Mészpermet a gyümölcsfán

A gyümölcstermő növények minden életjelensége bizonyos hőmérséklet-tartományhoz van kötve, amelyek minimuma alatt- és maximuma felett károsodás érheti a növényt. A fakadás-, a virágzás-, a lombszíneződés- és a lombhullás különböző hőmérsékleteket kíván. A hőmérsékleti minimum alatti hőmérséklet súlyos fagykárokat- a hőmérsékleti maximum feletti hőmérséklet perzselést idézhet elő.
A hazánkban honos gyümölcsfák lombhullástól rügyfakadásig nyugalmi állapotban vannak. Ebben az időszakban szünetel a tápanyagfelvétel és nagyon lecsökken a fák légzése is. Ebben a nyugalmi állapotban a fák a nálunk szokásos legalacsonyabb hőmérsékletet is károsodás nélkül viselik el. Kora tavasszal azonban-, de akár tél derekán is előfordulhat, hogy megszűnik ez a nyugalmi állapot, ha a nappali hőmérséklet 0 °C fölé emelkedik. Ilyen esetekben a gyümölcsfák nedvkeringése könnyen beindul, az éjszakai hőmérséklet viszont ebben az időszakban (tavasszal is) sokszor fagypont alá süllyed. Mint minden folyadék, a fa nedve is ebben az esetben megfagy, és mint ahogyan a jéggé fagyott víz képes megrepeszteni a kerticsap vascsövét, úgy a gyümölcsfa jéggé fagyott nedvei is megrepesztik a fa kérgét. Így alakul ki a fagykár, amely évről évre növekvő repedéseket hoz létre a törzsön, ágakon. A fagykárosodás veszélye ezért különösen nagy a hideg, ugyanakkor napos időjárást követően.
Az őszi- és kajszibarackfák különösen érzékenyek a szélsőséges időjárásra. Még ha nem is indul be a nedvkeringés a meleg hatására, a nagy hőmérsékletkülönbségek váltakozásának hatására hol kitágul, hol összehúzódik a fák törzsének szövete. Ez is okozhat függőleges irányú, hosszanti fagyrepedéseket, fagyfoltokat.
Tehát a felmelegedést követő lehűlés (azaz, az összehúzódás - kitágulás) hatására a sejtfalak elroncsolódnak; fagykár keletkezik. 
A fagy okozta repedések először még jelentéktelenül kicsik, de a laza szerkezetű sebhegesztő szövetek rendszerint az elkövetkező években is károsodnak, így a seb évről évre nagyobb lesz. A felszínre kerülő szövetekben szúbogarak és taplógombák is megtelepednek, amelyek tovább roncsolják-, majd végül tönkreteszik a törzset, ágakat. Ez akár a fa teljes kipusztulásához is vezethet. A törzs fagyvédelme, illetve a keletkezett kár kezelése tehát igencsak fontos feladat.
A fagykár okozta repedéseket éles késsel, kacorral drótkefével ki kell tisztítani. A repesés széleinek mentén a kérget érdemes megfaragni úgy, hogy az eleven rész látható legyen (vigyázva, hogy sima, egyenes vágási felületek keletkezzenek), majd fagéllel vízmentesen zárni kell a sebet.
A megelőzés lényege az, hogy el kell érni, hogy ne melegedjen fel a fa kérge túlzottan a napsütés hatására, és ne induljon be túl korán a nedvkeringés, tehát ne legyen a kéreg alatt folyadék, ami megfagyhat.
Erre már nagyapáink, de dédapáink korában is létezett egy igen egyszerű megoldás; a fák törzseinek és vázágainak mésszel / mésztejjel való kezelése. Szándékosan nem festést írok, mivel a meszet ecsettel felhordani csak igen vastag rétegben lehet, ami nem jó, hiszen az még nagyobb kárt okozhat, mivel a vastag mészréteg megrepedezik, mely repedések igencsak kitűnő búvóhelyet nyújthatnak a kártevők számára. Itt könnyen megtelepedhetnek gombaspórák, de a kártevők a petéiket is előszeretettel rakják le ilyen helyekre. Éppen ezért igencsak vékony rétegben szabad alkalmazni a mésszel való kezelést, és azt kimondottan csak permetezővel érdemes felvinni a fára, mert így könnyű a vékony réteget kialakítani. Javasolt a legfeljebb 7%-os oldat használata oltottmész és víz összekeverésével. Egyes szakemberek a meszes oldathoz rézgálic hozzáadását is javasolják a repedésekben esetlegesen előforduló kórokozók ellen. A permetezőbe való betöltés előtt gézen, vagy harisnyán keresztül érdemes megszűrni az oldatot, hogy a permetező ne duguljon el.
Node miért is segít ez a fagykár megelőzésében? Mivel a fehér szín visszaveri a napfényt, így a meleg jelentős részét is. Így a fa kérge nem tud oly intenzíven felmelegedni, hogy beindulhasson a nedvkeringés. Így nincs keringő nedv, ami meg tudna fagyni, és jó eséllyel az edénynyalábok nem tudnak roncsolódni, nem alakulnak ki fagyrepedések, fagyfoltok.
Az ily módon mésszel kezelt fák tavasszal némileg később is kezdenek megindulni. A rügyfakadás és a virágzás is kissé eltolódik, így kevésbé vannak kitéve a tavaszi fagyok károsító hatásának, hiszen ez a módszer akár 1-2 héttel is késleltetheti a nedvkeringés beindulását és így a virágzást is. A hirtelen jött tavaszi fagy esetében ez életmentő lehet a fa számára, ami főleg a kajszi- és az őszibarack fáknál hasznos, mivel így van esély arra, hogy a virágai nem fagynak el, tehát termés is lesz a fán. A mésztejjel való kezelést késő ősszel, a fagyok beállta előtt-, a lemosó permetezés után a legjobb elvégezni. A mésznek fertőtlenítő hatása is közismert, de az áttelelő rovarokat is részben elpusztítja.
A termikus törzskárosodás elkerülésének egyszerű módja a fent leírt meszelési mód, de a kereskedelemben kifejezetten erre a célra használható fehér festékeket is lehet kapni. Különösen a fiatal fák esetén ezen festék használata során fontos, hogy a festék kezdetben jól fedjen (de nem lehet túl vastag rétegű, nehogy megrepedezzen), tartós legyen (min. 5 évig), és hogy a törzsre egészen a korona aljáig óvatosan fel kell vinni. A fa részei közül ez a törzs-rész az, ami mindig a legnaposabb.

Ne tévessze össze!
A fagykár nem tévesztendő azonban össze a fa fejlődése során keletkezett repedésekkel. A fa növekedése folyamán, ahogy a törzs vastagodik, ezen folyamat alatt természetes, hogy a kéreg szintén némileg berepedezik. Ezek a finom repedések azonban nem azonosak a valódi fagykár-repedésekkel, amelyek általában nem is együtt, hanem külön-külön jelentkeznek, és akár 20 cm-nél hosszabbak is lehetnek.
A fa növekedése által keletkezett repedések, általában nem tűnnek olyan drámainak, azonban súlyos következményekkel járhatnak, és még évekkel később is tényleges károkat okozhatnak. A sérült fák hamar öregszenek és rosszul növekednek. A törzsön lévő repedések, sebek, sérülések pedig ahol mindamellett, hogy könnyedén meg tudnak telepedni-, „remek” kapuként is szolgának a kártevők, kórokozók számára, hiszen a gombák, rovarok egyaránt be tudnak itt hatolni a növény szervezetébe. A csapadék is beszivárog ezekbe a repedésekbe, majd megfagy, így a fagy folyamatosan roncsolja a repedést és így egyre nagyobbá is válik a seb.
Ha egy fa kérgét gomba támadja meg, a fertőzés helyén a fa már nem tudja teljes mértékben bezárni a sebfelületet, és belülről lassan meg is indul a rothadás. Ez a folyamat kívülről csak alig látó, vagy legrosszabb esetben észre sem vehető, és mindeközben sérül a tápanyagellátás, a korona egyes részei elhalhatnak. A növekedési folyamat során keletkezett repedések általi kár is megelőzhető a meszes, vagy festékes kezeléssel.
A természetes vastagodás során lassan alakulnak ki a finom repedések, amelyek addig terjednek, amíg a fa festékkel kezelt részein a szín már nem is ismerhető fel – a fa fokozatosan megszokhatja a napot. Ezekkel a kereskedelemben kapható festékekkel, de a mésztejes módszerrel is az idős fákat is érdemes megvédeni, amelyeknél a törzs és az ágak (például a koronakitörések következtében) kerülnek hirtelen a napfényre.

Előkészületek
A meszelés megkezdése előtt elő kell készíteni a fatörzseket. Ez ugyan eltarthat egy kis ideig, mégis egy nagyon fontos elhanyagolhatatlan szakasz. Az előkészítés a fatörzsek megtisztításával kezdődik. El kell távolítani a beteg részeket, a lehámló kéregrészeket, szennyeződéseket és a felhalmozódott port. A zúzmókkal mohákkal benőtt részeket is meg kell tisztítani, valamint a sebeket ki kell tisztítani, kaparni, majd azokat fagéllel is szükséges kezelni, ugyanúgy, mint a levágott ágak sebhelyeit.
A tisztítás nem károsíthatja a kérget, ezért az ehhez szükséges eszközöket gondosan kell megválasztani. A tisztításhoz alkalmas lehet egy puha rongy vagy egy speciális puha mosókesztyű. Ha a fa már idősebb, vagy kifejezetten öreg esetleg már a kérge is elkezdett hámlani, és sebeket is kell tisztítani, úgy drótkefét, kacorkést is lehet használni. Gondosan el kell távolítani sérült, hámló részeket, a felső kiszáradt rétegrészeket ügyelve arra, hogy ne károsodjon az alatta lévő törzs.

A kártevőktől és azok lárváitól való megszabadulást (égetést) követően a következő igen lényeges lépés a fertőtlenítés. Ez történhet lemosó permettel is (pl.: olajos rézkén).
Fertőtlenítőszerként hamu vagy mosószappan oldata is használható. A hamufolyadékot úgy lehet elkészíteni, hogy a vizet hamuval együtt fel kell forralni, és az üledék ülepedése után a víz könnyedén leönthető. Az így kapott vas-szulfát tartalmú lé kiváló fertőtlenítő lehet, de felhalmozódhat a kéregben, megmérgezve a fát, ezért nem használható minden évben.
A fertőtlenítési művelet lényege a csupasz rétegek védelme és a megjelent mikrorepedések lezárása. Ennek befejeztével kezdődhet a mésztejes, vagy fehér festékes kezelés, annak felvitele.