Toldi (C.50) csemegeszőlő

C.50

A Kertészeti Egyetemen Kozma Pál nemesítői kollektívája a Seyve Villard 12375 hibridet használta a rezisztencia génforrásaként, és több fajtajelölt közül egy értékes csemegeszőlő-fajta emelkedett ki. 
A két génforrásból (Seyve Villard 12375 és Vitis amurensis) nyerhető pozitív tulajdonságokat Kriszten György próbálta a Vitis vinifera fajták minőségi tulajdonságaival egyesíteni. Ebből az elképzelésből valósult meg a C.50 (Toldi) rezisztens csemegeszőlő-fajtajelölt.

Magyarországon az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a SV hibridek felhasználásával. Egerben nemesített fajhibridek: Zala gyöngye (állami elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További fajták: Áron, Suzy, Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10) és Aletta (ECS 18). Az egri nemesítés eredményeire támaszkodva Szegedi és munkatárasai is folytattak interspecifikus keresztezéseket Kecskeméten. Állami elismerést kaptak: Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995), valamint Sarolta (KM. 309), Piroska (R 49), Eszter (R 65), Lidi (R.66), Lilla (R. 68), Galamb (R. 69), Orsi (R. 70), Flóra (R. 73), Fanny (R. 78) és Angela (R. 90). Füri nemesítői tevékenységéhez fűződik a Seibel 5279 (Feri szőlő) felhasználásával létrehozott Reflex (RF. 5), Refrén (RF. 16) és Reform (RF. 48). A Kertészeti Egyetemen előállított szőlőfajták: Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), Csillám (1997), Palatina (1996), a V. amurensis x V. vinifera keresztezéseként létrejött a Kunleány, a Kunbarát, a Taurus (A 102), Amadeusz (A 109), Orpheus (A 122), Odysseus (A 212), Korai bíbor (V 1) és a Pannon frankos (V16). A Kristály (C 43) és a Toldi (C 50) fajtákat Kriszten nemesítette.

Egyes vizsgálatok alapján a rezisztens szőlőfajták olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a csirkék máját károsítják, sőt még az utódaikban is elváltozásokat idéznek elő. Állítólag a hibridek borával itatott csirkék egy része néhány hónapon belül májcirrózisban elpusztulhat. V. vinifera borral kezelt állatoknál ezzel szemben semmiféle károsodást nem lehetett felfedezni. Amerikai kutatók ugyanakkor vizsgálatokkal igazolták, hogy a hibrid borok nem ártalmasak a szárnyasok egészségére. A kutatók szerint az esetlegesen megfigyelhető rendellenességek nem a hibridek mérgező hatásával, hanem a kísérleti állatok egyoldalú, hiányos táplálkozásával indokolhatók. Összefoglalóként tehát megállapítható, hogy nem igazolt egyértelműen a hibrid borok egészségkárosító hatása. Számos szakíró szerint a rezisztens fajták bora elérheti a V. vinifera fajták minőségét. (Az Agro napló szakfolyóirat nyomán)

Az EU-ban is tiltott direkttermők

Noah, Othello, Isabella, Jacquez, Clinton, Herbemont. Ezek olyan direkttermő szőlőfajták, amelyekből árubort az EU-ban nem lehet előállítani. Illetve az árubor előállítása céljából új szőlőt telepíteni, a meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos. E fajták terméséből készült bor továbbfeldolgozás és közfogyasztás céljából nem hozható forgalomba. Az Othello és direkttermő társainak a bora gyenge minőségű, savanykás, jellegzetesen kellemetlen, poloskaízű, de szép sötét vörös színű, s ezért csekély mennyiségben a vörös borok színének a javítására használták fel. (Viszont Észak-Amerikában kitűnő borszőlőket nemesítettek!) A tiszta szőlőpektin poligalakturonsavas láncmolekula, amely 75%-ban metanollal van észterezve, ami az erjedés során lehasad és a borba is átkerül. A direkttermő szőlőfajták több pektint tartalmaznak, így a borukban a metilalkohol is nagyobb mennyiségben fordul elő, mint a Vitis vinifera fajták boraiban.

A 'Toldi' csemegeszőlő fagytúrése igen jó. A jó közepes és a kiemelkedően fagytűrő képességgel fajták, azok a fajták, amelyek főrügyeinek kifakadási %-a 50 % vagy azt meghaladó érték. Ehhez a csoporthoz tartozó néhány csemegeszőlő-fajta: 'Cegléd szépe’, 'Réka', 'Reflex', 'Flóra', ’Csiri-csuri’, ’Chasselas’, 'Angéla', 'Kosa' és 'Toldi', melyeknek téltűrése figyelemre méltó.

A szőlő igen csak igényes növény, ezért kellő körültekintéssel, gondosan kell megválasztani a tőkék ültetési helyét. A szőlő a napos, védett helyet kedveli. Igaz, megél akár a futóhomokon és a szikás, köves talajon is, de ettől függetlenül a legjobban a tápanyagokban gazdag, jó vízellátású, mélyrétegű talajban érzi a legjobban magát.

A telepítés egy évben két alkalommal - ősszel vagy tavasszal történhet. Az őszi telepítés előnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól előkészített, ülepedett talajállapotot. Őszi telepítés esetén az egyéves vesszőt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhőmérséklet és a szövetek aktivitása kedvező feltételeket ad a gyors gyökérképződéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az időjárástól függően, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlődése számára.

A megvásárolt szőlőoltványokat kiültetésig fagy- és szélmentes-, árnyékos helyen (pincében) kell tárolni lehetőleg nedves homokban. Ha erre nincs lehetőség, bár nem a legjobb megoldás, de ideiglenesen nylon zacskóba is csomagolhatóak a nedvesített gyökerek. Ha ősszel vásárolt oltványt és azt csak tavasszal kívánja telepíteni, szintén homokba, vagy földbe vermelve fagy- és szélmentes helyen kell kiteleltetni. A tárolás ideje alatt többször meg kell locsolni, hogy a föld, vagy homok ne száradhasson ki.
Az ültetést megelőzően az oltványokat ajánlott néhány órára vízbe állítani, hogy az elvesztett nedvességet pótolhassák. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítés ideje alatt ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítsa azokat a telepítés helyére. Az ültető gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük.

Az ültetés történhet talajfúróval, hidrofúróval, vagy ásóval is. Ásóval való ültetésnél ásson legalább 60 x 60 x 60 cm -es ültető gödröt illetve nem árt feljavítani a talajt jó minőségű kerti földdel, érett (3-4 éves) istállótrágyával. Arra viszont figyelni kell, hogy a trágya közvetlenül semmiképp ne érintkezzen az oltvány gyökerével.

Az ültetés előtt az oltványokról el kell távolítani az oldalgyökereket, a talpgyökereket pedig meg kell rövidíteni 4-5 cm-esre, hogy az ültetőgödörben legyező alakban szétterítve ne hajoljanak visszafelé. Hidrofúróval történő telepítés esetén 2 cm-re kell visszavágni a gyökereket. A gyökerek hosszúsága a fiatal szőlőtőkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szőlőoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az első év őszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tűnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának elhagyása. Az ilyen oltványok az első évben jól növekednek, a harmadik évtől kezdődően azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. 

Mindegyik ültetési módszernél fontos, hogy az oltványok légmentesen legyenek elültetve 

Az oltvány olyan mélyre kerüljön a földbe, hogy az oltás helye közvetlenül a talaj felszíne felett legyen (2-3 cm). Ültetés után az oltványt ajánlatos bő vízzel beöntözni, iszapolni. Ősszel elegendő lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az őszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.

A tápanyagok szerves- és műtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható a szerves trágya bedolgozása. A foszfor és kálium műtrágyák kiszórására ősszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén műtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerű kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.