Garancia

Kezdje el begépelni a gyümölcsfa nevét, majd válasszon a betöltődő listából!

Kosár tartalma

Regisztráció nélkül is vásárolhat

Gyümölcsfáink alanyairól

Archív szakanyagok, régi kiadványok, dokumentumok

Megjelent: Kertészet (1927.)

Szerző: Madács Mátyás

Gyümölcsfáink alanyairól

Gyümölcsfáink alanyairól

Témakör:

Gyümölcsöskert,

Egy magyar közmondás szerint ,,az alma nem esik messze a fájától".

 /

A mi esetünkben azonban az az alma nagyon is távol esett az anyafától, mert gyümölcse, illetőleg annak magja nem azt a gyümölcsöt fogja teremni, mint az anyafa, amelyről lehullott, hanem attól tulajdonságaiban lényegesen eltérő s legtöbb esetben értéktelen fanyar gyümölcsöt. Ha a meglevő sok ezer értékes gyümölcsfajta bármelyikét elszaporítani akarjuk, nem is a magvetéshez, hanem más szaporítási módhoz kell folyamodnunk, mint amilyen a nemes fa vesszejének eldugványozása, elbujtása stb., vagy még inkább az oltáshoz. Legértékesebb gyümölcsünknek, az almának több alanya van, melyek közül legtermészetesebb a mi erdeinkben is vadon előforduló vadalma (Malus sylvestris) magjáról kelt magcsemete. Legértékesebb alanynak is mondhatjuk, mert a ráoltott fa erőteljes, egészséges, hosszú életű, jól termő fává fog fejlődni. Ezzel szemben a vadalmára oltott fa későbben kezd teremni, erőteljes, terebélyes koronájánál fogva nagy térközökre van szüksége, s minthogy nagy fává fejlődik, gondozása, ápolása s a gyümölcs leszedése is nehézkes. A vadalanyra oltott magastörzsű fákat (180—200 cm) olyan helyekre ajánlom ültetni, ahol a fa alatt szabad teret óhajtunk, így utak fásításánál, majorságokban és általában ott, ahol a fa alatt közlekedést is fenn kell tartanunk, vagy a mezőgazdasággal kapcsolatos gyümölcstermesztésben is. Míg a tömeggyümölcstermesztésre ugyancsak a vadra oltott, de alacsonyabb — ú. n. közepes magas (120—140 cm) — törzsű fák a kívánatosak. A közepes magas törzsű fáknak kisebb férőhely kell, az ápolásnál, gyümölcsszedésnél hozzáférhetőbbek s gyümölcsüket is szebbé fejlesztik, mint a magastörzsű fák. Hidegebb éghajlat alatt s épenúgy a gyengébb talajokon is a vadalma alanya használandó. Kedvező éghajlat alatt, jó minőségű talajokon — bár nem olyan mértékben, mint a vadalanynak — a törpe alanyoknak is fontos szerepük van. A törpe alanyra oltott fák kicsiny terjedelműek, magasra nem nőnek, ezért aztán könnyen hozzáférhetők. A törpefa gyümölcse, mert a földhöz közel van, több tápanyagot, meleget kap, szebbé, nagyobbá, zamatosabbá fejlődik, mint a vad alanyra oltotté, különösen, ha a törpe alanyra oltandó fajtákat helyesen választottuk meg. A törpe alanyra oltott fa hamar is kezd teremni. A törpefa itt említett előnyei mellett hátránya a jó éghajlat és talaj mellett is az, hogy több gondozást, rendszeres metszést igényel s épen ez az oka annak, hogy tömegtermesztésre nem ajánljuk. Véleményem szerint nálunk kisebb zárt területek, házikertek befásítására valók a törpefák s ott is csak úgy, ha azokat kellő szaktudással gondozzuk. Az alma törpealanyai közül legelterjedtebb a hollandi szentiványi alma vagy dancin (Malus pumila var. gallica). A ráoltott fa gyengébben fejlődik, mint a vad alanyon. Bokorfák és alakfák nevelésére használjuk. Egyes szakemberek megfigyelései szerint :a dancinra oltott törpefa nem olyan jól termő, mint állítólag az újabban felkapott metzi sárga fájú paradicsomi alma (Malus pumila var. paradisiaca lutescens). Az alma harmadik törpealanya a francia szentiványi alma vagy paradicsomi alma (Malus pumila var. paradisiaca). A paradicsomi alany gyengébb növésű, mint az imént említett két törpealany és csakis védett, meleg helyekre s ott is inkább csak alakják nevelésére való.

 /

Mint az almának alanyát megemlítem még a nálunk hasznos «Orbai almát» (Malus pumila). Tulajdonságaiban hasonlít a vadalmához. Sok tősarjat nevel s jó tulajdonsága az, hogy a föld színe alatt nem mélyen terjeszti szét sűrű gyökérzetét és épen ezért magasan álló altalajvizes talajokon mint alany igen jól megfelelne. Az alma vadalanyánál nem említettem az étkezésre, vagy ecet-, borkészítésre felhasznált gyümölcs magjából nevelt magcsemetéket. Nem említettem meg azért, hogy ha csak lehetséges, mindig a legjobbat, tehát a vadalma magjából nevelt magcsemetéket használjuk mint alanyt. Mint az almának, ugyanúgy a körtének is több alanya van, ezek közül azonban csak kettő olyan, amelyik nálunk használható és elterjedt. Első helyen áll a vadkörtealany (Pyrus communis, Pyrus pyraster). Amit a vadalmaalanyra mondtam, ugyanaz vonatkozik erre is. Tömegtermesztésre itt is a vadalanyra oltott közepesmagas törzsű fákat ajánljuk. A körte törpealanyai közül csakis a birsről (Cydonia vulgaris) lehet szó, még pedig az angersi és portugáli birsről. A birsre oltott körte törpe marad s többnyire gúlaalakot vagy alakfákat nevelünk belőle. A legértékesebb, legzamatosabb gyümölcsöt — helyesen megválasztott fajta mellett — a törpe körte termi. Összes alakjai között pedig legjobban megfelel a gúlaalak s haszontermesztés szempontjából is — a vadra oltott közepes magastörzsű fák után — csakis ez az alak jöhet számításba. A körte a talajjal és az éghajlattal szemben általában igényesebb, mint az alma, a birsalany meg még inkább, úgy hogy a birsre oltott körtét csak kimondottan enyhébb éghajlat alá, elegendő nyirkos, jó talajokra ajánljuk. Mint a törpe alma, hasonló okoknál fogva a törpe körte sem való tömegtermesztésre. Ezt is házikertekbe, kisebb területek beültetésére ajánljuk, ha ápolójuk a kellő gondozásban részesíteni tudja őket. Nem annyira a gyakorlatban, mint inkább papíron találjuk meg a galagonyát (Crataegus monogyna), mint a körte alanyát, amikor hideg éghajlat alá, nyirkos kötött talajokra ajánlják. Úgy vélem, hogy ezzel az alannyal nekünk komolyan foglalkoznunk nem is kell, már csak azért sem, mert a körte különben sem a hideg, nedves vidék gyümölcse. Az almának és körtének rokona a birs (Cydonia vulgaris). Tévedések elkerülése végett megjegyzem, birskörte és birsalma nincs, de van körtealakú birs és almaalakú birs. ízre, zamatra, felhasználhatóságra mindkettő egyenértékű. Kevésbbé elterjedt, de kevésbbé fontos gyümölcs is. A nemes birs jól használható alanya a már említett portugáli és angersi birs. Lehet oltani a galagonyára és vadkörtére is. Sokak által túlértékelt gyümölcs a naspolya (Mespilus germanica). Ennek az igénytelen, de egyben értéktelen gyümölcsnek az alanya a saját magcsemetéje, a birs és a vadkörte. Amilyen fontos gyümölcsünk az alma, épen olyan a szilva is. Ezt, a termesztésben főbb szerepet játszó, értékes gyümölcsöt legkevésbbé ismerjük. A szilvának hazánkban sok fajtája, változata, mondhatnám vadon is tenyészik. De a sok közül még mindig nem találtuk meg a nekünk legjobban megfelelőt. Hazánkban a szilvának mondhatnám 99%-át a mirabolán-szilva (Prunus myrabolana) alanyra oltják. A mirabolánnak is több változata van és változatai közül legszívesebben használjuk a piros gyümölcsűeket. A mirabolán alany elég jól megfelel a homokos, száraz talajokon, bár hibája az, hogy későn fejezi be növekedését s így ősszel a korai fagyok kárt tehetnek benne. 
A mirabolánnál edzettebb alany a St. Julien-szilva (Prunus insititia). Zordabb éghajlat alá való, mint a mirabolán s ennél gyengébb növekedésű is. A besztercei vagy házi szilva (Prunus domestica) alanya még gyengébb növekedésű s a gyakorlatban ritkán is találkozunk vele. A külföldön használatos szilvaalanyokat meg sem említem, mert azok nálunk nem váltak be, így egyelőre, míg a sok közül a legjobb szilvaalanyt megtaláljuk, a mirabolán és ritkábban a St. Julien magcsemetéje lesz az alanyunk, vagy pedig a fent említett sok változat közül azok a helyi fajták, amelyek az illető vidéken a legjobban díszlenek. Igen értékes korai érésű gyümölcsünk a cseresznye. Eltekintve a Manilia-gomba és a mézgafolyós betegségétől, aránylag kevés bajunk van itt a faápolással. A cseresznye alanyai közül tulajdonképen nem is szabadna mást említenem, mint a maga kiválóan jó alanyát, a vadcseresznyét (Prunus avium). Erdeinkben vadon kétféle cseresznyét találunk, ú. m.: a világosat és a sötét színűt. A kettő közül az előbbi a jobbik. A cseresznye vad alanyon egészségesen fejlődik, bőven és szép gyümölcsöt terem. A cseresznyefa felnevelése leghelyesebben úgy történik, ha a vadcseresznye alanyát koronamagasságig felneveljük s ott aztán koronába beoltjuk. Ilyen nevelés mellett a cseresznye tövise is, s nemcsak a gyökere, vad marad és különösen a fagyakkal szemben ellenállóbb lesz. A vadcseresznyénél határozottan rosszabb alany a sajmeggy (Prunus mahaleb), mégis a cseresznye nagy százalékát hazánkban sajmeggyre oltjuk. Ennek oka az, hogy a sajmeggymagból nagyobb, könnyebben és olcsón beszerezhető készletünk van és főként az, hogy a sajmeggyre oltott cseresznye a faiskolában, de még a kiültetési helyén is fiatal éveiben gyorsan fejlődik. A sajmeggyre oltott cseresznyefa is fiatal korában szép és elegendő bő termést ad, azonban rövidebb életű s minél öregebb lesz a fája, annál kevésbbé értékes gyümölcsöt fog teremni. A sajmeggyre oltott fa kisebb növekedésű, mint a vadcseresznyére oltott. Cseresznyealanyunk tehát a vadcseresznye. A cseresznyénél talán értékesebb gyümölcs a meggy, amelyből aránylag keveset termesztünk. A meggy egyes fajtái, mint pl. a közönséges cigánymeggy, Ostheimi meggy, a kecskeméti vagy Pándy-üvegmeggy is magról, de sarjakról is szaporítható. Helyesebb azonban összes meggyfajtáinkat is oltás útján szaporítani, e célra alanyul szolgál a közönséges meggy (Prunus cerasus). Hűvösebb vidékeken a vadcseresznye is jó alany, míg száraz, meleg, homokos helyeken a sasmeggy jól megfelel. A kajszi a meleg éghajlat gyümölcse s így elsősorban forró Alföldünkre való, ahol korán érő gyümölcsét kitűnő zamatúvá fejleszti. Épen ezért is az alany megválasztásánál főként a talajviszonyokat kell figyelembe vennünk. A kajszi természetes és jó alanya a vadkajszi (Prunus armeniaca), vagyis a tengeri barack. A vadkajszi alany könnyebb, szárazabb talajokba vagy közép között jó kerti talajokba való,míg a nagyon meszes, kötött köves talajokra a mandulaalany felel meg. A kajszinak igen jó alanya a veres szilva, míg a mirabolán szilván, amelyre legtöbbet oltunk — bár az megfelel a kajszi alanyának is — a kajszi rövidebb életű s a tökéletlen forradás következtében az oltás helyén a viharok a törzset elég gyakran kitörik. Igen értékes gyümölcsünk az őszibarack. Ez már majdnem a fél tropikus éghajlat növénye s nálunk csak a meleg, védett helyeken termeszthető. Sokszor olyan silányabb talajok is (száraz, igen meszes, kavicsos), amelyeket másra alig lehet felhasználni, őszibarackkal még mindig betelepíthetők. Alanyai közül a keserű mandula (Prunus amygdalus var. amara) száraz, meszes, márgás, kavicsos, száraz agyagtalajra való. Keserű mandulaalanyon az őszibarack jól fejlődik s ez legjobb alanya is az őszibaracknak. Az őszibarack a keményhéjú édes mandulára is oltható. Ritkábban oltjuk saját magcsemetéjére. Ezen az alanyon az oltás rosszul ered s a fa is gyengébben fejlődik rajta, mint a keserű mandulán. Nyirkos, kötött, hideg talajokon a St. Julienszilva alanyát is használjuk. Az édes, nemes mandulafajtákat a keserű mandulára oltjuk, vagy a keményhéjú édes mandulára is. A diófát magról neveljük, oltása ritkán fordul elő, nálunk meg egyáltalán nem. A felsoroltakon kívül a kertészek oltani szokták még a gesztenyét, a török szedret, ribiszkét, egrest. Ezeket azonban — mert gyümölcstermesztésünkben lényegtelen szerepük van — meg sem említjük. 




Kérjük, segítse munkánkat egy megosztással!

A gyümölcsfaoltás tízparancsolata

Gyümölcsészeti tanumány, az első 10 oldal most ajándékba!

Felhívjuk figyelmét, hogy 2022.04.06-i dátummal közzétettük Adatkezelési tájékoztatónk (Felhasználói és revíziós irányelveink) frissített verzióját. Kérjük, olvassa el ezeket figyelmesen, és csak ezt követően, ha azokkal egyet is ért, kezdje meg webes felületünk használatát! A jelzett dokumentum terjedelmes, számoljon nagyobb időráfordítással. Továbbá tájékoztatjuk, hogy weboldalunk működése érdekében cookie-kat használ.