Leikora homoktövis (termő)

A 'Leikora' homoktövis termékenyülése szélbeporzással történik, így a megfelelő hímivarú porzópárok jelenléte elengedhetetlen a bőséges terméshez. Mivel a 'Leikora' egy nőivarú fajta, szükség van hímivarú homoktövisekre, hogy a beporzás sikeresen megtörténjen. A legjobb porzópárok közé tartozik a 'Pollmix', a 'Lord' és a 'Romeo', amelyek erős pollentermelésükkel biztosítják a megfelelő beporzást. Általában egy hímivarú növény képes beporozni 5-6 nőivarú példányt, így érdemes a porzó növényeket közvetlen közelben ültetni, hogy a szél hatékonyan elérje a virágokat. A megfelelő porzók jelenlétével garantálható a bőséges és egészséges termés.

A 'Leikora' homoktövis bogyói élénk narancssárga színűek, közepes méretűek és lédúsak, savanykás, frissítő ízviláguk miatt rendkívül sokoldalúan felhasználhatók. Az egyik legértékesebb természetes vitaminforrás, hiszen rendkívül magas C-vitamin-tartalommal rendelkezik – többszörösen felülmúlja a citrusféléket. Emellett bővelkedik antioxidánsokban, flavonoidokban, A-, E- és K-vitaminban, valamint ásványi anyagokban, például káliumban, magnéziumban és vasban. Különlegessége, hogy ritka omega-3, -6, -7 és -9 zsírsavakat is tartalmaz, amelyek támogatják a bőr, a szív és az immunrendszer egészségét.

A 'Leikora' homoktövis gyümölcsei ősszel, általában szeptember végén, október elején érnek be.

A homoktövis gyümölcse nemcsak frissen fogyasztható, hanem kiváló alapanyag lekvárok, gyümölcslevek, teák, szirupok és olajok készítéséhez, így egész évben élvezheti jótékony hatásait. Frissen vagy mézzel keverve immunerősítőként fogyasztható, míg préselve frissítő, vitamindús gyümölcslé készíthető belőle, amely a szervezet természetes védekezőképességét támogatja. A belőle készült lekvár és szirup kiváló reggeli kiegészítő, amely nemcsak finom, hanem természetes energiával is feltölti a szervezetet. Szárított formában vagy teaként fogyasztva segíthet a megfázásos időszakokban, míg a belőle sajtolt homoktövisolaj különösen értékes, hiszen támogatja a bőr regenerálódását, gyulladáscsökkentő hatású és belsőleg is alkalmazható az egészség megőrzése érdekében. A homoktövis így nemcsak egy dísznövény a kertben, hanem egy igazi természetes gyógynövény, amelynek sokoldalúsága egész évben kihasználható.

A Hippophae rhamnoides 'Leikora' egy 1994-ben Finnországban nemesített homoktövis fajta, amelyet a helyi kutatók keresztezési programja során fejlesztettek ki. A cél az volt, hogy egy olyan nőivarú homoktövist hozzanak létre, amely bőséges terméssel, magas tápanyagtartalommal rendelkezik, és jól alkalmazkodik a hidegebb, észak-európai éghajlati viszonyokhoz. A 'Leikora' a keresztezés során a legjobb genetikai tulajdonságokat örökölte, így kiemelkedett magas C-vitamin- és antioxidáns-tartalmával, valamint rendkívüli ellenálló képességével.

A 'Leikora' homoktövis rendkívül ellenálló növény, amely jól tűri a szélsőséges időjárási viszonyokat, mint a szárazság, fagy és szél, és alkalmazkodik a különböző talajokhoz, beleértve a szegényebb, homokos vagy kavicsos talajokat is. Ráadásul betegségekkel és kártevőkkel szemben is ellenálló, mivel a homoktövis nem vonzza a legtöbb gyakori kártevőt, mint például a levéltetveket vagy a rovarokat, és ritkán szenved fertőzésektől. Azonban, mint minden növény, megfelelő gondozást igényel, így a túlzott nedvesség vagy nem megfelelő szellőzés esetén előfordulhatnak gombás betegségek, de ezek könnyen megelőzhetők a megfelelő ültetési hely kiválasztásával és a talaj megfelelő vízelvezetésével.

A 'Leikora' homoktövis jól alkalmazkodik különböző környezeti feltételekhez, de a legjobb fejlődést napos, jól szellőző helyeken éri el. Talajigényét tekintve nem túl válogatós, azonban a jó vízelvezetésű, homokos vagy kavicsos talajokon érzi magát a legjobban. A homoktövis jól tűri a szegényes talajokat, és nem igényel különösebb tápanyagpótlást, de a könnyű, pH-értékű talajokban (enyhén savas vagy semleges) fejlődik a legjobban. A túl nedves, pangó vízű talajokat viszont nem kedveli, mivel azok gombás betegségekhez vezethetnek. Ezért fontos, hogy jó vízelvezetésű, napos helyre ültessük, ahol biztosítani tudjuk számára a megfelelő környezetet a bőséges terméshez és egészséges növekedéshez.

A 'Leikora' kiemelkedően termékeny fajta, amely megfelelő körülmények között és megfelelő gondozás mellett akár 20-30 kg termést is hozhat egyetlen bokron.

A 'Leikora' homoktövis hajtásrendszere erőteljes, sűrűn elágazó, amely ideálissá teszi sövénynek vagy természetes védőfalnak is. A növény közepes nagyságú, két- és háromméteres magasságot is elérhet, és szélesebb terjedelmet fejleszt, ami segíti a gyors növekedést és a bőséges termés kialakulását. A hajtások szürkésfehérek, finoman szőrösek, és tüskés, kemikáliáktól mentes felületüknek köszönhetően kevés kártevőt vonzanak. A növény kiválóan alkalmazkodik a környezeti hatásokhoz, a hajtásrendszere pedig ellenálló a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben, mint a hideg, szél vagy szárazság. A bőséges hajtású rendszer ideális alapot biztosít a bogyós termés számára, hiszen az ágak könnyen hordozzák a gazdag termést, amely ősszel érik be.

A 'Leikora' homoktövis művelése viszonylag egyszerű, és nem igényel túlzottan bonyolult gondozást. A legelterjedtebb ültetési forma a soros ültetés, ahol a növényeket 2-3 méter távolságra helyezik el egymástól, biztosítva a megfelelő növekedési teret és a könnyű betakarítást. A homoktövis számára fontos a porzós növények jelenléte, így egy hímivarú fajta, mint például a 'Pollmix' vagy 'Lord' ültetése is szükséges a bőséges terméshez.

A metszés során érdemes a tavaszi időszakot választani, hogy a növény formáját megőrizzük és a beteg ágakat eltávolítsuk, ezzel serkentve az új hajtások növekedését. A túlzott növekedést kordában tarthatjuk, hogy a növény ne váljon túlságosan terebélyessé, de figyeljünk arra, hogy a természetes formáját is megőrizzük. A homoktövis jól reagál a szerves trágyázásra, különösen tavasszal, hogy támogassuk a növekedést és a terméshozamot, de túlzott tápanyag-utánpótlásra nincs szükség. A talaj takarása, vagy mulcsozás is jótékony hatással lehet a nedvesség megtartásában, különösen a szárazabb időszakokban.

Az ültetés (szabadgyökeres oltványok esetében) tavasszal márciusban ajánlott, illetve ősszel október közepétől a fagyok beálltáig végezhető el, de még akár Télen, januárban és februárban is ültethetünk, ha a levegő hőmérséklete 2 C° fok fölött van és a talaj nincs mélyen átfagyva. Tehát ily módon  az ültetési időszak október 20-tól egészen március 20-ig is eltarthat. Optimális azonban szabadgyökeres gyümölcsfát őszi időszakban ültetni a biztonságosabb megeredés érdekében, mert az enyhe, téli napokon a gyökereken keletkezett sebek még a tavaszi időszak előtt kalluszosodnak és az új gyökerek kialakulása megkezdődik, melyek tavaszra már készen is állnak és nem akkor kezdenek még csak kialakulni. Őszi ültetéskor a gyökérzet körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges, mert a téli csapadék kellő nedvességet biztosít, és a talaj tömörödése is megtörténik.

Tavaszi ültetésnél a talajt a gyökérzet között taposás helyett bőséges öntözéssel kell tömöríteni. Ebben a tavaszi időszakban a kiszáradás is gondot okozhat, ezért ajánljuk a mulccsal való takarást.

A konténeres fákat az év bármely szakában ültethetjük, akár nyáron is.

Az ültetési távolságot alanytól-, korona formától (metszési mód) és alaktól függően kell meghatározni. Vadalanyon lévő fajták általában terebélyesre nőnek és magasságuk is elérheti a 15m-t. Itt ajánlatos a 8-10m-es tőtávolságot tartani, a sortávolság 6m, eltolt ültetési rendben. A törpésítő alanyoknál, mint pl. birs, galagonya, és M-alanyoknál kisebb távolságokat is hagyhatunk (pl.: 6x6m).

• Közepes törzsű fák esetében 7-8 méter sortávolság és 5-6 méter tőtávolság,
• Termőkaros orsóesetében 7 méter sortávolság és 3, 5-5 méter tőtávolság,
• Karcsú orsóesetében 3 méter sortávolság és 1,5 - 2 méter tőtávolság,
• Sövény esetében 5 méter sortávolság és 0, 8-4 méter tőtávolság,
• Bokrok esetében 4 méter sortávolság és 4 - 5 méter tőtávolság ajánlott

Az ültetési távolságokról - a korona metszési módja és az alak függvényében fajtákra lebontva - összeállítottunk egy részletes ismertető táblázatot, melyet ide kattintva tekinthet meg.

Kiskertekben érdemes odafigyelni arra is, hogy a telekhatártól milyen távolságra kerülnek elültetésre a kiválasztott növények.

A kis méretűre növő fákat (pl. őszibarack) 3 méterre, a közepes méretű alma, kajszi, körte, szilva, stb. fákat négy méterrel a telekhatártól kell ültetni.

A megvásárolt gyümölcsfa gyökereinek végéből szükséges 1-2 cm-t levágni, és a sérült részeket eltávolítani  az egészséges részig, majd  - különösen  tavaszi ültetéskor -  24-48 órára vízbe áztatni.

A gyümölcsfát ültesse lehetőleg napos helyre, mert a napfény kedvezően befolyásolja az aromaanyagok, vitaminok képződését és a gyümölcs színeződését is. A napfény hatására a fák koronájában a harmat hamarabb elpárolog, így nem alakul ki kedvező életfeltétel a gombás- és baktériumos betegségek számára.

A karcsú orsó, szabadorsó korona kialakítású gyümölcsfák mellé, minden esetben támrendszer vagy karó szükséges. A karó esetében érdemes keményfát használni, melynek optimális átmérője 5 - 8 cm, hossza 180 - 200 cm (a karót 50 - 60 cm mélyen kell a földbe helyezni). A karó a korona kezdete fölé érjen. A fákat 3 - 5 helyen elasztikus, erős műanyag szalaggal, nyolcas alakban kell a karóhoz rögzíteni. Időnként ellenőrizze, majd szükség esetén lazítsa meg a kötéseket!

Az ültető gödör  mérete: min. 60 x 60 x 60 cm, de nem túlzás 100 x 100 x 100 cm sem, ugyanis  gyümölcsfa életében ez az egyetlen alaklom amikor tápanyagot tudunk juttatni a gyökérzet alá. Ezt követően erre nincs lehetőség. Az gödör aljára kerüljön a feltalaj föllazítva és összekeverve trágyával, mely lehet szerves trágya (min. 3-4 éves marhatrágya) is, illetve marhatrágya pellet. Az eredeti marhatrágya hosszabb időn keresztül biztosít tápanyagellátást a gyümölcsfának viszont felelhetőek benne károsító lárvák és baktériumok is. A trágya pellet ehhez képest már egy szinte sterilizált ám mégis természetes tápanyagpótlási módeszrt biztosít viszont lebomlási ideje sokkal gyosabb ezért kevesebb időn át tud tápanyagot biztosítani a gyökérzet számára.

Ezután 5 cm föld következik (mivel a gyökérzet közvetlenül nem érintkezhet a trágyával) majd, a gyümölcsfa gyökere.

 Az ültetés mélysége: a legfelső gyökérre 6-8 cm föld kerüljön, de ügyeljünk arra, hogy az oltás/ szemzés forranya nem kerülhet föld alá, mivel abban az esetben fennáll annak a veszélye, hogy a nemes úgymond lelép az alanyról, azaz legyökeresedik. Ez az adott gyümölcsfa gyors kipusztulását okozza.

Az ültetési mélységet ezért egészen pontosan meg kell határozni, aminek legegyszerűbb módszere  ha egy egyenes lécet átfektetünk a gödör felett és ehhez állítjuk be az oltási heg magasságát, hogy az a föld felszíne fölé essen. Ilyenkor megemelve a facsemetét a földdel kevert trágyaréteg és a gyökérzet közé még be tudjuk lapátolni a megfelelő mennyiségű földet.

Ősszel ültetett gyümölcsfa gyökere körül a földet taposással kell tömöríteni, öntözni nem szükséges. A téli csapadék ellátja a gyökeret kellő nedvességgel és a talaj tömörödése is megtörténik. Őszi ültetés esetén az oltvány tövét kupacolni (földdel feltölteni) kell.

A tavaszi ültetés annyiban különbözik az őszitől, hogy ekkor a taposás helyett bő vízzel kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Ilyenkor a legnagyobb veszély a szárazság, ezért mulccsal, tőzeggel vagy szalmás trágyával védekezhet a kiszáradástól. Tanácsos legalább 1 m² területen a talajt betakarni a gyümölcsfa tövében.

Őszi ültetésnél nem szükséges, viszont tavasszal történő ültetés esetén bő vízzel (min. 15-20 l) kell tömöríteni a talajt a gyökerek között. Tavasszal az öntözést hetente meg kell ismételni 2 hónapon keresztül. Nyári száraz időszakokban mindenképp bőségesen pótolni kell a nedvességet 2-3 napi, de szükség esetén akár napi rendszerességgel is.

A metszés helyes időpontjának megválasztása nagyon fontos a terméshozam-, a fertőzések elkerülése és a koronaalakítás szempontjából is. Szakszerűtlen metszéssel óriási kárt is lehet okozni a gyümölcsfákban, de a metszés elmulasztása sem jó megoldás.

Ültetéskor (őszi ültetésnél is tavasszal - február, március - kell metszeni) a metszés szerepe rendkívül fontos egyrészt koronaalakítás szempontjából, másrészt pedig  - azonban elsődlegesen - azért, mert a facsemeték gyökérzete a kitermelés során sérül (A sérült gyökérrészeket ültetés előtt vissza is kell metszeni az egészséges részig), és nagy része a földben marad. Tehát a megmaradt kisebb gyökérzet nem képes ellátni tápanyaggal a változatlan méretű föld feletti részt, ezért ezt az aránytalanságot a föld feletti részek metszésével szükséges kiegyenlíteni, de legjobb a gyökér javára eltolni. Ellenkező esetben a növény kiszárad, hiszen a leveleken keresztüli légzéssel vizet párologtat el, amit, ha a gyökérzet nem tud pótolni, az a facsemete kiszáradásához vezet.

Őszi ültetésnél semmiképp nem szabad metszeni az elültetett facsemetéket (majd csak tavasszal), mert ilyenkor a metszési felületen bejutási pontot biztosítunk a fertőzések, kártevők számára, illetve fagykár is keletkezhet.

A tavaszi metszés a kívánt korona típus kialakításának megfelelően kell, hogy történjen, amely függ az alanytól és a gyümölcsfa fajtájától és a kívánt művelési módtól is. Az első 5-6 évben a csemetefák koronaalakítása történik. Ezt nem ildomos elhanyagolni és szakszerűtlenül végezni, mert a későbbi évek során csak bosszúságot fog okozni az elhanyagolt és szakszerűtlenül metszett lombkorona, illetve a gyümölcstermés sem fogja ebben az esetben hozni a várt eredményt.

Minden gyümölcsfánál általában alkalmazható metszési mód a sudaras ágcsoportos metszés. Ennek az a lényege, hogy az évek során 3 ágemeletet alakítunk ki metszéssel a gyümölcsfán, az ágemeletek között meghatározott távolságokat kihagyva.

Az első évben a koronás fácskán 3-4 oldalvesszőt hagyunk meg kb 60-100 cm magasságban, minél szabályosabb elrendezésben, és ezeket vágjuk rövidre. A függőleges irányba növekvő sudarat, az oldalvesszők metszési magasságához képest 20 cm-rel magasabban vágjuk el. Oldalvesszők hiányában csak a sudarat kell elvágni és a vágás alatt fejlődő oldalhajtásokból lehet azután kinevelni az első ágcsoport szintet.

Az első és a második oldalág-csoport szint között 80-100 cm távolságot hagyunk, de a 40-60 cm is elfogadott fajtától függően. Tehát az első évben arra törekszünk, hogy a sudár elérje a 100-110 cm magasságot.

A sudaras ágcsoportos metszéstől eltérő korona kialakítás a katlan és a váza korona. Az őszibarack metszése során katlan koronát alakítunk ki. A kajszi, meggy és a szilva koronáját általában váza alakúra neveljük. Mindkét metszésnek az a lényege, hogy a hosszirányban fölfelé növekvő sudarat tőből eltávolítjuk. Amikor az őszibarackot megvásárolja, általában már kis koronás fácska. Arra kell csak ügyelni, hogy a törzs vonalában ne fejlődjön sudár. A kajszi, meggy és a szilva váza koronája úgy alakítható ki, hogy a kívánt törzsmagasság fölött el kell vágni a sudarat. A kihajtott rügyekből nem szabad engedni, hogy a törzs vonalában sudár fejlődjön.

Az ültetési időszakon kívüli minden egyéb metszésmód célja a koronaalakítás, illetve, hogy a napfény és a levegő minél jobban érje a gyümölcsöket, a korona ne sűrűsödjön be, szabályozza a terméshozamot és a koronát megfelelő irányú és intenzitású növekedésre serkentse. A szakszerű metszéssel továbbá a kórokozók és a kártevők számára nem alakulnak ki optimális életfeltételek, ezért bőségesen termő gyümölcsfát nevelhetünk.

Az ún. termőkaros és a hasonlóan kedvező karcsú orsóra nevelt koronaforma jól megfelel ezeknek a követelményeknek megfelelő alanyhasználatnál, és könnyen elsajátíthatók, de a váza és a katlan korona is jó választás lehet adott gyümölcsfajtánál.

Részletes leírást a témában a metszési útmutatóban talál mely szakanyagainkban olvasható.

Körténél, almánál, őszibarcknál a nyári zöldmetszés (július) sem hanyagolható el, ha szép gyümölcstermést szeretne elérni.

Diófa esetében sem az őszi, sem a tavaszi metszés nem ajánlott, mert ezekben az időszakokban még igen magas a diófánál a gyökérnyomás és a metszfelületeken keresztül képes mintegy elvérezni a fa. Tavaszi metszésnél a sebekből kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg. A ritkító metszés optimális ideje az augusztusi és a szeptemberi időszak.

A korona alakító metszés a diófa csemetéknél optimálisan télen végezhető el.

Előfordul, hogy a gyökérzetből vagy az alanyból a törzsön (az oltás/szemzés alatti részen) vadhajtások törnek elő. Ezeket minden esetben el kell távolítani. A vadhajtások nem keverendőek össze a vízhajtásokkal. A vízhajtások a fa nemes részén törnek elő és ezek 2-3 rügyre való visszametszéssel termőre fordíthatóak. A nem kívánatos helyeken el kell távolítani azokat.

Ültetéskor a vegyszermentes kertészkedés érdekében érdemes EM-bio trágyával belocsolni az ültető gödröt, illetve a gödör aljára kerüljön szerves trágya, vagy trágya pellet. Részletek ld.: Ültetés módja

A jó gyümölcsberakódáshoz és gyümölcsfák egészséges fejlődése érdekében feltétlenül szükséges évről évre a megfelelő mennyiségű tápanyagok pótlása is. A túlzott trágyázás azonban kedvezőtlen hatással van a tárolhatóságra, az íz kialakulására, valamint betegségekhez is vezethet.

A legjobb, ha az alap tápanyagpótlást egyszer tavasszal, és egyszer ősszel végzünk el. A nagyobb terméshozam eléréséhez június végéig további tápanyagpótlást iktathatunk be. A legjobbak erre a célra a folyékony állagú trágyák. Pl. a természetazonos EM-BIO baktérium trágya.

Az érés illetve a szüret után az őszi időszakban már csak lassan lebomló trágyákat használjon. Legmegfelelőbb erre a célra az istállótrágya, vagy a marhatrágya pellet.

A fagykároktól úgy védheti meg gyümölcsfáit, ha a metszés fagymentes időben, a kihajtás előtt történik (általában februárban) a fent leírtak szerint. A kemény téli hajnalokon, amikor már -20 fok közelében is járhat a hőmérő higanyszála a fagyok ellen füstöléssel vagy öntözéssel lehet védeke