Adam parménja alma

 Berecki Máté is ismerete, oltóvesszőjét 1870-ben kapta Oberdiecktől. 1873-ban már megjelentek a fa első gyümölcsei. 

E kitűnő téli almafajt bizonyos Adam Róbert lovag a 19. század elején magról nyerte Angolhonban és kezdte elterjeszteni „Norfolk pipin" név alatt, mely elnevezés később elavult, és szerzője neve után a jelenleg általánosan használatban levő névre változott át.

A gyümölcs sosem hullik le a fáról idejekorán, mérete közepes nagyságú. Alakja magasnak látszó tompa-kupos; köröskörül sík-felületű, szabályos alakú; hasa közel esik száras végéhez, ahol a gyümölcs elég talpasan végződik; kelyhe felé némi sekély behajlással fokozatosan keskenyedik s tompa csúcsban végződik. Kelyhe az apróbb gyümölcsöknél zárt, a nagyobbaknál nyílt vagy félignyílt; fölfelé álló, hosszas, molyhos osztványokkal ellátott; apró ráncos falú, elég tágas és mély üregbe helyezett. Szára elég hosszú, vékony, fás; szűk és mély, tölcséralaku üregbe helyezett, melynek falai gyakran finom rozsdamázzal vannak bevonva, s e máz sugáralakban néha a szármélyedés karimáján tul kissé a gyümölcs derekára is fölemelkedik. A gyümölcs héja finom, vékony, sima; eleinte zöldessárga, később élénk citromsárga; napos oldalán elejénte barnás, később világos pirossal befuttatott, s e piros színben szakadozott piros csíkok és pöttyök is láthatók, melyek gyakran az árnyas oldalon is, de mind-mind inkább elhalaványodva látszani szoktak. Pontozata finom, ritkás. Rozsda szemölcsök és rozsdaalakzatok szinte mindegyik gyümölcsön előfordulnak. Ha bele harapunk, tapasztalhatjuk hogy húsa sárgás, finom ízű, tömött állagú, kissé roppanó; értével azonban elég porhanyó; leve elegendő, igen édes, finom savanynyal emelt, kellemes, fűszeres ízű, gyöngéden illatos. Magháza nyílttengelyü; tágas fiókjaiban számos apró, tojásdad alakú magot rejtő. Kehelycsöve lapos kúpalakú. 

Noveber elejétől február végéig érik. 

Korán és bőven termő.

Edzett fajta. 

Elsőrendű csemege- és piaci gyümölcs. 

Magas, szellős koronát alkot. Számos ága van, amelyek hosszak, karcsúak, egyenesen fölfelé állók vagy éles szögekben fölfelé irányulók, hegyük felé nagyon elvékonyodók; csak kissé könyökösek; sík felületűek, hegyük felé hornyoltak, itt-ott csupaszok vagy ritkás fehér-molyhosak, világos vörhenyesek, szembetűnő, kerek, fehér pontokkal ritkásan pontozottak, elég hosszú levélközűek. Rügyei aprók, háromszög alakúak, tompa hegyűek, laposak, világos gesztenyeszínű pikkelyekkel borítottak, fehérmolyhosak; elég kiemelkedő, hármas bordás ülőlapra helyezkedők.
Virágrügyei aprók, hosszas kúposak, tompahegyüek, pirossal mosott, szennyes barna, lazán álló pikkelyekkel borítottakk, fehérmolyhosak. Levelei kicsinyek, tojásdadok, vagy kerülékesek; félre görbülő, rövid, szúrós hegyben végződők; kissé fölfelé irányulók; alig völgyesek; csak kissé íveltek; felső lapjukon csupaszak, halványzöldek; alsó lapjnkon sűrűn fehérmolyhosak; széleiken szabálytalanul, de elég sűrűn, élesen és mélyen fűrészeltek. Levélnyelük középhosszú, vékony, mereven és kissé rézsútosan fölfelé álló. Levélpálhái igen kifejlettek, szétállók, sőt kissé hátra görbülők, lándzsásak, tartósak. 

Hazánk bármely, gyűmölcsfatenyésztésre alkalmas vidékén széles elterjesztésre méltó.