Generosa szőlő

A Generosa szőlőként és borként is igen kiváló. Egy szőlő, amely igazán az Alföldre született. Kiváló tulajdonságai különösen kitűnnek az alföldi viszonyok között. Nagy előnye, hogy későn fakad, így még az április végi fagyok sem tesznek kárt benne. Emellett kiváló téltűrő, s ha netán fagykár érné, a mellékrügyekből jól regenerálódik, de nagy erénye a szárazságtűrés is. Ezen a téren messze fölötte áll a kunsági borvidéken termesztett borszőlőknek. Nem érzékeny a rothadásra (ámbár ha már egyszer fog rajta a fertőzés, hamar tönkre is teszi a fürtöt). Megbízhatóan és jól terem; hosszú távon is képes a 15-16 tonnás hektáronkénti termésátlagra. Fölálló, vékony vesszői, ritka lombja és kisszámú hónaljhajtása miatt kevés zöldmunkát igényel.

A Generosa telepítése az utóbbi években kapott nagyobb lendületet, jelenleg közel 200 hektáron termesztik. Tőkéje magas és középmagas kordonra, ernyőművelésre és gépi szüretre is alkalmas. Rövid csapon vagy félszálvesszőn egyaránt jól terem. Az eddigi termesztési tapasztalatok fényében a szakemberek homoktalajon 8, kötött földön pedig 6-6 rügyet ajánlanak meghagyni négyzetméterenként. A termés homokon 20,6, kötött talajon 19,6 átlagos mustfokkal érik.

Bőtermő fajta, fürtjei közepesen nagyok, tömöttek (130 g átlagsúlyúak). Bogyói megnyúltak gömb alakúak, kicsik, húspiros-lilás árnyalattal, alig hamvas, héja szívós, az íze különösen finom, zamatos, savas.

Fürtje éretten középnagy, vállas vagy ágas, kedvezően tömött. A fürtkocsányzat egyenletesen vastag, tartós, gyéren szemölcsös, középhosszú. Bogyója kicsi, enyhén ovális, pontozott, lilás rózsaszínű, alig hamvas, héja szívós, középvastag, mintázatlan. Húsa lédús, íze semleges, de kellemesen édes és savas, különlegesen finom.

Tőkéje középvastag, egyenes, erőteljes növekedésű, vesszői felfelé törőek, egyenes, középvastag. Vesszeje egyenes, csupasz, vörösesbarna, a szárcsomónál sötétebb, alig hamvas, pontozott és csíkos, feltűnően érdes, vékony, lapított, ízközei hosszúak. Szellős lombot nevel, ezt az egyenesen felfelé növekvő hajtások alakítják ki, ezért metszése nem okoz különösebb gondot. Hónaljhajtást alig hoz, levelei közepesen nagyok, a levélszél fűrészes-csipkés, sekélyen és sűrűn bemetszett, a levélnyél hosszú és piros. Levele kicsi, vagy közepesen nagy, ötszögletű, karéjos, karéjainak száma 5, levéllemez felülete sima-hólyagos, csupasz, fonáka serteszőrös és pókhálós, erezete zöld, töve vörös, szélei fűrészes csipkések, sűrűn, sekélyen bemetszett, hosszú, piros levélnyele van.

Az elmúlt másfél évtized során három olyan bor vált népszerűvé a fogyasztók körében, amelyek szőlőalapanyagát a Kunsági borvidéken termesztik több ezer hektáron. Ezek a kékfrankosból készített rozé, a cserszegi fűszeres és az Irsai Olivér. Most azonban úgy tűnik, hogy a generosa lehet a negyedik bor, mely a fentebb említett három nyomába léphet.

Borának illata szőlővirágra emlékeztető, finom, savú, kellemes ízhatású, Tramini szőlő jellegű. A szőlő ízeit megőrző, az Ezerjó szőlőhoz hasonló finom savú, harmonikus, elegáns, kellemes fehérbor.

A Generosát - fajtaborként – 2013-ban ismertették meg először a piaccal, néhány üzletlánc és vendéglátóhely forgalmazta. Jellemzően reduktív technológiával készítik, de kísérleteznek a fahordós érlelésével is, mert jó tulajdonságai alkalmassá teszik erre. Borának illata különleges, a szőlővirágéra emlékeztet. Savai finomak, íze harmonikus, megőrzi a szőlő zamatát. A kecskeméti kutatóállomás borászai, akik évtizedek óta vizsgálják a különböző termőhelyekre telepített Generosa borát, kiemelték, hogy cukormentes extrakt-tartalma mindenütt állandó volt, és savait is mindenhol jó megtartotta (ami különösen nagy előny az egyre melegedő éghajlati viszonyaink között). Borbírálatokon a Cserszegi fűszeressel és a Rajnai rizlinggel vetették össze, összpontszámban rendre ezekkel azonosan értékelték, megjegyezve, hogy íze, zamata a Rajnai rizlingéhez áll közel. Ez a bor valahol félúton van a könnyed és a nehezebb fehérborok között, hiszen beltartalom tekintetében a vastagabb tételekhez tartozik, ugyanakkor illatjegyeiben őrzi a piros tramini fajtajegyeit. Ez nem egy tipikus alföldi bor, jobban emlékeztet inkább a balatoni borvidékekre. Ma úgy tartják a Generosáról, hogy folyamatosan jó, de nem kimagasló minőségű bort ad, ám megvan a remény, hogy egykor a nagy szőlőfajták között emlegessék.

A nemesítői munka, olykor évtizedekbe telik, mire az új fajtára fölfigyel a szakma és köztermesztésbe kerül. Így járt Bíró Károly szőlőfajtája is, a Generosa, amely csak jó fél évszázad múltán, 2004-ben kapott állami elismerést, s ma már ott tart, hogy önálló témája a szőlész-borász konferenciáknak.

A Generosa nemesítési kutatását az 1950-es években kezdték el, majd 1951-ben született meg a móri borvidéken a Piros tramini és az Ezerjó fajták keresztezéséből Bíró Károly nemesítő munkája nyomán. Ezt követően a hibridek a kecskeméti kutatóállomásra kerültek, ahol Kurucz András-, 1976 óta pedig Dr. Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértékelések. Kedvező tulajdonságai alapján a hibridek közül a K.15-ös emelkedett ki, amely 2004-ben kapott állami minősítést generosa néven. Bőtermő, bírja a szélsőséges időjárást, magas cukorfokra képes, bora illatos, íze zamatos, de visszafogott. A szőlőfajta telepítése az utóbbi években kapott nagyobb lendületet, jelenleg 400 hektáron termesztik, főként a Hajós-bajai, a Kunsági és a Móri borvidéken.

A Generosa életre hívásának az elsődleges célja az Ezerjó leváltása volt. Egy illatosabb fajtát akartak nyerni, de emellett ugyancsak szempont volt a termesztési értékekben való eltérés.
Mivel az említett szőlőfajtából a móri borvidéken és az Alföldön állnak rendelkezésre nagyobb telepítések, logikus volt, hogy a két borvidék együttműködése révén zajlodjon a nemesítés. Az ezerjót végül a piros traminival keresztezték. A hibridanyag felszaporítására Kecskemét-Miklóstelepen került sor Dr. Hajdu Edit munkájának köszönhetően.

Téltűrő képessége hasonlóan a Cserszegi fűszereséhez és a Rajnai rizlingéhez kiváló, rügyei -21 °C-ig fagyállóak. Bogyói nem rothadnak, esős időben is csak alig. A peronoszpórára inkább, a lisztharmatra kevésbé fogékony, de nem rezisztens.

Főleg Kecelen termesztik.