Marosszéki piros páris alma

A Páris alma talán a legrégebbi fajta Erdély ős gyümölcsei között. Az idők nagy folyamában egy népes almacsaláddá növekedett, melynek tagjai egymásközt többnyire csak némi, lényegesnek alig nevezhető vonásokban különböznek. Melyik tartotta meg a sok közül az eredeti, ős faj sajátságait legjobban? S milyenek voltak az eredeti fajnak jellemvonásai? Bajos volna megmondani; mert nevét ugyan emlegették már a 17-dik században, de jellemző tulajdonairól mit sem jegyeztek föl. Nagyon valószínű azonban, hogy a Paris almák ős apja Marosszékiek almatenyésztésre igen kedvező völgyeiben születt, ahol nemcsak kertekben, hanem erdőn, mezőn, vetés közt és kerítésekben, amint Nagy Ferenc mondja, rég idő óta, nagy menyiségben tenyésztik a Paris almát. És ehelyt azoa fajt irom le, melyről, mint a Maros és Nyárád vize mentén legjobban elterjedt és legbecsesebb fajról, Kiss József, gegesi birtokos, barátomtól több ízben kaptam mutatvány-gyümölcsöket és ojtóvesszőt is.

[Bereczki Máté]

A Paris alma talán a legrégebbi fajta Erdély ős gyümölcsei között. Az idők nagy folyamában egy népes almacsaláddá növekedett, melynek tagjai egymásközt többnyire csak némi, lényegesnek alig nevezhető vonásokban különböznek. Melyik tartotta meg a sok közül az eredeti, ős faj sajátságait legjobban? S milyenek voltak az eredeti fajnak jellemvonásai? Bajos volna megmondani; mert nevét ugyan emlegették már a 17-dik században, de jellemző tulajdonairól mit sem jegyeztek föl. Nagyon valószínű azonban, hogy a Paris almák ős apja Marosszékiek almatenyésztésre igen kedvező völgyeiben születt, ahol nemcsak kertekben, hanem erdőn, mezőn, vetés közt és kerítésekben, amint Nagy Ferenc mondja, rég idő óta, nagy menyiségben tenyésztik a Paris almát. És ehelyt azoa fajt irom le, melyről, mint a Maros és Nyárád vize mentén legjobban elterjedt és legbecsesebb fajról, Kiss József, gegesi birtokos, barátomtól több ízben kaptam mutatvány-gyümölcsöket és ojtóvesszőt is.

[Bereczki Máté]

Legalább három dologra lehetnek büszkék-, netán gőgösek is a derék gegesiek. A templomukra, az iskolájukra és az almájukra. A piros almájuk bőséggel és alkalmasan volt termeszthető e tájon, és egyes régi írások szerint ez a piros párizs nevű gyümölcs Marosszék hajdani címerében is helyet kapott. Miképpen a gegesiek szívében is lett hely számára, hisz a nagyon magasan fekvő falu ennek a termesztésére igen rászokott.

Több fajtája is létezik a Páris almának. Van, amelyik sárga alapszínű, piros csíkozottsággal (Csíkos Páris alma), és van, amelyik teljesen piros (Piros Páris alma.

Gyümölcsének nagysága jobbára középnagy, de gyakran nagyobb és kisebb is lehet. Alakja is változó. Olykor kissé lapított gömbalakú, majd szabálytalan kúpos gömbalaku és egyik oldalán gyakran hízottabb, mint a másikon. Zöme középtájra esik, ahonnét szára felé szelíden domborodva boltozódik, s inkább vagy kevésbbé széles, laposas karimában védzödik; kelyhe felé pedig elejénte szelíden, aztán hirtelen és mindinkább fogyva kissé hullámos, szűk karimában enyészik el. Szára hosszas, vékony, fás, kissé bunkósan végződő; többnyire szűk és mély tölcséralaku üregbe helyezett, melynek falai finom, sugaras rozsdamázzal vannak gyakran elborítva. Kelyhe kicsi, zárt; fölálló, rövid és molyhos osztványaival többnyire sekély és szűk üregben ülő, ahonnan ráncok vagy bordácskák indulnak a karimára és onnan tovább, mindinkább elszélesedve és inkább vagy kevésbbé kiemelkedve. Néha a szármélyedés karimájáig is levonulnak.

Héja finom, sima, fényes, száraz tapintatu; elejénte sápadtzöld; értével sápadt citromsárga; napos oldalán elejénte komor, de később derültre változó, mosolygó vérpirossal bemosott, néha pedig csak gyöngéden belehelt. Pontozata elég sűrű; többnyire csak a bőr alul áttetsző, sárgás pettyecskék alakjában jelenkező, ami a gyümölcs napos oldalán elég szembetűnő. Rozsda-alakzatok nem tűnnek elő felületén; de barnás vagy feketés ragya-szeplők sűrűbben, vagy ritkábban, majd minden gyümölcsön találkoznak.

Húsa fehér, vagy sárgásba játszó fehér, magtokja körűl zöldes erekkel, finom, tömöttes, roppanós és pezsgő; leve bő, cukros, gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes, illatos és fűszeres ízzel. Magtokja nyilttengelyü; nyilt fiókjaiban számos, hosszas, hegyes, pirosas gesztenyeszínű, sovány, de ép magot rejtő. Kehelycsöve inkább vagy kevésbbé rövid, tompa kúpalakú.

Elsőrendű csemege. Szép piacos gyümölcs.

Vesszei. Számosak, hosszak, vékonyak, hajlékonyak; elég egyenesek, noha kissé könyökösek, síkfölületűek; fölállók vagy nyilt szögekben szétállók; egész hosszukban sűrűn és finoman fehérmolyhosak, pirosas barnák; apró kerek, itt-ott hosszas, fehér pontokkal ritkásan és nem szembetünőleg poutozottak; rendetlen, többnyire azonban rövid levélközűek, Rügyei. Kicsinyek, kúposak, tompahegyűek, lapulók, sűrűn fehérmolyhosak; alig kiálló, többnyire bordázatlan talapon ülők.

Virágrügyei. Kicsinyek, totnpakúposak, sűrűn fehérmolyhosak. Levelei. Aprók, a vesszők alján néha közópnagyok, elég vastag és köményes szövetűek; tojásdadok vagy hosszas tojásdadok; elég szabályosan elkeskenyedő, hosszas és kissé félrecsavarodó hegyben végződök ; laposak vagy laposvölgyések, alig íveltek; nyelőkről csaknem vízirányosan elállók; alsó lapjukon sűrűn fehérmolyhosak; íeiső lapjukon csupaszak, csaknem fénytelenek, homályos zöldek; széleiken tompa fogakkal nem mélyen, de sűrűn és elég szabályosan füi-észesek. Levélnyelök rövid, középvastag, merev, molyhos, tövénél violaszínpirossal színezett; rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái aprók, áridomuak vagy keskeny Ián dsásak, elég tartósak.

[Bereczki Máté]