Nyári fontos alma

Régi fajta alma, származása bizonytalan, azonban feltehetően Franciaországból származik. Leroy szerint Amiens-ban „Rambour d'été” azaz „Nyári fontos” néven, már 1535-ben is ismeret volt. Mindenfelé elterjedt fajta, elterjedését azonban csak gyümölcse nagyságának és szépségének köszönheti. Konyhai használatra egyike a legkapósabb almáknak. Hazánkban több helyen is „Rétes-almának” vagy "rétesbe való almának" ismerik. Bereczki Máté, nagy pomológusunk jegyezte le: „Ojtóvesszejét 1871-ben kaptam Oberdieektól, Jeinsenböl. Több ízben termett már nálam is. Fajom valódisága kétségtelen.” 

Konyhai használat végett a piacokon rendkívül kapós. Méltán megérdemelné, hogy hazánkban, minden népesebb város mellett, nagyban is el szaporítsuk. Vidéken száraz, laza talajában fája vígan él ugyan, de gyümölcseit mindig lepusztítják a kártékony rovarok.

A 16. században már jegyezték a krónikák, bizonytalan származású, évszázadok óta ismert alma, de nagyon sokan a Kárpát-medencében keletkezett fajtának tekintik. Feltehetően azonban Franciaországból származik. Leroy szerint Amiens-ban „Rambour d'été” azaz „Nyári fontos” néven, már 1535-ben is ismeret volt. Mindenfelé elterjedt fajta, elterjedését azonban csak gyümölcse nagyságának és szépségének köszönheti. Konyhai használatra egyike a legkapósabb almáknak. Hazánkban több helyen is „Rétes-almának” vagy "rétesbe való almának" ismerik. Bereczki Máté, nagy pomológusunk jegyezte le: „Ojtóvesszejét 1871-ben kaptam Oberdieektól, Jeinsenböl. Több ízben termett már nálam is. Fajom valódisága kétségtelen.”​

Gyümölcse nagy, vagy igen nagy, átlagosan 25 dkg-os, de elérheti a majdnem fél kg-ot is. Neve is innen ered, mivel egyes gyümölcsei 1 fontnyi súlyúak-, fél kilónyiak is lehetnek. Héja világoszöld, sárga, napos oldalán pirossal csíkozott. Húsa kemény, roppanó, bőlevű, erősen savas. Magas savtartalma miatt elsősorban süteményekbe (Rétesalma), levesekbe, lekvárnak és egyéb módon feldolgozva ajánlott.

Bereczki Máté így ír a gyümölcsről:

"Alakja: Laposdad, gömb alakú vagy rövid kúpos gömb alakú, bár, ha egyik oldalán néha hízottabb és emelkedettebb is, mint a másikon; mégis szép termetű és síkfelületű. Zöme a középtájra, vagy kissé alább a száras vég felé esik, ahonnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik, s szára körül széles, lapos karimában végződik, kelyhe felé pedig kissé összébb húzódva boltozódik s kelyhe körül szintén széles karimában fogy el. Szára rövid, vastag, fás, görbe, szépen kikanyarított, tág nyílású, de alján összeszűkülő, mély üregbe helyezett, melynek sokáig zölden maradó falait többnyire sugaras rozsdamáz szokta borítani. Kelyhe jókora nagy, többnyire zárt vagy félig nyílt; fölálló és összehajló, hosszas és molyhos osztványaival tágas és elég mély, tányéralakú üregben ülő, melynek alján finom, lapos dudorkák mutatkoznak, de karimája ritkán hullámos, noha a gyümölcs derekán néha elenyésző, széles, lapos bordák nyomai is mutatkoznak.

Színe: Bőre finom, sima, fényes, elejénte sápadt-zöld, majd értével fehéres sárga, napos oldalán aranysárga, nagyrészt azonban szakadozott karmin piros csíkokkal becsapkodott s a csíkok közt sápadt pirossal is belehelt. Pontozata ritkás, alig szembetűnő s többnyire csak a bőr alul áttetsző, fehér pettyek alakjában jelentkező. Szármélyedését kivéve, rozsda nem mutatkozik a gyümölcsön.

Belseje: Húsa fehér, elég finom, kissé laza és kissé roppanós; leve bő vagy elég bő, elég cukros, finom, néha kissé élénk-savannyal emelt, elég kellemes, noha kevéssé vagy éppen nem fűszeres-ízű. Magtokja nyílt tengelyű, nagy, nyílt és fehérrel sávolt fiókjaiban számos világos-vöröses, ép magot rejtő. Kehely csöve rövid, kúpalak."

Augusztus végén kezd érni, szakaszosan szedhető szeptember elejéig, érése néha eltart októberig is. Nem túl éretten szedve 3-4 hétig pincében eltartható.

Későn fordul termőre, bőven terem, de termésingadozásra (alternancia) hajlamos.

Gyorsan romlik, nem túl éretten szedve 3-4 hétig pincében eltartható.

Edzett, igénytelen fajta.

II. rendű csemege- és kitűnő háztartási gyümölcs. Felhasználása: konyhai, rétes, almaleves, befőtt, ecet

Virágrügyei kicsinyek, vagy középnagyok, hasas kúposak, alig hegyesek, sűrűn fehérmolyhosak.

Levelei igen nagyok, vastag és kemény szövetűek; széles tojásdadok vagy kerülékesek, majd szabályosan, hirtelen elkeskenyűlőek. Rövid vagy hosszas, éles hegyben végződök, csaknem laposak vagy széleiken csak kevéssé fölhajlók, kevésbé íveltek; itt-ott szelíden hullámosak. Alsó lapjukon molyhosak, felsőn csupaszak, elég fényesek, élénk világos zöldek. Széleiken apró, éles fogakkal jellemzőleg sűrűn, de nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos, tövénél violaszin-pirossal mosott. Csaknem vízirányosan el- vagy nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái fejletlenek, ár-idomúak vagy keskeny lándszásak, hamar elhullók. A virágrügyet körítő levelei hosszabbak, keskenyebbek, mint a vesszőkön levők, laposak vagy visszásán öblözöttek, hosszas és hajlékony nyelükről lefelé csüggők.

Vesszejei számosak, elég hosszak, vastagok, merevek, hegyük felé elvékonyodók, ritkán egyenesek, könyökösek, sík felületűek. Rendetlenül föl-, vagy szétállók fiatal és idősebb korukban is. Sűrűn és finoman fehérmolyhosak, itt-ott csupaszak, simák, csaknem fényesek, sötét pirossal mosott szennyes-barnák, jókora nagy, kerek, fakó pontokkal igen sűrűn és szembetűnően pontozottak. Rendetlen, azaz itt-ott hosszas, itt-ott rövid levélközűek.

Fája elég erőteljes, egészséges, edzett.  Korán, és elég bőven termő. Rendetlenül föl-, vagy szétálló, néha lefelé is irányuló merev ágaival, melyek gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel jól beruházkodnak, sűrűlombos, terjedelmes, szabálytalan alakú koronát alkotva. Díszlik mindenféle alma alanyon, de szálas fának, nagy gyümölcsei végett nem annyira alkalmas. Törpefának, mély termőrétegű, kellőleg nedves talajban díszlik és terem legjobban. Nagy gyümölcsei végett, az erősebb szelek ellen védett helyet igyekezzünk számára juttatni.

Forrás: Bereczki Máté