Segítség! -mi ez a zöld betegség?

Kétségbeesett kerttulajdonosok keresnek meg bennünket időnként azzal a jelenséggel, hogy valami zöld valamit találtak a gyümölcsfáik ágain és hogyan irtsák ki. Sajnos nagyon divatossá vált az a szokás az emberek között, hogy, ha valamit nem ismer az illető, akkor az biztosan rossz és uccu neki valahogy azonnal ki kell írtani, el kell távolítani, meg kell semmisíteni, el kell égetni, ki kell lőni a világűrbe… Nos az esetek jelentős részében ez egyáltalán nem így van. Sőt! Ebben az esetben sem kell semmit kiirtani, nem kell megölni, nem kell elpusztítani, nem kell 100 méteres körzetben elkerülni, hiszen amit talált, és amit kertje első számú főellenségének vél beazonosítani, az nem más, mint zúzmó.

Zúzmó: Legalább két, eltérő rendszertani besorolású - mikobionta és fotobionta - partnerből álló összetett, teleptestű, autotróf, poikilohidrikus élőlények egysége. Azaz a zuzmó egy gombapartner, a mikobionta és egy (vagy néha több), általában a zuzmótelep belsejében, de a gomba sejtjein kívül elhelyezkedő egysejtű vagy fonalas zöldalga vagy/és cianobakteriális sejtek populációjának, a fotobiontának ökológiai szempontból obligát, stabil, mutualisztikus együttélése. - fogalmazza meg Hawksworth & Honegger in Williams 1994-ben.

Tehát kissé közérthetőbben tulajdonképpen a zúzmó gombák- és egysejtű, vagy fonalas zöldalgák (ritka esetekben cianobaktériumok) közösségét azaz szimbiózisát jelenti.

Maga a gomba megtapad a fa kérgén és mintegy magába foglalja ezzel a zöld klorofillal fotoszintézisre képes szervezeteket. Tehát egyszerűbben; a zöld klorofillal rendelkező, azaz tápanyagot előállítani képes összeállt egy szilárd támaszt nyújtóval. Ebben a kapcsolatban az egyik adja a megélhetést, a másik a támaszt, és strapabírást, tehát kölcsönösen előnyös a kapcsolat.

A zúzmók mindössze csupán az esővízből nyerik ki mindazt a tápanyagot, amelyre szükségük van, majd azt a zöld színtestek segítségével ezek a szimbióta szervezetek a gomba számára is hasznossá tesznek.

Külön tudományág, a lichenológia (zúzmótan) foglalkozik a zúzmókkal, azzal a több száz szervezettel, amely összeállhat egy-egy ilyen élő együttessé.

Rendkívül fontos, hogy a zúzmók nem a fa kérgéből- és semmiképpen sem a fa nyersanyagáramlásából, vagy már az elkészített tápanyagából vonják ki a saját létfenntartásukhoz szükséges elemeket, tehát a fákra egyáltalán nincsenek káros hatással. Idősebb fákon nagyobb telepeket is alkothat, különösen, ha több ág elszáradt már, hiszen így több fény jut a fa belsejébe és ezáltal a fény hatására ott jobban tudnak fejlődni, növekedni.

A zúzmók közvetett káros hatása esetleg abban mutatkozhat meg, hogy telepeik között, és azok vastagabb rétegeiben a fára káros kisebb kártevők, kórokozók jobban meg tudnak húzódni, és így védett helyen eredményesebben vészelik át a telet.

Ezért a fák védelme érdekében esetleg lágyabb drótkevével (vigyázva, hogy a fa kérge ne sérüljön), finoman le lehet dörzsölni-, de egy egyszerű rezes ecseteléssel is el lehet távolítani őket.

Azonban akit nem túlzottan zavar a zúzmók jelenléte azt óva intünk attól, hogy elpusztítsa őket, hiszen a zúzmók a természet egyik legfontosabb elemét képezik, és az élővilágban nagyon fontos folyamatok résztvevői. Többek között ilyen folyamat például a talajképződés is. Jelenlétükkel és mennyiségükkel jelzik a környezet minőségét is, úgynevezett indikátor szervezetek. Ahol megjelennek a zúzmók, ott nagy valószínűséggel igen jó a levegő minősége is. Nagyon sok fajuk ismert és szinte mindenhol megtalálhatók, tengerszinttől a hóhatárig beborítanak sokféle felszínt. Hazánkban kevéssé ismertek. Általában a fák kérgén lehet találkozni velük a legtöbbször, de sziklákon- és a temetők sírkövein is fellelhetők. Magyarországon körülbelül 800 fajuk él, és ez csak egytizede az Európában élő fajokénak, és egyhuszada a világ összes zuzmófajának.

Soknak a hatása még nem ismert, de vannak közöttük pl. ritka antibiotikumok, táplálék kiegészítők, de egyes fajainak rovarirtó és gyomirtó hatása is ismert.

Fogalmak:

Mikobionta: zuzmógomba. A zuzmógombák legtöbbje a természetben szabadon nem fordul elő. A világon a zuzmógombák 90%-a, hazánkban az összes a tömlősgombákhoz (Ascomycota) tartozik.

Fotobionta: zuzmóalgák, zuzmó-cianobaktériumok. Egyes fajok a természetben szabadon is élhetnek.

Autotróf: azok az élőlények, amelyek környezetük szervetlen anyagaiból (pl. széndioxid, víz, ionok) építik fel szerves anyagaikat. A zuzmók a fotobionta partner révén válnak autotróf élőlényekké.

Poikilohidrikus: változó vízháztartású. A zuzmók környezetükből passzívan veszik fel az ásványi sókat és a vizet. A telep nedvességtartalmát nem tudják szabályozni, állandó szinten tartani, ezért vízháztartásuk környezetük nedvességviszonyától függ.

Mutualizmus: az együtt élő szervezetek számára kölcsönösen előnyös kapcsolat.