Málna

A málnát az erdőből szedett vadmálna alakjában már a középkor első harmadában ültették a kolostorok kertjeibe. Clusius (1601) már piros és sárga színű málnát különböztet meg. A málna a magyar középhegységek egyik legnagyszerűbb őshonos gyümölcse. Igen fontos, hogy az érés szempontjából két csoportba sorolhatók a málnafajták. Az egyik az egyszer termő-, a másik pedig a kétszer termő (folytontermőnek is mondják) fajta.
Már a 19. századtól egészen a 20. század közepéig óriási jelentőséggel bírt a bogyós gyümölcsök és gombák gyűjtögetése a tölgyesekben, a tisztások szélén, majd egyre több házikertben kezdtek el málnát termeszteni. Ezek a málnák, már nagyobb bogyókkal rendelkeztek az erdőben gyűjtötteknél, és ízvilágban sem maradtak el tőlük, ezért gyors iramban közkedvelt gyümölcse lett a házikerteknek. A málna nagyon gyorsan termőre fordul. Egyes fajták már az ültetés évében gyümölcsöt teremnek, de legkésőbb az ültetés utáni évben a már az ültetés évében fejlesztett vesszőkön, mindenképpen terem. A málnatövek sarjait 8-10 év elteltével ajánlott másik helyre telepíteni.

A málna a középmély termőrétegű, humuszban gazdag homokos vályogot és a vályogtalajt kedveli. Az erősen kötött, mészben gazdag talajok nem alkalmasak a termesztésére. Fény- és vízigényes növény. Magas talajvízállású terüleleteken kipusztul. A tavaszi fagyokra késői viragzása miatt nem érzékeny. Ültetési távolság: 100-120 cm.

Folytatás

Rendezés: