Chasselas (Saszla) csemegeszőlő - fehér

Gutedel, Gyöngyszőlő, Chasselas blanc, Fendant, Gutedel, Junker, Abelione, Abelone, Albilloidea, Amber Chasselas (Nagy-Britannia), Amber Muscadine, Bela Glera, Bela zlahtnina, Berezka, Berioska casla, Beyaz Gutedel, Biela plemenika praskava, Biela plemincka chrapka, Biela plemincka pruskawa, Blanchette, Blanquette, Bon blanc, Bordo, Bournet, Bournot, Charapka, Chasselas, Chasselas Angevin, Chasselas bianco, Chasselas blanc royal, Chasselas blanchette, Chasselas crognant, Chasselas croquant, Chasselas de Bar-sur-Aube, Chasselas de Bordeaux, Chasselas de Florence, Chasselas de Fontainebleau, Chasselas de Jalabert, Chasselas de la Contrie, Chasselas de la Naby, Chasselas de Moissac, Chasselas de Montauban, Chasselas de Mornain, Chasselas de Pondichery, Chasselas de Pontchartrain, Chasselas de Pouilly, Chasselas de Quercy, Chasselas de Rappelo, Chasselas de Tenerife, Chasselas de Teneriffe, Chasselas de Thomeri, Chasselas de Toulaud, Chasselas de Vaud, Chasselas di Fountanbleau, Chasselas di Thomery, Chasselas dorada, Chasselas dorato, Chasselas Doré, Chasselas Doré hâtif, Chasselas doré Salomon, Chasselas du Doubs, Chasselas du Portugal, Chasselas du Roi, Chasselas du Serial, Chasselas du Thor, Chasselas Dugommier, Chasselas dur, Chasselas fendant, Chasselas hâtif de Tenerife, Chasselas haute séléction, Chasselas Jalabert, Chasselas jaune ciré, Chasselas Piros, Chasselas plant droit, Chasselas Queen Victoria, Chasselas Reine Victoria, Chasseals Salsa, Chasselas Tokay Angevine, Chasselas vert de la Côte, Chasselas White, Chasselat, Chrupka, Chrupka biela, Common Muscadine, Dinka Belaya, Dinka blanche, Dobrorozne, Doppelte Spanische, Dorin (Waadtland, Wallis), Doucet, Eau douce blanche, Edelschön, Edelwein, Edelweiss, Elsässer, Elsässer weiss, Fabian, Fabiantraube, Fábiánszőlő, Fehér Chasselas, Fehér Fábiánszőlő , Fehér gyöngyszőlő, Gyöngyszőlő , Fehér ropogós, Fehér ropogós Fábián, (Magyarország) Fendant (Svájc), Fendant blanc, Fendant roux, Fendant vert, Florenci Jouana, Franceset, Franceseta, Frauentraube, Gamet, Gelber Gutedel, Gemeiner Gutedel, Gentil blanc, Gentil vert, Golden Bordeaux, Golden Chasselas (Kalifornia és Ausztrália), Großblättrige Spanische, Große Spanische, Grosser Spaniger, Grüner Gutedel, Gutedel weiß, Junker (Taubertal), Königs Gutedel, Kracher, Krachgutedel, Krachmost, Lardot, Lourdot, Maisa, Marzemina bianca (Olaszország), Marzemina niduca, Morlenche, Mornan blanc, Mornen, Mornen blanc, Most, Mostrebe, Moster (Ausztria és Markgräflerland), Pariser Gutedel, Perlan (Genf), Pinzutella, Plamenka Belyi, Plant de Toulard, Plant de Toulaud, Plemenika praskava, Plemenka, Plemenka bela, Plemenka rana, Plemenka biela, Praskava, Pruscava biela, Queen Victoria, Queen Victoria White, Raisin d’officier, Ranka, Rebe Herrn, Rheinrebe, Rosmarinentraube, Rosmarintraube (Wallis), Royal Muscadine (Nagy-Britannia), Sasla, Sasla bela, Schönedel (Sachsen), Shasla belaya, Shasla Lechebnaya, Shasla Viktoria, Silberling, Silberweiß, Silberweißling, Süßling, Süßtraube, Sweetwater, Sweetwater white, Terravin (Waadtland), Tribianco tedesco, Tribi vignoble (Olaszország), Ugne, Valais Blanc, Viviser, Wälsche, Wälscher (Ausztria), Weißer Gutedel, Weißer Krachgutedel, White Chasselas, White Muscadine, White Sweetwater, White Van der Laan, Zlahtina, Zlahtnina, Zlahtnina bijela és Zupljanka

Hazánkban a XVIII. század vége felé került Franciaországból. 1956-ban kapott állami minősítést. Eredete vitatott. Az egyik teória szerint a Saszla az egyik legrégebbi szőlőfajta, az ősi Egyiptom 5000 éves fajtája. Egy másik magyarázat a Jordán völgyében Palesztina területéről származtatja. Megint mások – kiemelten Pierre Galet francia szőlő- és borszakértő – svájci eredetűnek tekintik.

A saszla több változata őshonos a Kairótól 70 kilométerre délnyugatra fekvő Fayyum oázisban (Egyiptom). Innen a Római Birodalom korában került Konstantinápolyba, ahonnan a szőlőfajta első tőkéit I. Ferenc francia király diplomatája, Vicomte d’Auban hozta Burgundiába. A Mâcontól délnyugatra fekvő Chasselasban telepítették az első saszla ültetvényeket. Ezt őrzi a szőlőfajta francia Chasselas elnevezése.

Fehér bogyójú Saszla
A saszla németországi elterjedése a 17. század elejére tehető. Az első ültetvényeket Württemberg és Frankföld – majd egy évszázaddal később – Szászország dűlőin telepítették. A fajta szászországi elterjedését Karl Friedrich badeni őrgróf tevékenységéhez kötik, aki 1780-ban a Genfi-tó melletti Vevey ültetvényről hozta azokat a szőlőtöveket, amelyekkel a mai markgräflerlandi borvidék első dűlőit betelepíttette.

Magyarországra a múlt század során került, meghonosítása és elterjesztése Fábián József tótvázsonyi lelkész nevéhez fűződik. Számos hasonneve közül erre utal a Fábiánszőlő megnevezés. Magyarországon a saszla legjobb termőhelyei a Mátrai borvidéken találhatók; a gyöngyösi „ropogós” saszla piaci kereslete különösen nagy. 6000 hektáros termőterületével hazánk legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája. A Saszla csemegeszőlő meghonosítása az Alföldön, Kecskemét határában Csókás József nevéhez fűződik

Ellenálló képessége peronoszpórára gyenge – igen gyenge, lisztharmatra gyenge, szürkerothadásra közepes – magas, orbáncra igen gyenge – gyenge. Nem rothad, szárazság- és fagytűrő.

Frissen fogyasztva, szörpnek, dzsemnek, befőttnek, olajnak, gasztronómiai-, kozmetikai célra.

A szőlő igen csak igényes növény, ezért kellő körültekintéssel, gondosan kell megválasztani a tőkék ültetési helyét. A szőlő a napos, védett helyet kedveli. Igaz, megél akár a futóhomokon és a szikás, köves talajon is, de ettől függetlenül a legjobban a tápanyagokban gazdag, jó vízellátású, mélyrétegű talajban érzi a legjobban magát.

A telepítés egy évben két alkalommal - ősszel vagy tavasszal történhet. Az őszi telepítés előnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól előkészített, ülepedett talajállapotot. Őszi telepítés esetén az egyéves vesszőt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhőmérséklet és a szövetek aktivitása kedvező feltételeket ad a gyors gyökérképződéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az időjárástól függően, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlődése számára.

A megvásárolt szőlőoltványokat kiültetésig fagy- és szélmentes-, árnyékos helyen (pincében) kell tárolni lehetőleg nedves homokban. Ha erre nincs lehetőség, bár nem a legjobb megoldás, de ideiglenesen nylon zacskóba is csomagolhatóak a nedvesített gyökerek. Ha ősszel vásárolt oltványt és azt csak tavasszal kívánja telepíteni, szintén homokba, vagy földbe vermelve fagy- és szélmentes helyen kell kiteleltetni. A tárolás ideje alatt többször meg kell locsolni, hogy a föld, vagy homok ne száradhasson ki.
Az ültetést megelőzően az oltványokat ajánlott néhány órára vízbe állítani, hogy az elvesztett nedvességet pótolhassák. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítés ideje alatt ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítsa azokat a telepítés helyére. Az ültető gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük.

Az ültetés történhet talajfúróval, hidrofúróval, vagy ásóval is. Ásóval való ültetésnél ásson legalább 60 x 60 x 60 cm -es ültető gödröt illetve nem árt feljavítani a talajt jó minőségű kerti földdel, érett (3-4 éves) istállótrágyával. Arra viszont figyelni kell, hogy a trágya közvetlenül semmiképp ne érintkezzen az oltvány gyökerével.

Az ültetés előtt az oltványokról el kell távolítani az oldalgyökereket, a talpgyökereket pedig meg kell rövidíteni 4-5 cm-esre, hogy az ültetőgödörben legyező alakban szétterítve ne hajoljanak visszafelé. Hidrofúróval történő telepítés esetén 2 cm-re kell visszavágni a gyökereket. A gyökerek hosszúsága a fiatal szőlőtőkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szőlőoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az első év őszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tűnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának elhagyása. Az ilyen oltványok az első évben jól növekednek, a harmadik évtől kezdődően azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. 

Mindegyik ültetési módszernél fontos, hogy az oltványok légmentesen legyenek elültetve 

Az oltvány olyan mélyre kerüljön a földbe, hogy az oltás helye közvetlenül a talaj felszíne felett legyen (2-3 cm). Ültetés után az oltványt ajánlatos bő vízzel beöntözni, iszapolni. Ősszel elegendő lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az őszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.

A tápanyagok szerves- és műtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható a szerves trágya bedolgozása. A foszfor és kálium műtrágyák kiszórására ősszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén műtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerű kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik.

A szőlőoltvány érzékeny a fagyokra, ezért az elültetett növényt kupacolja fel (csirkézés) földdel annyira, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét a földtakarás megvédje. Ez főleg télen fontos a fagyveszély miatt, de a tavasszal elültetett oltványokat is mindenképp javasolt becsirkézni.
Az őszi telepítésű vesszőket ősszel nem szabad visszavágni, majd csak tavasszal (egyik vesszőt 2-3 rügyre, azaz 2-3 cm-re), de ezt követően fontos újra visszatakarni porhanyós földdel az esetleges tavaszi fagyok miatt.