Mandulakajszi

A Mandulakajszi egy igazán jó minőségű kajszifajta. Különösen befőzéshez nagyszerű alapanyag. Igazán ízletes és rendkívül jó gyümülcshús-állagú fajta.

Ismeretlen eredetű. A Duna-Tisza közén szelektálták 1954-ben Nyujtó Ferenc és munkatársai. Államilag elismert fajta. Fajta jogosult a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht. Eddig csak kis mértékben szaporították.Szaporítási aránya 1974-78 -ig 0,2% volt.

Gyümölcse nagy, vagy igen nagy. Erősen megnyúlt, oldalról lapított, mandula alakú (H= 54 mm, Sz= 44 mm, V= 39,8 mm), alakindexe 1,70. Varrata középmély, mély. Enyhén molyhos, világos narancssárga héja napos oldalán kárminpirosal mosott és pontozott. Húsának színe világosabb sárga, narancssárga, középkemény, leves, jellegzetes ízű, nem túl édes fajta. Magürege tág. Magbele édes.

Július vége (július 20-tól). A Magyar kajszi után 5-8 nappal később később érik.

Rendszeresen, bőven terem. Terméshozamai a nemesítői mikroklón adatok szerint lényegesn jobban (53%-kal), mint a Magyar kajszi C. 235-é. Egy évvel később fordul termőre, mint a Magyar kajszi C. 235., de ennek ellenére a hozama az első 5 évben mégis jobb volt. Az üzemi bevezetésnek feltehetően gátat szab a gyümölcs igen megnyúlt alakja. Géppel nehezen osztályozható.

A téli lehülésre és a rákosodást előidéző kórokozókra közepesen-, a sarka vírusra eléggé-, a moníliás hajtáshervadásra és a gnomóniás levélfoltosságra kifejezetten fogékony.

A gyümölcséből készített befőtt nagyon jó minőségű. Különösen állománya, íze, színe is tetszetős, de a mérete is jó. Egyedül a gyümölcs megnyúlt mérete miatt kérdéses, hogy a konzervipar keresi -e. Házibefőtt készítésre rendkívüli módon kiváló!

Fája erős növekedésű, felfelé törő koronájának ágai merevek, magasban széthajlók. Kevés elágazást hoz. Az ágakon igen sűrűn helyezkednek el a termőnyársak és a vaskos termővesszők. Termőgallyai világos szürkésbarnák, sűrű, hosszan futó, szürke rajzolatokkal, ritkán, vagy közepesen paraszemölcsösek. Vesszeje barna, a csús felé sötétlilás. Levéllemeze alig hólyagos, a levelek erősen kanalasak. A levél széle kissé fodrozott, kétszeresen és tompán fogazott.