Parker Pepin alma (Bőralma)

Feltehetően angliai eredetű, régi, a XVII. szd. végéről származó, inkább a kontinensen elterjedt téli almafajta. Elsőrendű piaci és gazdasági alma, különösen a savanyú almákat kedvelők számára; asztali almaként inkább másodrendű. Jó termőképességgel rendelkezik. Házikertbe, a történelmi fajtákat kedvelők számára, illetve választékbővítő fajtaként ajánlott (ma is a legjobb minőségű bőralmánk).

Angolországból származik, a XVII. század végén már ismerték. Diel 1809-ben írt róla. Nevét a nagy gyümölcsbarát, Parker kapitányról nyerte, aki elterjesztéséről gondoskodott. Ma már az egész világon termesztik.

Gyümölcse kicsi, vagy közepes (100 g), néha változó méretű (ezért ritkítani érdemes), szabályos laposas gömb alakú. Nagyobbra fejlődött példányainak egyik fele hízottabb, emelkedettebb. Zöme a középtájra esik, honnan két vége felé egyenletesen és szabályosan fogyva boltozódik. Szára hosszabb, zöldes-barna, kissé molyhos, szűk üregbe helyezett. Kelyhe többnyire zárt, Nagyra nőtt példányoknál félig, vagy egészen nyílt. Hosszas és zöld kehelylevelei molyhosak, kehelymélyedése közép-nagy, szabályos, ráncos fenekű. A karima csak ritkán mutat szelíd, hullámos emelkedéseket. A gyümölcsök sokáig a fán maradnak.

Héja értével citromsárga alapszínén nyersbőrszerű rozsdával teljesen letakart. Innen ered a „bőralma” elnevezése. A napnak kitett példányainak a napos oldalán néha kevés, homályos elmosódott pirosság tűnik elő. A teljesen árnyékban nőtt példányokról a rozsdamáz hiányozhat. 

Gyümölcsének húsa zöldes-sárgásfehér, porhanyó, édes savanykás, fűszeres ízű. Elég bőlevű, de száraz évben alig kielégítő, borízű. A savanyú almák közé tartozik. Magháza alig nyílt. Kehelycsöve rövid.

Tároláskor - különösen túl korán szedve - hamar fonnyad, ráncosodik. Ezért tároláskor érdemes a helyiség magasabb páratartalmára ügyelni. Túléretten kásásodásra hajlamos.

December elejétől március elejéig tart

Korán termőre fordul, rendszresen terem. Ellenállóképesség: edzett. Gyengébb növekedése miatt termesztésre vadalanyon, közepes növekedésű faként nevelve a legalkalmasabb, emellett azonban törpealanyon is jól díszlik, bokoralakú fának, alakfának is nevelhető.

Hűvösebb vidékeken is jól érzi magát, a nyirkosabb, de nem vizenyős, termékeny, elegendő mértékben mélyrétegű talajt kíván. Rossz, száraz talajban, meleg vidékeken azonban gyümölcsei aprók maradnak, elférgesednek, felrepedeznek. Ajánlott termőtájai ezért elsősorban az Észak-Dunántúl, a Nyugat-Dunántúl és a Tiszántúl. Lisztharmatra fogékony, valamint más gombabetegségekre és az almamolyra is érzékeny.

Elsőrendű piaci és gazdasági értéket képvisel. A savanyú almákat kedvelőknek elsőrendű, egyébként másodrendű asztali gyümölcs. Borkészítésre igen alkalmas fajta. Jól tűri a szállítást és hosszú ideig tárolható.

Fája edzett, korán és bőven terem. Középerős növekedésű. Laposabb, széles, sűrűbb ágazatú koronát nevel. Ágai idősebb korban lecsüngők. Hajtásai vékonyak, gyenge növekedésűek. Vesszői merevek, sötétbarnák, sárgásan pontozottak, hegyük felé molyhosodók. Rügyei közép-nagyok, inkább simulók, molyhosak, piros-barna pikkelyűek. Virágrügyei elég nagyok, tojásdadok, barnák, molyhosak, igen későn nyílók. Szirma közepes nagyok, gyengén rózsásak. Levelei közép-nagyok, durva felületűek, kétszeresen-háromszorosan fűrészeltek. Nyelük rövid, erősen molyhos. Levélpálhái kifejlődöttek, igen tartósak, hosszúnyelűek. 

Termesztése gyöngébb növekedése miatt vadalanyon középtörzsű fa gyanánt a legalkalmasabb. Törpealanyon is jól díszlik, bokoralakú fának, alakfának egyaránt alkalmas. Zord vidéken is jól érzi magát. Nyirkosabb, de nem vizenyős, termékeny, elegendő mélyrétegű talajt kíván. Rossz, száraz talajban, meleg vidéken gyümölcsei aprók maradnak, elférgesednek, felrepedeznek. Gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Borkészítésre alkalmasak. Az almamolytól, gombabetegségektől sokat szenved. Mégis, ahol neki való a hely, bár a tömegtermesztésre ajánlott fajták között nem szerepel, tömegesen is ültethető, mert keresett és jól eladható. Későn, októberben szedendő, mert különben, mint a „bőralmák” általában mind, az eltartható helyen hamar és nagy mértékben fonnyadnak. Az eltartóhely a rendesnél nyirkosabb levegővel bírjon.