A szőlő lugasmívelése

Lugasnak nevezzük a szőlőnek azt a míveleti módját, amidőn a szőlő hajtásait egy előre elkészített váz (lugasváz) segélyével bizonyos meghatározott irányban és alakra neveljük, mely alak állandó marad.

A vázat oszlopok és lécek, vagy ez utóbbiak helyett sodrony segélyével állítjuk elő és a léc vagy sodrony mikénti elhelyezése adja meg a lugas formáját és elnevezését. Vannak pl. kapulugasok, amelyeknél a váz egy fedett kaput képez és a szőlő hajtásai a vázlécekhez erősítve neveltetnek. Ha tavaszszal a szabályszerűen meghagyott rügyek kifakadnak és az új hajtások lombozata a vázat elfedi, az ültetvény úgy néz ki, mint egy boltozatos kapu, amely ősszel be van hintve szőlőfürtökkel. Van továbbá oszlop lugas, fedett és nyílt sétalugas, sátorlugas stb. Ezek közül a mi éghajlatunk alatt csak a nyitott sétalugas mívelése ajánlható, mert a többiek termése nálunk nem érik be úgy, hogy élvezhető legyen és a téli hideg által okozott hiányok vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen pótolhatók. A 165— 170 centiméternél nem magasabb nyitott sétalugason azonban, ha megfelelő koránérő fajtákat ültetünk és a lugastőkéktől nem sajnáljuk a trágyát, sok és szép termést várhatunk. Lugast rendesen a házikertekben szokás létesíteni és pedig a legalább két méter széles főutak két oldalán, vagy a kerítések mentén, a kerítéstől mintegy 80 centiméterre. A talaj előkészítése abban áll, hogy a lugas helyét ősszel egy méter szélességben és 60—70 centiméter mélységig szabályszerűen fellazítjuk, rigolozzuk úgy, hogy a feltalaj a forgatási árok betöltésénél a felszíntől mintegy 25 centiméterrel lejebb jusson. Ültetés előtt felállítjuk a lugasvázat, nehogy később az oszlopok elhelyezése alkalmával a már elültetett szőlőtövek gyökérzetét megsértsük. A váz felállítása abban áll, hogy kettő és fél (2-5) méter hosszú tölgyoszlopokat a lugas mentén, az egy méter széles forgatott terület közepén egymástól 4 méter távolságra függélyesen sorjában úgy állítunk be, hogy azokból 180 centiméter a föld felett maradjon. Ezen oszlopokra azután vagy léceket szögezünk, vagy horganyozott sodronyt feszítünk ki négy sorban úgy, hogy a legalsó sor a földtől 45 centiméterre, azután a következő 3 sor egymástól 40—40 centiméterre legyen. A lugasnak szánt szőlőtöveket, melyek ép, egészséges és erősek legyenek, a forgatott árok közepébe, a lugasváz oszlopai belső felével szintbe ültetjük egymástól — legcélszerűbben — 120 centiméter távolra, lehetőleg jól érett trágyával, gondosan, hogy megeredésüket és víg növekvésüket biztosítsuk. Az ültetés évében az új ültetvényt épen úgy gondozzuk, mint minden más ültetvényt, de a lugasszőlőnek szakszerű mívelése, illetve metszése már az ültetés utáni évben megkezdődik és pedig akként, hogy nem nevelünk tőkefejet, hanem a hajtások közül a legszebbet 2—3 rügyre való visszavágás által combnak neveljük és erősítjük és emellett legalább egy, de inkább két egyrügyes biztosítócsapot hagyunk a leendő comb alsó részén. 2—3 év múlva, ha a comb már elég erős hajtást hoz, tavasszal, metszéskor a legfelső hajtást a lugasváz alsó lécéig (amely a földtől 45 centiméterre van) előbb függélyesen vezetjük, azután a lécnél vigyázva derékszögbe meghajlítjuk és arra vízszintesen lefektetjük, úgyhogy a rügyek a lécen ne alul és fölül, hanem oldalvást legyenek, hogy kifakadásukkor szabadon fejlődhessenek, azután a léchez erősítjük és a vízszintes vesszőt mintegy 40 centiméterre (4—5 rügyre) visszakurtítjuk, míg a függélyes részről a rügyeket levágjuk. A lefektetett vessző a lugas karja. Az így képezett lugaskaron minden rügy kifakad. A hajtások közül a vessző végén levő utolsót a léc mellett vízszintesen neveljük tovább és csak augusztusban kurtítjuk be, mert ebből fogjuk a lugaskart a következő tőkéig megnyújtani, úgyhogy évenként — az új hajtástól — 4—5 rügyet (mintegy 40 centimétert) meghagyunk. Azon hajtást, mely a meghajlításnál, tehát a lugaskar tövénél fejlődött, függélyesen továbbneveljük és ezt is csak augusztusban kurtítjuk be, mert ebből lesz a következő lugaskar a lugasváz második lécén, amelyet ugyanúgy létesítünk, mint az elsőt. Egy év múlva pedig a második lugaskarból képezzük a harmadikat. A közbesső hajtásokat a lugasváz következő lécéig neveljük, ahhoz hozzákötözzük és a léc fölött 10 centiméterrel visszacsípjük. A lugasváz lécei egymástól 40 centiméterre vannak. Négy vázléc egymás felett elég (ekkor a lugas 165 centiméter lesz), melyek közül a három alsóra nevelünk lugaskart, a negyedik pedig arra szolgál, hogy a legfelső kar hajtásait hozzákötözzük. A lugaskaron kifejlődő hajtások mindenikét akként metsszük, hogy azok egy-egy kis tőkefejjé fejlődjenek ki. Ezért az első évben csak egy világos rügyre metsszük; a következő évben, hacsak a meghagyott világos rügyből fejlődött egy hajtást nyertünk volna, akkor ezt két rügyre metsszük meg, ha pedig a világos rügy mellett egy rejtett rügy is kifakadt és megfelelő erős hajtást hozott, akkor ez utóbbit egy rügyes ugar csapnak, a világos rügy hajtását pedig kétrügyes termőcsapnak metszük meg. Ezután a metszés ugyan egyszerű és csak arra kell vigyázni, hogy a tőke erejéhez, a hajtások erősségéhez mérten egy- vagy kétrügyes csapokat hagyjunk-e a kis tőkefejeken és mindeniken hagyjunk-e az egyrügyes ugarcsap mellett kétrügyes termőcsapot, vagy felváltva az egyik évben az egyiken a másik évben a másikon. Ha netalán oly fajtát ültetünk, amely fajta alsó rügyei nem hoznak termőhajtásokat, akkor természetesen nem kétrügyes, hanem 3—4-rügyes termőcsapokat kell hagyni. 
Gondolni kell arra, hogy úgy az egyes kis tőkefejeket, de a lugasnak egy egész karját is baj érheti és az elszárad. Ez esetben a pótlásról úgy gondoskodunk, hogy az elhalt kis tőkefej mögött levő tőkefej egy megfelelő vesszőjét hajlítjuk le a lugasvázra és ennek a hajtásnak a legalkalmasabb rügyéből képezünk egy új kis tőkefejet. Ha pedig egy egész lugaskar szárad el, ezt pótoljuk azon biztosítócsapok hajtásaiból, amelyeket már a lugas képzésének kezdetén a comb alsó részén hagytunk és amely hajtások közül egyet, vagy legfeljebb kettőt minden évben a comb mellett felnevelünk, de amelyeket azután, ha nincs rájuk szükség, t. i. nem kell kipusztult lugaskart pótolni, ismét csak egy rügyes biztosítócsapnak metsszünk meg. Az így nevelt lugas tetszetős, egyenletes, sűrű lombozatú, a viszonyoknak és a választott szőlőfajtáknak megfelelőleg jó, sőt bőtermő és rajtuk a fürtök szabadon fejlődhetnek és jól beérhetnek. Metszésük és nyári kezelésük (kötözés, hónaljazás, csonkázás) könnyen végezhető, csak a befedésük, vagyis inkább a téli hideg ellen való megvédésük kíván több munkát. Ugyanis az így nevelt lugaskarokat a lugasvázról nem bonthatjuk le ősszel, hogy azt télire elfedjük, hanem a nyáron hagyva azokat — különösen a kis tőkefejeket-és az ezek hajtásainak alsó rügyeit szalmával kell bekötözni. E célból levélhullás után a hajtásokat 3-4 rügyre bekurtítjuk, hogy a kötözés könnyebb legyen és a lugaskarokat legcélszerűbben zsupszalmával körülfogva, azt több helyen — ha csak lehet —vékony fűzvesszővel körülkötjük. A fűzvessző jobb, mint a zsineg, mert tavaszig nehezebben korhad el. Ez a bekötözés azonban nem nagyon sürgős, mert lombhullás után egészen a nagyobb hidegek beálltáig végezhető. A lugasszőlőhöz koránérő fajtákat ültessünk, mert részint a nagyobb termés, részint a föld felszínétől való távolságuk miatt a későn érők nem adnak megfelelő édességű gyümölcsöt. Csakis meleg fekvésben, különösen délnek fekvő falak mellett létesített lugasnál ültethetünk későbben érő fajtákat. Emellett lehetőleg erősnövésű fajtát válasszunk. Igaz, hogy a koránérő finom csemegefajok túlnyomólag gyengenövésűek és ezért a lugasszőlő bő trágyázásban részesítendő. Ajánlható fajták: fehér góhér, Precox de Malinger, Csaba gyöngye (ezek a legkorábbiak), Madeliane, Royal, Madl. Angerine, ez utóbbi azonban nagyon rugós, azért csak szórványosan, egyenként lehet ültetni a többi fajta közé, hogy a szomszéd tőkétől termékenyüljön. Chasselas Napoleon, Ropogós gyöngy szőlő, fehér és vörös Muskat Alexandriae, Musk. Ottonel, Musk. blanc croe. (Passatutti) és aki szereti az italját, hát Izabella és Othello.