Solymári gömbölyű cseresznye

A Buda vidéki termőtájból, Solymáron szelektálta Brózik Sándor a Solymári gömbölyűt. A Buda vidéki termőtájban a szőlő- és gyümölcskertekben szórványosan ültetett fák között találhatók közel százévesek is. Bőven termő fajta, mely jó termékenyítő partnere a vele egy időben virágzó cseresznye- és meggyfajtáknak. Bordóspiros gyümölcse hasonló áruértékű, mint a Germersdorfié, átlag 9 g tömegű, 24 mm átmérőjű, a bibepontnál lekerekített, tompa szív alakú. Június 15-20. között érik. Héja szívós, ezért jól szállítható. Húsa világospiros, kemény, gyengén maghoz kötött. Édes-savanykás, zamatos ízű. Kőmagja kicsi vagy középnagy. Kocsánya szárazon válik a gyümölcstől, géppel jól rázható. Fája erős növésű, szétálló, széles, kúp alakú koronát nevel.

Fényes Elek 1851-ben a káposzta mellett még nem említette Solymár falu később híressé vált gyümölcsét, a cseresznyét. A falu szerb, illetve német lakói olyan termékeket állítottak elő nagy szakértelemmel, amelyek jól eladhatóak voltak a közeli főváros piacain. Ilyen gyümölcsnek számított a filoxéra pusztítása után a cseresznye is. A korai cseresznyét a Solymár környéki árusok ötösével csomókba kötve adták el. Csak utánuk jelentek meg a "die rote Mai-Herzkirsche" fajtával a Hont és Nógrád megyeiek Pesten.
Schmiedhammer solymári német gazda nevelte szőlőjében az első cseresznyefát. A közeli községi erdőben talált egy olyan fát, amelyik szép, kemény cseresznyét termett. Az erről származó oltóággal oltotta be a János (Johanneskirsche) cseresznyefákat. A cseresznye feltűnő, ragyogó fényéről kapta a Solymári politúr nevet. Szaporításhoz erről a fáról további oltóvesszőket szedtek. A Germersdorfi óriás előtt egy héttel érő, tetszetős bordó-piros Solymári politúr a kereskedők kedvencévé vált, a Solymárról érkező gazdáktól nagy tételben hamar felvásárolták.

Gyümölcse kb. 6-8 g tömegű, 24 mm átmérőjű, a bibepontnál lekerekített tompa szív alakú. Héja szívós, ezért jól szállítható. Húsa világospiros, kemény, gyengén maghozkötött, alig festő. Édes-savanykás, zamatos. Kőmagja kicsi vagy közepesen nagy. Kocsánya közepesen hosszú, szárazon válik a gyümölcstől, géppel jól rázható.

Június 15-20-a körül érik.

Rendszeresen és bőven terem.

Héja szívós, ezért jól szállítható.

A blumeriellás levélfertőzés ellen feltétlenül ajánlott védekezni.

Június közepétől érő gyümölcsét elsősorban friss fogyasztásra, valamint kompót készítésére használják fel. Az eredeti termesztő körzetben - szórvány gyümölcsfaként, a szelektálatlan állományból - mintegy 1000-1200 fája ad még termést. Országosan évente hozzávetőleg mintegy 1800-2000 tonna cseresznyét szüretelnek a fajtakörből.
1968 óta előzetesen, 1971 óta államilag elismert fő árufajta. Alkalmas konzervipari felhasználásra és exportra is.

Fája erős növésű, szétálló széles kúpalakú koronát nevel.

A jobb minőségű homoktalajt kedveli, elsősorban a Pilis-hegység lábánál termesztik.