Körte oltványok

Körte betegségei, kártevői

A körte egyike a legfinomabb és a legváltozatosabb gyümölcsöknek, mégis egyre kevesebb körtefát találunk a magánkertekben, gyümölcsösökben, és sajnos nem kap akkora megbecsülést, mint amennyit megérdemel. Amikor körtéről beszélünk valóban egy kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező gyümölcsről van szó. Fája fényesen zöld lombozatával, arányos habitusával, gyümölcse páratlan illatával, zamatával, termőhelye iránti igényességével magasan kiemelkedik a többi gyümölcsfajta közül.

A körte igénye fajták szerint változik. Többnyire a középkötött, mélyrétegű, meleg, nyirkos talajt kedveli. A körte - a nagy vízigénye miatt a bőséges termés érdekében - rendszeres öntözést igényel. Rossz minőségű, illetve meszes talajba ültetve, apró, kövecses termést hoz. Különösen vadkörte alanyon kötött talajra érdemes ültetni. A téli és őszi körték számára a hűvösebb éghajlatú, páradúsabb termőhelyek az ideálisak. A talaj középkötött, mély rétegű, jó vízáteresztő legyen. A téli fajták gyümölcse sekély rétegű, száraz talajon, sovány homokon, erősen meszes, vagy igen kötött talajon elsatnyul és gyümölcse kövecses lesz. A nyári fajták jobban elviselik a szárazabb, homokos területeket és a meleg levegőt. Mindegyik fajta érzékeny az erős szélre. Ültetési távolság: magas- és közepestörzsű fáknál: 7-8 m, bokorfa esetén: 3-4 m.