Régi írások

Az őszibarackfák ültetésideje főleg a tavasz. A legtöbb gyümölcsfa 3—4 évi faiskolai nevelés után kerülhet állandó helyre kiültetésre, kivételt képez e tekintetben az őszibarackfa, amennyiben kiültetésre legalkalmasabbak az egy-, legfeljebb a kétéves oltványok. Az őszibarackfák általában nem szeretik az átültetést, ezért szokták vagy saját fajtáinak magját — kikelés után oltás nélkül is megtartja fajtajellegét — vagy alanyul használt keserű mandulamagot vetni állandó helyre, hol azután kikelve még az év nyarán alvóra be is szemezhető. 

A szőlővesszőt vagy oltványt fektetve vagy függőhelyzetben és milyen hosszúságban ültessük el? A címben felvetett kérdésre nagyon nehezen kaphatnánk megnyugtató választ, ha azt szakkönyvekben, szaklapjainkban vagy folyóiratokban keresnénk. A szélsőségbe menő különbségeket tapasztaljuk az ide vonatkozó adatokban. Nézzük csak először a dugványok hosszúságára nézve az eltéréseket! Sokan úgy vélik, hogy minél hosszabb dugványvesszőt alkalmazunk, annál több gyökeret, ebből kifolyólag erőteljesebb tőkéket nyerünk.

Ulicsny Károly m. kir. szol. bor. ker. főfelügyelő - A szőlőoltás vagy nemesítés, mint műtét, tulajdonképen nem új eljárás, hanem azt már évszázadok óta használták, tehát, amidőn a filokszérát még Európában nem ismerték, még kevésbbé az amerikai — ma már alanyul használt — vad szőlőfajtákat. Szőlőoltás alatt azt az eljárást értjük, amidőn valamel szőlőtermelési szempontból bármely okból is meg nem felelő fajtájú szőlővesszőt vagy tőkét egy megfelelő, azaz: termelési célunknak alkalmas szőlővesszővel akként forrasztunk össze, hogy azok — tehát most már megnevezve : az alany és a ráoltott nemes — egymást kölcsönösen táplálva egy önálló, állandóan életképes új egyedet képezzenek. 

A szőlőtő általános szaporítási módja a dugvány által való szaporítás. Magról való szaporítással nem érünk célt, mert a magról nevelt szőlőtövek nemcsak hogy későn adnak termést, de emellett termésük általában élvezhetetlen, vadszőlő jellegű és csak igen kevés részük ad élvezhető gyümölcsöt, de ez a gyümölcs sem hasonlít azon tő gyümölcséhez, amelyről a magot szedtük.

Ha tavasszal a föld fagya kiengedett és a talaj megszikkadt, az ősszel földdel elfedett szőlőtőkéket kifedjük és sietünk azokat megmetszeni, mielőtt a nedvkeringés erősebben megindulna. Metszésnek azt a munkát nevezzük, amellyel a szőlőtő hajtásainak egy részét egészen, más részét részben eltávolítjuk, levágjuk a tőkéről.

Őszibaracktermesztésünk egészséges fellendülőben van. Évről évre több s nagyobb szabású ültetvény sorakozik a kizárólagos őszibarack termelés szolgálatába. Egyes vidékeink gyümölcs termesztésének karakterét az őszibarackkultúrák adják meg. És e gyümölcsnemünk méltó e nagy felkaroltságra, lévén ma minden gyümölcskultúrák egyik legjövedelmezőbbike. 

A gyümölcsnemnek megválasztása, vagyis annak megállapítása után, hogy milyen gyümölcsöket termeljünk: almát, körtét, szilvát barackot stb., a következő fontosabb teendő a helyes fajtának megállapítása. Szakitanunk kell a régi és a gyümölcstermesztés sikertelenségére vezető azzal a felfogással, hogy a gyümölcsös telepítők egy része a fajtával egyáltalában nem törődött, a másik része, már hallva valamit a fajtákról, az árjegyzékek hangzatos nevein és dicséretein elindulva kísérletezett, mert  ez csak kísérletnek nevezhető idegen és legtöbbször homlokegyenest ellenkező viszonyokat kedvelő fajtákkal, természetesen eredménytelenül.

Amint a tapasztalatból tudjuk, vannak barack- alma-, szilva- stb. termő vidékek. Ez alatt azt értjük, hogy ezen a vidékeken ezek a gyümölcsfák diszlenek a legjobban, amely körülményt a lakóság felfedezve, ezen gyümölcsnemnek termesztésére fekteti a fő súlyt. A gyümölcsnemnek kiválasztása tekintetében tehát az első és leghelyesebb gyakorlati teendő, ha széjjel nézünk a közvetlen környezetünkben, megnézzük, hogy itt milyen gyümölcsnemek diszlenek és teremnek legjobban.

Sok esetben ezen a kérdésen fordul meg és bukik az egyes gyümölcsösöknek a sorsa, mert a beültetett terület gyümölcs termesztésre egyáltalán alkalmatlan, vagy speciálisan azon gyümölcsnemnek a termesztésére alkalmatlan, amellyel beültették.