Almafa csemeték

ellenálló almafák, ősi almafajták, rezisztens alma, konténeres almafa

Alma betegségei, kártevői

Az alma a legértékesebb és egyben a legelterjedtebb gyümölcsünk. Azon gyümölcs melyen, szinte korlátlan ideig el lehetne élni akkor is, ha semmi egyebet nem fogyaszt az ember. Története talán a legnagyobb múltra tekint vissza. Almatermesztéssel már a kőkorszakban is foglalkoztak az európai népek, de számos írás is fennmaradt a mitológiától a Bibliáig róla...

Az alma a száraz, meleg, sekélyrétegű, erősen meszes talajon nem termeszthető jó eredménnyel. Száraz viszonyok között a gyümölcsük elaprósodik, a betegségekre erősen fogékony lesz. Szereti a hűvös, párás környezetet, a nyirkos, mélyrétegű, tápdús talajt. Közepesen kötött, azaz homokos vályogon, illetve vályogtalajon érzi jól magát, ahol a talaj ényhén savas vagy kissé lúgos kémhatású, a humuszréteg vastag, a talajvíz 2-3 m mélyen van. Akár az időszakos vízborítottságot is jól tűri. Hűvös, csapadékos termőhelyen erősebben károsítják a betegségek. A hosszú tenyészidejű fajták számára a domb- és hegyvidékek kedvezőbbek. Szárazabb talajokon a nyári almákon kívül a Húsvéti rozmaring, Starking és a Simonffy piros termelhető eredményesen. Ültetési távolság: magastörzsű fáknál: 10-12 m, közepestörzsű fáknál: 8-9 m, bokorfa esetén: 4-5 m.

Rendezés: