Generosa szőlő

K.15

A nemesítői munka, olykor évtizedekbe telik, mire az új fajtára fölfigyel a szakma és köztermesztésbe kerül. Így járt Bíró Károly szőlőfajtája is, a Generosa, amely csak jó fél évszázad múltán, 2004-ben kapott állami elismerést, s ma már ott tart, hogy önálló témája a szőlész-borász konferenciáknak.

A Generosa nemesítési kutatását az 1950-es években kezdték el, majd 1951-ben született meg a móri borvidéken a Piros tramini és az Ezerjó fajták keresztezéséből Bíró Károly nemesítő munkája nyomán. Ezt követően a hibridek a kecskeméti kutatóállomásra kerültek, ahol Kurucz András-, 1976 óta pedig Dr. Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértékelések. Kedvező tulajdonságai alapján a hibridek közül a K.15-ös emelkedett ki, amely 2004-ben kapott állami minősítést generosa néven. Bőtermő, bírja a szélsőséges időjárást, magas cukorfokra képes, bora illatos, íze zamatos, de visszafogott. A szőlőfajta telepítése az utóbbi években kapott nagyobb lendületet, jelenleg 400 hektáron termesztik, főként a Hajós-bajai, a Kunsági és a Móri borvidéken.

A Generosa életre hívásának az elsődleges célja az Ezerjó leváltása volt. Egy illatosabb fajtát akartak nyerni, de emellett ugyancsak szempont volt a termesztési értékekben való eltérés.
Mivel az említett szőlőfajtából a móri borvidéken és az Alföldön állnak rendelkezésre nagyobb telepítések, logikus volt, hogy a két borvidék együttműködése révén zajlodjon a nemesítés. Az ezerjót végül a piros traminival keresztezték. A hibridanyag felszaporítására Kecskemét-Miklóstelepen került sor Dr. Hajdu Edit munkájának köszönhetően.

Téltűrő képessége hasonlóan a Cserszegi fűszereséhez és a Rajnai rizlingéhez kiváló, rügyei -21 °C-ig fagyállóak. Bogyói nem rothadnak, esős időben is csak alig. A peronoszpórára inkább, a lisztharmatra kevésbé fogékony, de nem rezisztens.

Főleg Kecelen termesztik.

A szőlő igen csak igényes növény, ezért kellő körültekintéssel, gondosan kell megválasztani a tőkék ültetési helyét. A szőlő a napos, védett helyet kedveli. Igaz, megél akár a futóhomokon és a szikás, köves talajon is, de ettől függetlenül a legjobban a tápanyagokban gazdag, jó vízellátású, mélyrétegű talajban érzi a legjobban magát.

A telepítés egy évben két alkalommal - ősszel vagy tavasszal történhet. Az őszi telepítés előnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól előkészített, ülepedett talajállapotot. Őszi telepítés esetén az egyéves vesszőt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhőmérséklet és a szövetek aktivitása kedvező feltételeket ad a gyors gyökérképződéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az időjárástól függően, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlődése számára.

A megvásárolt szőlőoltványokat kiültetésig fagy- és szélmentes-, árnyékos helyen (pincében) kell tárolni lehetőleg nedves homokban. Ha erre nincs lehetőség, bár nem a legjobb megoldás, de ideiglenesen nylon zacskóba is csomagolhatóak a nedvesített gyökerek. Ha ősszel vásárolt oltványt és azt csak tavasszal kívánja telepíteni, szintén homokba, vagy földbe vermelve fagy- és szélmentes helyen kell kiteleltetni. A tárolás ideje alatt többször meg kell locsolni, hogy a föld, vagy homok ne száradhasson ki.
Az ültetést megelőzően az oltványokat ajánlott néhány órára vízbe állítani, hogy az elvesztett nedvességet pótolhassák. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítés ideje alatt ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítsa azokat a telepítés helyére. Az ültető gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük.

Az ültetés történhet talajfúróval, hidrofúróval, vagy ásóval is. Ásóval való ültetésnél ásson legalább 60 x 60 x 60 cm -es ültető gödröt illetve nem árt feljavítani a talajt jó minőségű kerti földdel, érett (3-4 éves) istállótrágyával. Arra viszont figyelni kell, hogy a trágya közvetlenül semmiképp ne érintkezzen az oltvány gyökerével.

Az ültetés előtt az oltványokról el kell távolítani az oldalgyökereket, a talpgyökereket pedig meg kell rövidíteni 4-5 cm-esre, hogy az ültetőgödörben legyező alakban szétterítve ne hajoljanak visszafelé. Hidrofúróval történő telepítés esetén 2 cm-re kell visszavágni a gyökereket. A gyökerek hosszúsága a fiatal szőlőtőkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szőlőoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az első év őszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tűnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának elhagyása. Az ilyen oltványok az első évben jól növekednek, a harmadik évtől kezdődően azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. 

Mindegyik ültetési módszernél fontos, hogy az oltványok légmentesen legyenek elültetve 

Az oltvány olyan mélyre kerüljön a földbe, hogy az oltás helye közvetlenül a talaj felszíne felett legyen (2-3 cm). Ültetés után az oltványt ajánlatos bő vízzel beöntözni, iszapolni. Ősszel elegendő lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az őszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.

A tápanyagok szerves- és műtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható a szerves trágya bedolgozása. A foszfor és kálium műtrágyák kiszórására ősszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén műtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerű kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.