A zöldségeskert előkészületei

A kevés hőt igénylő növények (saláta, karalábé, retek) fűtött hajtatásához a talajelőkészítést ősszel, de legkésőbb januárban el kell végezni. Az előkészítés a szerves és műtrágyák kiszórásával kezdődik (10-15 kg/m² szerves és vizsgálat alapján megállapított mennyiségű és összetételű műtrágya szükséges). A beszántás vagy ásás ne legyen túl mély, elég csak a felső 15-25 cm-es talajrétegbe elkeverni. Ezzel elérhetjük, hogy a kiültetett növények gyökerei a gyorsan felmelegedő felső talajrészben fejlődnek, mert ott találnak kedvező körülményeket. A szántás után előnyös a rotációs kapa használata.

Uborka hajtatásához a növény több tápanyagot igényel, mint a szabadföldön. A jól trágyázott uborka termőképessége hihetetlenül nagy. Talajának az uborka gyökerek nagy levegőigénye következtében a nagy tápanyagtartalmon kívül lazának, levegősnek is kell lennie. Németország uborkatermesztői a növényházi hajtatásban a következő földkeveréket használják:

Kétharmad rész gyepszintföld (lóhere- vagy lucerna föld)
Egyharmad rész érett istállótrágya (tehéntrágya).

Ezt az alapanyagot 2 m széles, 1,7 m magas prizmában érlelik a felhasználás előtti évben. A prizmát legalább kétszer átforgatják. Egy növényre 100 l uborkaföldet számítanak, amelyet azonban csak fokozatosan, szinte fejtrágyázás-szerűen adagolnak az uborkaágyakra. Az uborkát a későbbi hajtatásban is bő istállótrágyázásban szükséges részesíteni.

Szaporítás
A hajtatott uborka sortávolsága az elrendezéstől függően átlagban véve 1,3 - 1,5 m. A növények tőtávolsága 50 - 80 cm között változhat.

A fejes káposzta korai termesztéséhez a legtöbb korai palántát enyhe fűtésű fóliasátorban nevelik. A vetés már január végén, legkésőbb február elején megkezdhető. A magot ritkán vetik, m2-enként: 2 - 2,5 g-ot.

A kevésbé elterjedt tűzdeléses palántaneveléshez az előzőnél valamivel korábban és sűrűbben kell 8 g magot elvetni négyzetméterenként. Február első napjaiban tűzdelnek 5 x 5 cm-re. A ritka vetésű és a tűzdelt palántát is földlabdával ültetik ki. A március elején-közepén kiültetett növények akkor már feltűnően fejlettek. Az asztali tápkocka gyártás elterjedésével célszerűbb 6-8 cm-es tápkockába tűzdelni a növényeket. Tápkockás palántanevelés esetén növényházba sűrűn (25-30 g/m² mag), már január közepén érdemes vetni. A palántanevelés ideje 6-7, tűzdeléssel együtt 7-8 hét.

A káposzta hidegtűrő növény ugyan, mégis ügyelni kell, hogy a palántanevelés idején ne csökkenjen a hőmérséklet túl alacsonyra. A kelésig 16-18 °C-ot célszerű tartani és utána csak az edzés idejére csökkenthető a hőmérséklet 6 °C alá, ebben az esetben a káposzta nem magzik fel.

A karalábé korai szabadföldi termesztéséhez a vetés – leggyakrabban ritka vetés – január végén február elején esedékes, fűtött helyiségben. Ha tűzdelni akarjuk, akkor február közepéig 5 x 5 cm-es távolságra, vagy 5 x 5 cm-es tápkockába vessünk. Kiültetése március közepén, a szedése május 10. körül kezdhető.

A korai ritka vetéshez négyzetméterenként 2-2,5 g magot célszerű felhasználni. A késői vetésekhez 2 g/m² adag szükséges. Tűzdelés esetén 12 g/m² vetőmagot kell elvetni.

A korai palántanevelés ideje alatt különös gondot kell fordítani a hőmérséklet szabályozására. Az eddigi tapasztalatok alapján a következők szerint javasolható a hőmérséklet tartás:

• Vetéstől kelésig: 18-20 °C
• Tűzdelésig: 10-14 °C nappal, 8-12 °C éjjel,
• Tűzdelés után három napig: 14-18 °C nappal, 12-16 °C éjjel,
• Nevelés alatt: 12-16 °C nappal, 10-14 °C éjjel,
• Edzés idején: 8 °C nappal, 6 °C éjjel

A fűtés nélküli karalábé hajtatáshoz a szaporítási időpontok a következők. Vetés: I. hó 10., tűzdelés: I. hó vége, II. hó eleje (5 x 5 cm-es tápkockába), kiültetés fólia alá: III. hó 10-ig. A szedés április végén kezdhető.

A karfiolt az összes káposztafélék közül a legkorábban, már január első felében lehet vetni, és a viszonylag ritka tűzdelés és tápkockás palántanevelés is itt fizetődik ki leginkább. Tűzdeléshez 25 g/m² mag szükséges. Ebből 3000 palántára lehet számítani. Tűzdelés nélküli palántaneveléshez 6-7 g/m² vetőmag szükséges, amiből 750-850 kiültetésre alkalmas palánta nevelhető. Korai szabadföldi termesztéshez tűzdeléssel a vetést január közepén, a tűzdelést február elején tápkockába kell elvégezni. Az ültetés március második felében, a szedés május végén és júniusban esedékes. Korai termesztéshez (tűzdelés nélkül) a vetés január végén, február elején, az ültetés március közepén, a szedés júniusban történik. A karfiol tenyészterülete hasonló a fejes káposztához. A sűrű ültetés a koraiságot csökkenti. Javasolt tenyészterületek: gyenge lombú korai fajtákból 50 x 40-, nyári fajtákból 50 x 50-, erős lombú, kései fajtákból 60 x 50 cm.

Salátahajtatáshoz a vetés időpontja I. hó 10. növényházba vagy fóliasátorban. Tűzdelés: I. hó 20-11. hó 5. vagy 5x5 cm-es tápkockába, vagy 5 x 5 cm távolságra tápkocka nélkül. Március első napjaiban ültetjük ki, amint a föld fagya felenged. A kisebb növekedésű fajtákat (Soroksári hajtatót, Budai hajtatót) 20 x 17-, a többit 20 x 20 cm-es tenyészterületre lehet ültetni.

A karfiol hideghajtatásához szükséges palánták nevelése hasonlít a korai szabadföldi palántaneveléshez. Február végén, március elején kezdődő fűtés nélküli hajtatáshoz I. hó 5-10. között kell vetni, I. hó 25-30-ig tűzdelni, lehetőleg 7x7 vagy 8x8 cm-es tápkockába.

A tenyészterület meghatározásakor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a sűrű ültetés a koraiságot, a ritka ültetés viszont a hozamot csökkenti. Javasolható sor- és tőtávolság a gyengébb növekedésű fajtákhoz: 40x40, az erősebb lombúakhoz 50 x 40-, esetleg 50 x 45 cm.

Ápolási munkák
Az uborkahajtatás során a kiültetés utáni első munka a főhajtás hozzákötözése az első kereszthuzalhoz, ügyelve, hogy a növény ne lógjon a levegőben a bakhát süllyedése után. A kötözést a szár növekedésétől függően hetenként 2-3-szor kell megismételni.

A kacsokat, a főszáron levő uborkákat és a hím virágokat rendszeresen el kell távolítani. Le kell metszeni az első kereszthuzal alatt fejlődő elsőrendű oldalhajtásokat is, mert ezeknek a termései a földdel érintkeznek. A főhajtáson fejlődő uborkákat azért kell eltávolítani, mert gátolják az oldalhajtások növekedését. Ha egy levél hónaljában több termés köt, csak egyet célszerű meghagyni. Mihelyt a második levél alatt fejlődő uborka virág kinyílott, a hajtást a termés felett vissza kell csípni. Minden elsőrendű oldalhajtáson csak egy másodrendű oldalhajtás fejlődjön ki, mert nagyobb hajtásrendszer számára a sátor általában nem elég nagy. Közben a főhajtás legtöbbször eléri a berendezés gerincét. Ekkor vissza kell vágni. Amikor az elsőrendű oldalhajtásokról a termést leszedték, visszacsípik a másodrendű oldalhajtásokat. Rajtuk rendszerint csak egy termést hagynak, csak kivételesen erős fejlődésű növényeken maradhat kettő.

Folytatás >>