség szerint többször is meg kell ismételni. A gödör másik oldalára kitett altalajból a fa köré tányért lehet készíteni az öntözővíz, illetve a csapadék összegyűjtésére, befogadására.

[10]Őszi ültetésnél (különösen késő ősszel) öntözni nem feltétlen szükséges, ha csak a talaj teljesen nem száraz, akkor beiszapolásra nincs szükség, mert a téli csapadék ellátja a gyökeret kellő nedvességgel és a talaj tömörödése is megtörténik. Őszi ültetés esetén az oltvány tövét hozzávetőlegesen 50-60 cm magasságban kupacolni10 (földdel feltölteni) kell. A fölhalmozott föld megvédi a talajszinthez közeli gyökereket a téli fagyok ellen, illetve nagyszerű támaszt nyújt a talajban még meg nem kapaszkodott gyökérrel rendelkező fiatal fáknak a viharos szelekkel szemben.

Az ültetésnél kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a fa az eredeti helyének megfelelő mélységre kerüljön5 az új helyén is. Ha a talaj nincs kellőképpen leülepedve, az ülepedéssel is számolni kell. A legkisebb ülepedés a homoktalajoknál van (2-3 cm). Kötött talajokon 8-10 cm-, középkötött talajokon 4-6 cm ülepedéssel kell számolni.

Ha az ültetést követően azt tapasztalja, hogy az egyes fák túl mélyre, vagy túl magasra kerültek, úgy a fákat fel kell szedni és újra el kell ültetni, mert ellenkező esetben egész életük során csak sínylődni, vegetálni fognak.

A tavaszi ültetés annyiban különbözik az őszitől, hogy ekkor a taposás helyett / mellett bő vízzel alaposan öntözni iszapolni kell9, hogy a víz a földet a gyökerekhez tömörítse. Így tömöríthető a talaj a gyökerek között. Ilyenkor a legnagyobb veszély a szárazság, ezért mulccsal, tőzeggel vagy szalmás trágyával-. törekkel védekezhet a kiszáradástól. Tanácsos legalább 1 m2 területen a talajt betakarni a gyümölcsfa tövében.

Olyan területeken, ahol a talajvíz magasan áll. és gyökérfulladástól kell tartani, a fákat dombot készítve is lehet ültetni, és ezzel kizárható a víz káros, vagy ölő hatását.

A gyümölcsfa ültetésnek létezik egy különleges módja is, amikor egy meredek partoldalt kell gyümölcsös telepítésével hasznosítani. Ezt csak földmozgatással lehet fásítani olyan módon, hogy a partoldal ültetési vonala feletti részből egy bizonyos mennyiségű földet kell kivályni, melyből egy sánc-szerű partot kell létesíteni. Ahhoz, hogy ezt a sáncot a csapadék, és a lefolyó víz el ne mossa, karókkal kell körültűzdelni, mely karók közeit fűzfavesszőkkel kell befonni. Az így létesített sáncokba ezt követően elültethetők a gyümölcsfák, melyekhez alkalmas módon kis vízlevezető csatornákat is érdemes kiképezni, hogy az összegyűlő csapadék a fák tányérjába folyva állandóan biztosítsa azok vízszükségletét.

Az ültetés még egy nagyon fontos tennivalója, a kikarózás. Ennek különösen nagy jelentősége van erős szélnek kitett helyeken, ahol ugyanis elengedhetetlen a karózás. Legalábbis mindaddig, amíg a meggyökeresedés és a fa erőteljes növekedése meg nem indul, és azt a gyökerek már kellőképpen rögzítik a talajban. A karót minden esetben az ültetéssel egyidőben kell a fa mellé helyezni, de még akkor kell a fa mellé szúrni / ütni, amikor az ültetőgödör még nincs betemetve. Így pontosan meghatározható a karó leszúrási pontja oly módon, hogy az nem sértheti meg a gyökereket, hiszen azok ilyenkor még láthatóak, szemben a későbbi kikarózással. Tehát, ha már a beültetett fa mellé próbál valaki karót verni, az ki van téve annak a veszélynek, hogy a földben lefelé haladó karó a fa gyökérzetén végzetes sérüléseket okozhat.

Bekerítetlen területen lévő telepítéseknél az a veszély is fennállhat, hogy a fák mellől ellopják a karókat. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy a karó aljára merőlegesen mintegy keresztet alkotva egy lécet kell szögezni (kb. 20 cm), és ezzel együtt kell a gödröt beföldelni. Az ilyen karó a fölből kézi erővel kihúzhatatlan, a tolvaj pedig valószínű, hogy nem vesz annyi fáradságot magának, hogy a karót kiássa.

A karcsúorsó-, szabadorsó korona kialakítású gyümölcsfák mellé, minden esetben támrendszer, vagy karó szükséges. A karó esetében érdemes keményfát használni, melynek optimális átmérője 5 - 8 cm, hossza 180 - 220 cm. A karót 50 - 60 cm mélyen kell a földbe helyezni a fa mellé a kiásott ültetőgödörbe.

A karót mindig a facsemete azon oldalára kell tenni amerről az uralkodó szél fúj. Amennyiben az ellenkező oldalra kerül a karó, és a fát rögzítő kötél elszakad, a fa úgy állandóan a karóhoz horzsolódik a szélben, és ez által sebek keletkeznek rajta. Az így keletkezett sebek a csonthéjas gyümölcsfáknál mézgásodásra-, az almánál vértetű fertőzésre nyújthat alapot.

A karót szorosan a törzs mellé kell állítani közvetlenül, mert az csak ebben az esetben szolgálja a célját.

A fától a már 15-20 cm-re lévő karó mellett a fák a szélnyomásnak engedve elhajolnak, görbékké, féloldalassá válnak. A facsemetéket a karóhoz a legjobb kókuszkötéllel-, vagy többszörösen fogott jutafonállal (esetleg erős, elasztikus műanyag szalaggal) nyolcas alakzatban legalább három-öt helyen olyan szorosan kikötni, hogy a fa és a karó között 2-3 cm távolság legyen, és sem a karó, sem a fa ne mozogjon.

A karó felső végének valamivel a korona elágazása alatt kell lennie és semmi esetre sem szabad a koronához érnie, mert ott komoly horzsolási sebeket okozhat. Időnként ellenőrizze, majd szükség esetén lazítsa meg a kötéseket, hogy az ne akadályozza a facsemetét a növekedésben / vastagodásban, és azt ne szorítsa el. A szél és a mozgás hatására esetlegesen lelazuló kötéseket viszont érdemes újrakötni.

Konténeres fák ültetése

A konténerben szállított gyümölcsfaoltványt a konténerből óvatosan emelje ki oly módon, hogy a gyökerek között lévő föld ne hullhasson ki. A gyökerekkel jól átszőtt földlabda palástján (kerületén) a gyökereket metszőollóval / kézzel meg kell tépkedni / szaggatni, hogy az ültetést követően a gyökérzet szerteágazón növekedjen tovább. A konténeres gyümölcsfa gyökereit metszeni nem kell.

Az ültetés alkalmával minimum akkora gödröt ásson, hogy a földlabda kényelmesen beleférjen. Javasolt, hogy a földlabda körül minden irányan legyen legalább 20-20 cm hely a gödörben (alul is), de, ha biztonsággal és bőségesen szeretné ellátni tápanyaggal a gyökérzet alatti földréteget, akkor az 1m x 1m x 1m-es ültetőgödör sem túlzás, sőt…

Az ültetés további folyamata megegyezik a fent leírt, szabadgyökeres gyümölcsfák ültetési módjával.

Metszés

Őszi ültetéskor a csemetéket egyáltalán nem szabad metszeni, mert ilyenkor a nedvkeringési szünet folytán a sebek beforradni nem tudnak. A téli csapadék bejutva a metszlapokon különféle betegségeket idézhet elő, és a nyílt felületen az egyéb kórokozók is gyorsan bejutnak. Az elültetet csemetéket tél végén, február hónapban, vagy legkésőbb márciusban, de még rügypattanás előtt kell megmetszeni.

A fiatal fák koronaalakító metszést kell végezni az első pár évben, melynek az a célja, hogy a korona helyes növekedésnek irányát be lehessen állítani, továbbá a koronából szükséges eltávolítani minden sűrűsítő-, különösen befelé törekvő vesszőt. A metszés, illetve a koronaalakító metszés részletesebb ismertetését, annak különböző módját és növényélettani magyarázatát egy külön fejezetünkben olvashatja.