Téli teendők a gyümölcsösben

Téli teendők a gyümölcsösben

Januárban és februárban is akad munka

A szoba melegéből az udvarra toppanva még hűvösek a reggelek és a későn felkelő Nap sugarai is csak lassan melegítik fel a levegőt, azonban egy kellemesebb, szélcsendes, szárazabb időben már el lehet kezdeni a kerti teendőket a gyümölcsösben és a házikertekben. Egy kis mozgás a friss levegőn még a vérkeringésre, és az ember közérzetére is jó hatással lehet.

Számos tennivaló akad ilyenkor is a kertben. Ha októberben nem volt lehetősége rá, most mindenképp szakítson időt a lehullott, beteg levelek összegyűjtésére és elégetésére. Ez rendkívül fontos, mert a levelek kiváló közeget biztosítanak a gyümölcsfa betegségeit okozó kórokozók és kártevők áttelelésére és kialakulására. Többek között a lehullott levelekben telelnek át azok a kórokozók is amelyek az alma és a körte ventúriás varasodását-, a körte mikoszferellás levélfoltosodását-, a birs diplokarponos foltosságát-, a cseresznye és a meggy mikoszferellás, blumeriellás (vörös) és fómás foltosságát-, a szilva polisztigmás levélfoltosságát okozza. Azonban a szilvarozsda, a kajszi lisztharmata, apiognomóniás levélfoltossága és a sztigminás betegsége, a dió xantomónászos- és gnomóniás betegsége, a mogyoró lisztharmata és a szamóca mikoszferellás, diplokarponos és citiás levélfoltossága is kialakulhat a levelek között meglapuló és áttelelő kórokozóktól. Az égetéssel így jó eséllyel ezek elpusztíthatóak.

A gyümölcsfákat rendszeresen veszélyeztető károsítók egy jelentős része a lehullott leveleken kívül a fatörzsön, vázágakon, gallyakon, kéregrepedésekben, rügyek környékén is áttelelhet.

Mechanikai védekezési munkálatokkal, jelentősen csökkenthető ezen kórokozók áttelelése és a soron következő terméshozam növelése.
A termő gyümölcsfák törzsén fagyrepedéseket is találhatunk, és ezek kezelésének elmulasztása hosszú távon a fa kipusztulását okozza. Méretük megnövekedik, kiodvasodnak, esetleg taplógombák is megjelenhetnek rajtuk. Ezeket a fagykár okozta sebeket, repedéseket éles szerszámmal ki kell kaparni a gyümölcsfa eleven részéig, majd sebkezelővel le kell zárni a sebet.

Az idősebb gyümölcsfák koronájában a száraz, elhalt, egymást keresztező, sűrűn álló vesszőket, ágakat bátran ki kell vágni, hogy a korona áttekinthető, szellős, napsütéses legyen.

A meggyfák különösen érzékenyek a moníliára. Szükséges lehet átvizsgálni őket. Az almafákon is lehet találni lisztharmatos, tűzelhalástól súlytott vesszőket, ágakat, amelyeket el kell távolítani.
Ilyenkor bőven lehet találni a nyárról megmaradt és összeszáradt moníliás gyümölcsmúmiákat. Ezeket le kell szedni, összegyűjteni és nagy gondossággal elégetni. Ennek elmulasztása esetén tavasszal szerte-szét szórják spóráikat, amelyek tovább fertőznek.

A gyümölcsfák törzsének, vastagabb ágainak megtisztítása, megkapargatása is fontos, mert a felváló kéregpikkelyek alatt a gombaspórák és rovartojások lehetnek. A lekapart kéreghulladékot gondosan össze kell gyűjteni és el kell égetni. A tisztogatással egyidőben érdemes eltávolítani a károsodott, elpusztult vagy pusztulófélben lévő fákat és farészeket is. A tisztogatás eszközéül kaparóvasat illetve drótkefét is lehet használni, de rendkívül óvatosan. A fa élő szövetei könnyen megsérülhetnek, ami a gombás betegségek kialakulását elősegíti. A használt eszközöket fertőtleníteni kell, különösen, ha újabb fához érkezünk. Erre kiválóan alkalmas pl. egy 25%-os hipó oldat.

Ezen munkálatok megkezdése előtt a munkaterület alá műanyag fóliát leterítése is indokolt lehet a fertőzött részek összegyűjtésére. 

A tisztitások nyomán bekövetkező sérüléseken keresztül történő fertőzések elkerülése érdekében réz tartalmú lemosó permetezéssel lehet védekezni.

A málna és az egres már ilyenkor rügyeznek. Ezek metszését ilyenkor, januárban a legjobb elvégezni.

A téliesített, gyümölcsbokrok füge-, gránátalma-, kivi- és pampafűbokrok takarását enyhén meg lehet lazítani, hogy átjárja őket a levegő, bízva abban, hogy már nem lesz hosszan tartó, komoly hideg.