Húsvéti rozmaring alma

A Húsvéti rozmaring minden tekintetben elsőrendű, Magyar eredetű, téli almafajta. Fája rendkívül ellenálló és gyümölcse hosszú ideig tárolható. Gyümölcse középnagy vagy nagy (120-130 g), kissé csúcsosodó; alapszíne zöldessárga, a napos oldalon halványpiros pír borítja, mely elszórtan pontozott is lehet. Héja vastag, nehezen rágható, erősen viaszos, szinte zsíros hatású. Húsa zöldesfehér, durvább szövetű, elég bő levű, kemény; íze finoman savanykás, néha elég fűszeres ízű, illatos-zamatos, bár kevéssé jellegzetes. Jól szállítható és tárolható.

Származása hazai eredetű, hazánkban meglehetősen ismert és elterjedt fajta volt

Gyümölcse középnagy, vagy nagy (120-130 g). Alakja inkább csúcsosodó, semmint hengeres, bár vannak gömbölydedebb alakú példányai is Egyik oldala néha hízottabb. Szabályosan boltozódó. Zöme a középtájnál alább száras vége felé esik. Innen szára felé szelíden, majd sokszor hirtelen gömbölyödve elég széles, néha összébb húzódó lapos karimában végződik. Kelyhe felé mindinkább, de behajlás nélkül szűkül s kissé ferdén álló szűk, hullámos karimában végződik. Szára rövid, vékony vagy közép-vastag, kissé bunkósan végződik, szabályos, szűkebb, mély üregben ül, melynek fala hol tiszta, hol áttetsző rozsdamázzal sokszor sugarasan fedett. Kelyhe elég kicsiny, összeboruló, molyhos kehelylevélkéivel szűk és mélyebb üregben ül, melynek falát a karimára is felhúzódó lapos ráncok és barázdák egyenetlenné teszik.

Héja sima, szívós, eléggé vastag, durva, gyengéden zsíros tapintatú, kissé fényes. Értével zöldes-szalmasárga, napos oldalán pirossal mosott vagy belehelt, melyben a nagyobb, ritkásan elszórt pontozata jól előtűnik. Néha egy-egy rozsdaszemölcs is látható a felületen. 

Húsa zöldesen fehér, magháza körül zöldessárga erekkel, durvább szövetű, elég bő levű, finom savannyal emelt, néha elég fűszeres ízű, illatos-zamatos. Magháza néha kissé nyílt. Kehelycsöve tölcsérszerű, mélyen lehatoló.

Az Entz rozmaring alma gyümölcse inkább hengerded, hordóalakú, kevesebb gömbölyded példányt ád, ennek húsa finomabb, porhanyósabb, érési ideje decemberben van, minősége minden tekintetben elsőrendű s fája finomabb, vékonyabb habitusú.

Októberben szüretelhető, december végétől érik. Júniusig tárolható.

Gyümölcse rendkívül hosszú ideig tárolható.

Rendkívül ellenálló fajta. 

Fája erős növekedésű (a 12-14 métert is elérheti). Edzett. Nem korán, de azután rendszeresen és elég bőven termő, alternanciára (rendszertelen terméshozás) hajlamos. Szétterjeszkedő ágazata ritkásabb, középnagy koronát nevel. Mindenféle almaalanyon jól díszlik. Közepes törzsű fának és erősebb növekedésű törpealanyon bokoralakú fának való. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja. A rendszeres termőre nyesést kevésbé hálája meg, mert gyümölcseit rendesen hosszabb termőrészeken hozza. Gyümölcsei elég jól állják helyüket a fán. A nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén a lazább helyeket kedveli. Vesszői vastagok, kissé könyökösek, sokszor csupaszak, vörösbarnák, rövidebb rügyközűek. Rügyei simulók, fehéren molyhosak. Levelei többnyire nagyok, durva szövetűek, kemények, nyelük merev, vastag, tövüknél violaszínnel mosott, levélpálhái fejletlenek, áralakúak, hamar lehulló.

Az Alföldön is nagyon jól termeszthető piacos téli alma. A rovarok kevésbé támadják meg. A tömegtermesztésre ajánlott fajták közé van sorolva. A vele egyfajtának tartott. Igénytelen, a betegségekkel szemben. Külterjes adottságok melletti termesztésre javasolható. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja; a nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén is a lazább helyeket kedveli. Ajánlott termőtájai: Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.

A rendszeres termőre nyesést kevésbé hálája meg, mert gyümölcseit zömmel a hosszabb termőrészeken hozza. Mindenféle almaalanyon jól díszlik; közepes törzsű fának és erősebb növekedésű törpealanyon bokorfának is kinevelhető.