Kajszi oltványok
További kínálatunkból
Nincs még egy olyan hányatott sorsú gyümölcsfajunk, mint a kajszibarack. A kajszibarack Kínából származik és feltehetően az egykori Selyemúton érkezett hozzánk. Az egyik nagy termőtája Örményországban alakult ki, innen terjedt el a középkorban a Földközi-tenger körüli országokban is. Magyarországon a kajszi termesztése ma már nem olyan egyszerű, mint régen, hiszen a virágok elfagyásán túl a monília, a sharka vírus és a fitoplazmózis is fenyefeti a fajtát. Sajnos, nincs olyan kajszi fajta, amely ezen betegségek mindegyikével szemben ellenálló lenne egyszerre, de kínálatunkban szerepelnek olyan fajták is, amelyek betegségcsoportonkén külön-külön ellenállók a fentiekkel szemben. Pl. a' Goldrich' jól védekezik a fitoplazmózis ellen. A 'Gönci magyar kajszi' nem érzékeny a moníliára, de a 'Rakovszky kajszi', a 'Korai piros', a 'Kécskei rózsa' is kevésbé fogékony rá, a 'Ceglédi arany' a vírusokkal szemben igencsak ellenálló, moníliával erősen fertőzött területekre ezt a fajtát javasoljuk. A kajszifák gyorsan fejlődnek és korán termőre fordulnak. Nagy termés esetén a természetes hullás után gyümölcsét feltétlenül ritkítani kell, mert ezáltal meghosszabbodik a fa élete és minőségben sokkal szebb gyümölcsöt eredményez. Házikertekben érésben egymást követő fajtákat célszerű ültetni.
A kajszi a környezeti tényezők szempontjából az egyik legigényesebb gyümölcsfajunk. A tartós-, hosszú életű kajszibarackos egyik alapfeltétele a talaj kedvező mechanikai szerkezete, fizikai és kémiai tulajdonsága. Hazánkban a zord vidékek kivételével szinte mindenütt eredményesen termeszthető, a -20 foknál nagyobb, tartós hideget azonban nem viseli el, a tavaszi fagyok is rendszeresen károsítják, ezért jobban fejlődik meleg fekvésű, mélyebb rétegű, laza, köves, fövenyes kissé nyirkos földben, mintsem az agyagosban. Ahol a kajszibarack gyökere a homok alatti talaj agyagrétegében nyirkosságot talál, ott jól fejlődik és terem. Tehát a kissé agyagos talaj, valamint a mély homoktalaj agyagaltalajjal kedvező a számára. A talaj felszíne így lehet tiszta homok, vagy kavics, feltéve, ha alatta 30-60 cm mélyen iszap, vagy agyagréteg is húzódik. Az összes csonthéjas gyümölcs közül a kajszi az egyik legigényesebb a talaj levegőzöttségével szemben is, ezért kifejezetten rosszul érzi magát és erősen szenved a mély-, agyagos-, nehéz-, hideg- és humuszos talajban. Az ilyen termőhelyen gyakori a gyökérfulladásos megbetegedés (asfixia). Nem bírja a túl nedves talajokat és a pangó vizet sem, de a sós talajokat szintén nem tolerálja és megbetegszik. A lúgos, meszes kémhatású talaj is kedvező számára. Mészigényes növény, csekély mésztartalmú talajban elmézgásodik. A vékony rétegű-, nagyon kötött-, hideg-, nedves-, rossz vízelvezetésű-, szikes talajok kajszitermesztésre alkalmatlanok. Dombvidék délnyugati-, északnyugati lejtőin szintén sikeresen termeszthető. Nagyon fényigényes. Igen jól bírja a szárazságot különösen vadkajszi alanyon, de az öntözést bőséges terméssel hálálja meg.
Összefoglalva tehát a talajok tekintetében a kajszi számára a legkedvezőbb a
- Finom szerkezetű talaj
- Jó vízáteresztő képességű talaj
- Jó levegőgaszdálkodású talaj
- Köves, agyagos altalaj
- Mély rétegű, könnyű agyag- és lösztalaj
- Levegős, meleg, könnyű talaj
- Kavicsos talaj
- Vulkanikus eredetű talaj
- Nyirkos, löszös domboldalak
A kajszi számára tehát az olyan szerkezetű talajok a legkedvezőbbek, amelyekben a talaj összes térfogatának mintegy 60%-a szilárd anyag és mintegy 40%-a hézagtér. A talaj hézagrétegében meghúzódó levegő és víz között megfelelő aránynak kell lenni. Ez az arány általában a növények számára akkor a legkedvezőbb, ha a hézagtérfogat 70%-át víz-, 30%-át levegő tölti ki. A kajszi gyökérzete nagyon érzékeny a levegőhiányra. Vegetációs időben még az átmeneti levegőhiányt sem tűri el. Például, amikor az 1964-'67-es igen csapadékos évekbenben sok ezer hold szőlőt és gyümölcsöst borított el belvíz, amint a vegetáció megindult, pár héten belül elsőként pusztultak ki a kajszibarackfák.