Kajszi oltványok

A kajszi a környezeti tényezők szempontjából az egyik legigényesebb gyümölcsfajunk. A tartós-, hosszú életű kajszibarackos egyik alapfeltétele a talaj kedvező mechanikai szerkezete, fizikai és kémiai tulajdonsága. Hazánkban a zord vidékek kivételével szinte mindenütt eredményesen termeszthető, a -20 foknál nagyobb, tartós hideget azonban nem viseli el, a tavaszi fagyok is rendszeresen károsítják, ezért jobban fejlődik meleg fekvésű, mélyebb rétegű, laza, köves, fövenyes kissé nyirkos földben, mintsem az agyagosban. Ahol a kajszibarack gyökere a homok alatti talaj agyagrétegében nyirkosságot talál, ott jól fejlődik és terem. Tehát a kissé agyagos talaj, valamint a mély homoktalaj agyagaltalajjal kedvező a számára. A talaj felszíne így lehet tiszta homok, vagy kavics, feltéve, ha alatta 30-60 cm mélyen iszap, vagy agyagréteg is húzódik. Az összes csonthéjas gyümölcs közül a kajszi az egyik legigényesebb a talaj levegőzöttségével szemben is, ezért kifejezetten rosszul érzi magát és erősen szenved a mély-, agyagos-, nehéz-, hideg- és humuszos talajban. Az ilyen termőhelyen gyakori a gyökérfulladásos megbetegedés (asfixia). Nem bírja a túl nedves talajokat és a pangó vizet sem, de a sós talajokat szintén nem tolerálja és megbetegszik. A lúgos, meszes kémhatású talaj is kedvező számára. Mészigényes növény, csekély mésztartalmú talajban elmézgásodik. A vékony rétegű-, nagyon kötött-, hideg-, nedves-, rossz vízelvezetésű-, szikes talajok kajszitermesztésre alkalmatlanok. Dombvidék délnyugati-, északnyugati lejtőin szintén sikeresen termeszthető. Nagyon fényigényes. Igen jól bírja a szárazságot különösen vadkajszi alanyon, de az öntözést bőséges terméssel hálálja meg.