Őszibarack oltványok

Őszibarack betegségei, kártevői

Az őszibarack szinte elmaradhatatlan kelléke a házikerteknek és csaknem az egész ország területén egyformán jól megél. A legfinomabb csemegegyümölcsünk. Belföldön és külföldön egyaránt keresett. Az őszibarack Kína középső és északi részein honos. Innen jutott el az ún. „selyemúton” az akkori Perzsiába (ma Irán). A rómaiak az ún. „perzsa gyümölcs”-nek titulálták, és ennek alapján kapta tudományos nevét (persica = perzsia) is. Hozzáértő kezelés mellett termesztése igen jövedelmező. Fája leghamarabb fordul termőre. Gyümölcsét ritkítani kell. Az őszibarackfajták rendszerezése szerint a tulajdonságaik alapján megkülönböztethetők molyhoshéjú és kopaszhéjú fajták. A molyhoshéjúakat továbbontva húsuk tulajdonságai alapján létezik magvaváló (ez a valódi őszibarack), és magvatartó, vagy más néven maghozkötött (duránci) fajta. A kopaszhéjú fajtákat továbbontva húsuk tulajdonságai alapján léteznek nektarinok (azaz kopaszhéjú, magvaváló fajták) és léteznek brugnonok (azaz kopaszhéjú, maghozkötött fajták). Fellehető még a molyhoshéjú- és a kopaszhéjú barackok között egyaránt félig magvaváló fajta is. Gyümőlcshúsuk színe alapján pedig megkülönböztethetők fehérhúsú-, sárgahúsú- és piroshúsú fajták.

Az őszibarack a legjobban díszlik meleg fekvésű meszes talajokon, de az enyhén lúgos, középkötött vályog- vagy agyagos vályogtalajokat is kedveli. Keserűmandula alanyon a nagyobb mésztartalmat is elviseli. Meleg- és fényigényes. A legtöbb napfényt igénylő gyümölcsünk, ezért koronáját katlan formára érdemes nevelni. Az utófagyokra érzékeny. Ültetési távolsága: 3-5 m.