Sándor cár alma

Fája erős növekedésű, edzett. Korán és bőven terem. Szétálló ágai terebélyes, nagy koronát nevelnek. Gyümölcse széles talpú, kúpalakú vagy kúpos gömb alakú, szelíden bordázott felületű. Fáján kissé hamvas, ledörzsölve fényes. Értével zöldes-szalmasárga, napos oldalán élénk kárminpirossal lehelt, festett s ebben élénkebb piros, szakadozott csíkokkal csapkodott. Húsa fehér vagy zöldes-fehér, finom, porhanyó. Leve bő, cukros, kevéssé savanykás, kissé fűszeres ízű.

A 'Sándor cár' egy 18. századi, Ukrajna területéről származó történelmi almafajta, mely ellenállóképessége és más kedvező tulajdonságai miatt máig versenyképes maradt. 1817-ben került Angliába, nagy sikert aratva, ahol egy több mint fél kg-os gyümölccsel mutatták be. 

Gyümölcse nagy méterű, kúpos gömb alakú, enyhén bordázott felületű. Héja finom, sima, szinte zsíros tapintású, fán még kissé hamvas, ledörzsölve fényes. Színe éretten zöldessárga, a napos oldalán élénk kárminpiros színeződéssel, melyet élénkebb piros, szakadozott csíkok tagolnak. Ez a fedőszín halványabban az árnyas oldalra is áthúzódik. Pontozata ritkás, alig szembetűnő. Húsa fehér, illetve krémes-, sárgás- vagy zöldesfehér, finom, porhanyó; leve bő, íze édes-cukros (kevéssé savanykás), könnyed, gyümölcsös, kissé fűszeres jellegű. Magháza nyílt, tágas, sok magot tartalmaz.

Érése elhúzódó, mely átlagosan egy hónapig tart. Melegebb vidékeken már augusztus közepe táján, a hűvösebb tájakon október-novemberben érik. 

Egy-két hónap tárolás után a gyümölcsök felhasználási értéke növekedhet, azonban a tárolási lisztesedésre eléggé hajlamos.

Varasodással és lisztharmattal szemben ellenálló, a tűzelhalásra azonban kismértékben fogékony.

Elsősorban háztartási és piaci almaként tartják számon (rétesalmaként, valamint püré készítéséhez elsőrendű), és csak másodsorban asztali almaként.

Fája erős növekedésű, edzett, koronája - szokványos alanyra oltva - mintegy 7 m magas lesz. Korán termőre fordul és bőven terem. Szétálló ágai terebélyes, nagy koronát nevelnek. Levelei nagyok, vékonyak, nyelük a tövüknél liláspirossal színezettek. Virágrügyei középnagyok, szürkével tarkított pirosas-barnák. Nagy virágaik elég korán nyílnak.

Termőhelyet tekintve nem válogatós, de csak kellően nyirkos talajban hoz bő termést és fejleszt nagy gyümölcsöket. Ahol a talaj nyáron is kellően nyirkos (pl. vizek mentén), ott telepítése javasolt. Ajánlott termőtájak: Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Tiszántúl, Nyírség.

Metszés során az átlagosnál valamelyest hosszabbra nyesendő. A metszést jól tűri és jól hasznosítja.