„... az alföldi zsivány homok, mint hajdan nevezték semmit sem adott a török idők után a városokból kirajzó új településformát létrehozó honfoglalóknak, kik gyümölcs- és szőlőtermesztésre adták fejüket. Az Alföld nem kínálta fával és vadgyümölccsel az új honfoglalókat. Mindent fáradságos, keserves munkával kellett termeszteniük. A gyümölcsnek bizony nagyon alárendelt szereppel kellett megelégednie az alföldi tanyákon. A legelső időkben a ház régi barátja, az eperfa, egyedül hirdette itt, hogy az ember erdőirtó és gyümölcskedvelő ősöktől származik. Falu és tana udvarán mindenhol áll egy eperfa, mert ez a fa legjobban érzi magát a ház körül. meleg, védett helyen, ahol a talaj hamarosan megtelik a hulladék bomlási anyagaival. Mikor Arany János megénekelte a tanyai családi kört, nem feledkezett meg az eperfáról sem, amely feketén bólintgatva terjeszti ki árnyékát a családi ház fölé.” - Rapaics Rajmund: A magyar gyümölcs; Budapest 1940.
Felhívjuk figyelmét, hogy 2022.04.06-i dátummal közzétettük