Mandula oltványok

Mandula betegségei, kártevői

Még az ősz varázslatos pompája - amikor harsogva színesednek a lombok, és a szüret édes illatával telik meg a levegő -, sem vetekszik azzal a csodálatos látvánnyal, amikor a Balaton északi partján kora tavasszal virágba borulnak a mandulafák. A halványrózsaszín csipkés ruhába öltözött domboldalak, az útszegélyek, de még a parlagon heverő területek is gyönyörű pompáját hirdetik a természetnek, melynek ebben az időben az elsődleges hírnöke a mandulafa. Sajnos a mandula a körtéhez hasonlóan szintén igen kevés megbecsülésnek örvend. Noha gyümölcse rendkívül értékes, mégis az évek során egyre több a magról kelt példány belőle, mint az ültetett. Sokkal több a gondozatlan, mint az ápolt fa és hiába kínálgatják gyümölcseiket az utak szélén, bizony nem fárad az arra sétáló azzal, hogy karját kinyújtsa érte. A mandula gyümölcse mind a háztartásban, mind a cukrásziparban felhasználható.

A mandula talajra és időjárási tényezőkre rendkívül érzékeny gyümölcsfaj. Sikeresen csak meszes (rendkívül mészigényes), márgás, mélyrétegű, morzsalékos, kövecses, közömbös vagy enyhén lúgos, levegős talajokon termeszthető, ahol a talajvíz 2-3 m mélyen van. Nagyon hő- és fényigényes, sok napfényre van szüksége ezért védett, fagymentes, meleg fekvésű délnyugati vagy délkeleti lejtőkre telepítse! Kötött talajon csak szenved. A fentiek tükrében olyan helyeken is eredményesen termeszthető, ahol más gyümölcsfa nem díszlik, pl. köves hegyoldalakon, sovány legelőkön, stb. A tavaszi utófagyokra a virága érzékeny. Ültetési távolsága: 5-6 m.

Rendezés: