Bosc kobak körte

Jó pollenadó, részben öntermékeny. Porzófajtái: Clapp kedveltje körte, Serres Olivér körte, Vilmos körte, Kieffer körte, Conference körte, Hardenpont téli vajkörte, Téli esperes körte

A Bosc kobak általában nem igényel porzót, csak ültetvényben. Termése inkább a metszési müdtól függ, mivel szinte csak a hosszúvesszőkön terem, (kivéve a baki bosc) azaz a vízszintes vagy ahhoz közel álló vesszőket nem szabad visszavágni.

Gyümölcse középnagy-nagy, 60-72 mm átmérőjű (180-280g), alakja megnyúlt körte, a szár felé elkeskenyedő (kobak alakú), átmérője hosszának kétharmadát teszi ki. Színe jóformán teljes egészében barnás parásodással borított, tapintata száraz, érdes. Kocsánya  barna, fás, többnyire hajlott, csészéje nyitott, sekély, szűk mélyedésben.

A Bosc körtéket kemény húsuk és barna héjuk jellemzi. Érési ciklusuk korai szakaszában általában lédúsak, ropogósak és édesek. Amikor teljesen érett, a gyümölcs édesebb és lágyabb lesz, a héj pedig ráncos lesz. Az extra díszes és díszes bosc körte Kanadában legalább 54 mm átmérőjű. Simának, tisztának és jól formáltnak kell lenniük.

Szeptember közepétől szedhető. Érése (utóérő) szeptember végétől december végéig tart. Január végéig tárolható. Dél-Afrikában a Beurre Bosc körtét január végétől február elejéig szüretelik.

Tárolás folyamán a hűtőtároló légter relatív páratartalma 90-95%-os kell, hogy legyen. A nagyobb páratartalmat a hosszú, megnyúlt gyümölcsű fajták, mint például a Bosc kobak, de pl. a Fétel apát és Conference is rendkívül igénylik, mert szárazabb levegőben a gyümölcsök elkeskenyedő része hamarabb fonnyad, és rontja a küllemet. A parásodott gyümölcsök, mint például a Hardy vajkörte, a Nemes Krasszán, szintén nagyobb páratartalmat igényelnek. A páratartalom csökkenésére azok a fajták a legérzékenyebbek, amelyeknek nyakas gyümölcsei parásodásra is hajlamosak. Ezeknél nehezen képzelhető el igen tartós tárolás jelentős apadási veszteség nélkül.

A legnagyobb mértékben szaporított nagyüzemi fajta. Az őszi idényben aligha van versenyytársa. A körteszaporításban 40 %-os hányada már nem növelhető, de legjobb klónjainak szelektálásával értéke és jelentősége még növekedhet. Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (december-januárig) egyaránt alkalmas. Jól szállítható.

Apremonti vajonc, Bosc kobakja, Beurre Bosc, Bosc, Sándor cár körte, Kaiser körte, Alexander körte, Alexander (tévesen), Rozsdás körte, Kormos körte

A Beurre Bosc vagy Bosc az európai körték (Pyrus communis) egyik fajtája, melynek származása bizonytalan, de valószínűleg a XVIII. szd. elején keletkezett, Franciaországból  Apremont nevű mezővárosból (Felsö-Saone megye)-, vagy Belgiumból származik, ahol Jean-Baptiste van Mons pomológus által 1807-ben, Belgiumban létrehozott fajtaként említik. Mások szerint Louis Augustin Guillaume Bosc (1759-1828) botanikus és zoológus versailles-i faiskolájából származik. De vannak források, melyek a 18. század végén (1793-ban) véletlenül talált magoncként említik. Kaiser néven is ismert, Európában, Ausztráliában, Brit Columbiában és Ontarióban, Kanadában, valamint az Egyesült Államok északnyugati államaiban, Kaliforniában, Washingtonban és Oregonban termesztik. Magyarországon, de világszerte népszerű, olyannyira hogy a legnagyobb számban forgalmazott körtefajta. Hazánkban 1956-óta államilag elismert fajta.

A Beurre Bosc-ot először Belgiumban vagy Franciaországban termesztették. Először 'Apremonti vajonc' néven dokumentálták; később a jeles természetbúvár és gyümölcsész; Bosc nevéről Bosc kobakjának keresztelték el. A Bosc név egy francia kertész, Louis Bosc után kapta, a "Beurré" pedig "vajas"-t jelent, utalva a gyümölcs puha, lédús állagára.

Jellemző jellemzői a hosszú elvékonyodó nyak és a rozsdaszínű bőr. A meleg fahéjszínéről híres Bosc körte alakja miatt gyakran használják rajzokon, festményeken és fényképeken. Fehér húsa sűrűbb, ropogósabb és simább, mint a 'Williams / Vilmos' vagy 'D'Anjou' körtéé.

Ellenálló fajta.

Igénytelen, alkalmazkodóképes körtefajta, inkább a hűvös termőhelyeket kedveli. Téli fagyokra nem érzékeny. Talajban nem válogat, gyümölcsei a szelet jól állják. Gombás betegségekre fogékonyabb. Vadalanyra való, birsen csak közbeoltással nevelhető.

Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, meleg, középkötött, mélyrétegű talaj ideális a számára. A tápanyagban szegény, meszes, köves és a homoktalajokon a gyümölcs húsa kövecses lesz.

Fény- és hőigény: nagy, kerüljük az árnyékos helyre történő telepítését! A kiegyenlített, tartósan, de mérsékelten meleg éghajlatot kedveli, a nyári hőség, a téli és a kései fagyok egyaránt károsíthatják.

Vízigény: nagy, egyenletes évi elosztásban. A nyári száraz időszakokban a hajtások növekedésének, a termés megfelelő méretének elérése érdekében, valamint a kövecsesség megakadályozása végett rendszeres öntözést igényel. A pangó víztől viszont óvjuk.

Középkésőn fordul termőre, de azután rendszeresen és bőven terem. Késői virágzású, jó pollenadó. Önmeddő.

Fája közepes vagy gyenge növekedési erélyű, koronája ritka, kissé kuszált, gúla alakú. Hosszú, erős, barnáspiros, paraszemölcsös, néha görbe vesszői kevéssé ágazódnak el. A termőrügyek a több éves gallyakon levő rövid termővesszőkön képződnek. Levele nagy, széles, tojásdad, sötétzöld, jellemzően ép szélű, gyakran csónakos, pálhája kicsi, keskeny, a levél alakja csúcsa felé fokozatosan keskenyedő. Vesszei pirosasbarnák, zöldesbarnák.Koronája gyönge növésű és ritka, görbén növő ágakkal.

Vadalanyon nevelhető, birsen csak közbeoltással, ily módon törpefának való.

Október közepétől március végéig fagymentes időszakban,

Az ültetési távolságot alanytól függően érdemes meghatározni. Vadalanyon lévő fajták általában terebélyesek és magasságul is elérheti a 15m-t. Itt ajánlatos a 10m-es tőtávolságot tartani, a sortávolság 6m, eltolt ültetési rendben. A törpésítő alanyoknál, mint pl. birs, galagonya, és M-alanyoknál kisebb távolságokat is hagyhatunk.

Kiskertekben érdemes odafigyelni arra is, hogy a telekhatártól milyen távolságra kerülnek elültetésre a kiválasztott növények.

A kis fákat (pl. őszibarack) 3 méterre, a közepes törzsű alma, kajszi, körte, szilva, stb. fákat négy méterrel a telekhatártól kell ültetni.

A megvásárolt gyümölcsfa gyökereinek végéből szükséges 1-2 cm-t levágni, és a sérült részeket eltávolítani  majd  - különösen  tavaszi ültetéskor -  24-48 órára vízbe áztatni.

Az ültető gödör  mérete: min. 60x60x60 cm, de nem túlzás 100x100x100cm sem, ugyanis  gyümölcsfa életében ez az egyetlen alaklom amikor tápanyagot tudunk juttatni agyökérzet alá. Ezt követően erre nincs lehetőség. Az aljára kerüljön a feltalaj föllazítva és összekeverve trágyával, mely lehet szerves trágya (min. 3-4 éves) marhatrágya illetve marhatrágya pellet. Az eredeti marhatrágya hosszabb időn keresztül biztosít tápanyagellátást a gyümölcsfának viszont felelhetőek benne károsító lárvák és baktériumok is. A trágya pellet ehhez képest már egy szinte sterilizált ám mégis természetes tápanyagpótlási módeszrt biztosít viszont lebomlási ideje sokkal gyosabb ezért kevesebb időn át tud tápanyagot biztosítani a gyökérzet számára.

Ezután 5 cm föld következik (mivel a gyökérzet közvetlenül nem érintkezhet a trágyával) majd, a gyümölcsfa gyökere.

 Az ültetés mélysége: a legfelső gyökérre 6-8 cm föld kerüljön, de ügyeljünk arra, hogy az oltás/ szemzés forranya nem kerülhet föld alá, mivel abban az esetben fenáll annak a veszélye, hogy a nemes úgymond lelép az alanyról, azaz legyökeresedik. Ez az adott gyümölcsfa gyors kipusztulását okozza.

Az ültetési mélységet ezért egészen pontosan meg kell határozni, aminek legegyszerűbb módszere  ha egy egyenes lécet átfektetünk a gödör felett és ehhez állítjuk be az oltási hegg magasságát, hogy az a föld felszíne fölé essen. Ilyenkor megemelve a facsemetét a földdel kevert trágyaréteg és a gyökérzet közé még be tudjuk lapátolni a megfelelő mennyiségű földet.

 Ősszel ültetett gyümölcsfa gyökere körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges. A téli csapadék ellátja a gyökeret kellő nedvességgel és a talaj tömörödése is megtörténik. Őszi ültetés esetén az oltvány tövét kupacolni (földdel feltölteni) kell.

 A tavaszi ültetés annyiban különbözik az őszitől, hogy ekkor a taposás helyett bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Ilyenkor a legnagyobb veszély a szárazság, ezért mulccsal tanácsos betakarni.

Őszi ültetésnél nem szükséges, viszont tavasszal bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között.

A metszést nagyon igényli viszont őszi ültetésnél semmiképp nem szabad metszeni az elültetett facsemetéket (majd csak tavasszal), mert ilyenkor a metszési felületen bejutási pontot biztosítunk a kártevők számára illetve elfagyhat-, kiszáradhat a hajtás.

A tavaszi metszés a kívánt korona tipusnak megfelelően kell, hogy történjen amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától is. Az első 3 évben a csemetefák esetében koronaalakítás történik.

Elterjedt koronaformák pl. őszibaracknál a katlan, sárgabaracknál a váza korona, de alma és körte fánál kialakíthatunk karcsúorsó vagy ágemeletes koronaszerkezetet is.  Részletes leírást a metszési útmutatóban talál melyet szakanyagainkban talál.

Előfordul, hogy a gyökérzetből vagy az alanyból a törzsön (az oltás/szemzés alatti részen) vadhajtások törnek elő. Ezeket minden esetben el kell távolítani. A vadhajtások nem keverendőek össze a vízhajtásokkal. A vízhajtások a fa nemes részén törnek elő és ezek 2-3 rügyre való visszametszéssel termőre fordíthatóak. A nem kívánatos helyeken el kell távolítani azokat.

Ültetéskor a vegyszermentes kertészkedés miatt érdemes EM-bio trágyával beleocsolni az ültetőgödröt.

A téli fagyokra nem érzékeny.