Az alma alanyai

Az alma alanyai növekedési erősség szerint három csoportba sorolhatóak:

• Erős
• Középerős
• Gyenge (törpe) növekedésűek.

Az erős növekedésű alanyok használata extenzív, vagy félintenzív termesztési körülmények között indokolt. A jelenlegi almatermesztésből már kiszorultak, helyettük a 60-as évektől a középerős, a 80-as évek végétől pedig nagyobb arányban a gyenge növekedésű ún. törpésítő alanyokat használjuk.
Túlnyomó részük gyenge fejlődésű és a rájuk oltott nemes is gyengébb fejlődést mutat. Szaporításuk kizárólag ivartalan úton, főképp feltöltéses bújtatással történik. Valamennyi gyümölcstermelő országban, így nálunk is több változata van forgalomban. Az ismert változatokat az angliai East Malling-i (isztmellingi) kertészeti kísérleti telep gyűjtötte össze, és közülük hosszú évek megfigyelése után 18 típust különített el. Ezeket a típusokat római számmal (pl.: E. M. IV.) jelölte meg és hozta forgalomba.

Vadalma (Malus silvestris (L) Mill.)
Az alma legelterjedtebben használt alanya a vadalma. Rajta valamennyi almafajta erőteljesen, jól fejlődik és hosszúéletű fát nevel. A vadalmára oltott nemes fajták általában később, 7-8. évükben fordulnak termőre. A vadalmaalanyokat magvetéssel szaporítják. Olyan esetekben, amikor nem lehet elegendő vadalma alanyt beszerezni, helyette az előteljes növésű, edzett, bőtermő, nemes fajták magjai is felhasználható alanynevelésre. A vadalma nem egységes, kiegyenlített fajta, számtalan változata van, ezért igen fontos feladat a legmegfelelőbb típus kiválasztása és szaporítása magtermelés céljaira.

M4 (Malling 4)
Magassága: max. 3 - 4 m
Lombkorona átmérője: 4 m
Jav. ültetési sortáv: 4,5 m
Jav. ültetési tőtőv: 3,6 m
Termőre fordulás: 3 - 4 éves kotról

Alkalmas: --- koronaforma kialakításra
Talajigény: ---

Hazánkban az egyik legismertebb, középerős növekedésű almaalany. Még a ll. Világháború előtt hozták be Magyarországra az M4-es almaalanyt, ami ma már teljes mértékben kiszorult a termesztésből. Támrendszert nem igényel, erős növekedési erélyű alany, a rá oltott fák mérete a magonc alanyúakéhoz képest 70% (3,5 m magasra nő). Extenzív ültetvényekben használták, termőkaros művelésmódú gyümölcsösökben. Tenyészterület igénye 12-25 m². Termőhelyre kevésbé igényes, száraz homoktalajokon öntözés nélkül is jól fejlődik és kielégítő mennyiségű termést ad. Gyökér és tősarj képzésére nagymértékben hajlamos. Magas talajvíz szintű területeken szenved, sőt el is pusztul.  Közepesen télálló és szárazságtűrő. Gyökerei hideg teleken károsodhatnak. A fitoftórás gyökérnyakrothadással szemben igen ellenálló, viszont a vértetűre és a baktériumos tűzelhalásra nagyon fogékony.

MM106 (Malling-Merton106)
Magassága: max. 3 - 4 m
Lombkorona átmérője: 4 m
Jav. ültetési sortáv: 4,5 m
Jav. ültetési tőtőv: 3,6 m
Termőre fordulás: 3 - 4 éves kotról

Alkalmas: --- koronaforma kialakításra
Talajigény: ---

Az angliai East-Mellingben állították elő. Faiskolai szaporítása az 1950-es években kezdődött el. Magyarországon az 1970-es években kezdett elterjedni. A ma forgalomban lévő intenzív alanyok közül a legerősebb növekedésű, a féltörpe és a középerős növekedési erélyű alanyok közé tehető. A ráoltott fajta növekedési erélye 10-20 %-kal mérsékeltebb az M4-es alanyénál (3,5 m magasra nő).  Erős növekedésű fajtákkal, jó talajon középerős fát ad. A talajhoz jól alkalmazkodik, laza homoktalajon is jól fejlődik, a hideg, nyirkos talajra és a magas talajvízszintre érzékeny. Szaporítási aránya színtén csökkenő tendenciát mutat, de még jelentős részaránnyal (30-35%) szerepel a hazai alanyhasználatban. Félintenzív ültetvényekhez ajánlott, de spur vagy gyenge növekedésű fajtákkal intenzív ültetvényekbe is telepíthető. 
Az M9-es alanyhoz képest 50-60%-kal nagyobb a térigénye. Tenyészterület igénye a ráoltott nemes fajtától függően 5-10m². Gyökérzete kellőképpen rögzíti a fát a talajhoz, ezért karózást még homoktalajokon sem igényel, bár a túlságosan mélyen, vagy gyökérnyakba szemzett és magasan ültetett oltványok laza talajon szél hatására megdőlhetnek. Ma már a faiskolák zöme magasan szemez (25-35 cm), ez lehetővé teszi a kissé mélyebb telepítést és az alany törpésítő hatása is jobban, érvényesül.

MM111 (Malling-Merton111)
Magassága: max. 4 - 4,5 m
Lombkorona átmérője: 4,5 m
Jav. ültetési sortáv: 6 m
Jav. ültetési tőtőv: 4,5 m
Termőre fordulás: 5 - 6 éves kotról

Alkalmas: --- koronaforma kialakításra
Talajigény: ---

M26 (Malling 26)
Magassága: max. 2,4 - 3 m
Lombkorona átmérője: 3,6 m
Jav. ültetési sortáv: 4,5 m
Jav. ültetési tőtőv: 3,6 m
Termőre fordulás: 3 éves kotról

Alkalmas: kordonos koronaforma kialakításra
Talajigény: Tápanyagban dús talajt igényel.

Az M26-os alanyt, az angliai East-Mallingben állították elő 1934-ben. Faiskolai szaporítása 1958-ban kezdődőt el. Vírustesztelt EMLA-klónjait 1970-ben vezették be. Hazánkban a termesztése az MM106-os alannyal egyszerre kezdődött meg.
A ráoltott fajták kb. 30-50 %-kal erősebben nőnek (3 m magasra nő), mint az M9 alanyon állók, ennek megfelelően tenyészterület-igényük is megnő, ami a ráoltott fajtáktól függően 4-8 m². A fák az első években erőteljesebben növekednek, majd a termőre fordulás után a növekedése lelassul. Nyugalmi állapota hosszabb, mint a többi Malling alanyé, rügyfakadása néhány héttel később kezdődik, lombja ősszel későn hullik le.
Bár gyökérzete az M9-nél kiterjedtebb ezért a fák rögzítése a talajhoz jobb, de lazább talajon feltétlenül támrendszert igényel. Tősarjakat nem fejleszt. A magasan szemzett oltványokat célszerű kissé mélyebbre telepíteni, a szemzés 10-15 cm-re legyen a talajszint felett. A rá oltott fák igen korán termőre fordulnak, már a 2-3. évben terem. A fák termőképessége kiváló, megközelíti az M9-esét. A korai nagy termések miatt az M26-os alanyú fák sudara gyakran legyengül, elveszíti vegetatív túlsúlyát, mielőtt kitöltetné a teljes tenyészterületet. Fontos feladat a sudár helyes metszése, a kihajtás utáni hajtásválogatás és a kötődött gyümölcsök eltávolítása a sudárról. Középkötött, humuszban gazdag, tápdús talajt igényel, ahol a gyökerek levegőzése megfelelő. A szárazságra érzékeny, ezért a gyenge minőségű, laza homoktalajokra nem való, ilyen körülmények között csak rendszeres öntözéssel telepíthető. A talaj tápanyagtartalmára kevésbé érzékeny, de magas mésztartalmú talajokon a fák termőképessége, és a gyümölcs mérete kisebb.
Adaptációs, fagy- és szárazságturő képessége jó. Ott is kielégítően fejlődik, ahol az M9 alanyú fák sínylődnek. Középkötött, humuszdús, jó levegőzöttségű talajon érzi magát a legjobban. Laza homoktalajon csak öntözéssel telepíthető.
A vértetűre, a baktériumos tűzelhalásra, a gyökérnyakrothadásra érzékeny. Európában másutt is igen elterjedt. Az USA-ban is népszerű.

M9 (Malling9)
Magassága: max. 2,5 - 3 m
Lombkorona átmérője: 1 m
Jav. ültetési sortáv: 4 - 4,5 m
Jav. ültetési tőtőv: 1 - 3,6 m
Termőre fordulás: 3 éves kotról

Alkalmas: --- koronaforma kialakításra
Talajigény: ---

Az M9-es alma alany franciaországból származik. A Malus pumila var. Paradisiaca magoncának vegetatív úton szaporított típusszelekciója. Az 1970-es évektől szaporítják Magyarországon tömegesen. Jelenleg a legelterjedtebben használt almaalany, az utóbbi tíz évben szaporítási aránya megközelítette az 50 %-ot. Népszerűségének elsősorban az az oka, hogy sűrű ültetvények létesítéséhez kiválóan alkalmas. Az M9 alanyú fák korán fordulnak termőre, Gyümölcsük nagyobb méretű, és általában egy héttel korábban szüretelhetők, mint az M4-en állók. Gyökerei törékenyek, a felszín közelében helyezkednek el, sokszor féloldalas, törékeny (de jól regenerálódik), ezért az ezen az alanyon telepített oltványokat mindenféleképpen karózni kell. Törpe növekedést biztosító alany, a ráoltott fajták növekedési erélye 20-30%-a a magoncalanyokéhoz viszonyítva (2,5 - 3 m magasra nőnek). Tenyészterület igénye 2-5 m². A szelektált klónok, valamint a vírusfertőzött, vírustesztelt és vírusmentesített klónok növekedésében számottevő különbségek mutatkoznak a növekedésben (10-30%), de a legerősebb M9 klón növekedése sem éri el a féltörpe M26-os alanyon lévő fákét. Az M9-es alanyon lévő fák a telepítést követő 1-2. évben termőre fordulnak, első nagy terméseiket a 3-4. évben hozzák, viszont a 12-15. év után a fák termőképessége csökken, kiöregszik az állomány. A Spúr fajtáknál az elöregedés ezen az alanyon hamar bekövetkezik, ezért csak igen jó talajon érdemes ilyen kombinációkat telepíteni. Az M9-es alanyú fák fajlagos termőképessége igen jó, hektáronként 2000-5000 oltvány telepíthető, így területegységenként 40-80%-kal nagyobb termés is elérhető a középerős növekedési erélyű alanyokhoz viszonyítva. Ezen az alanyon a termés néhány nappal korábban érik és az érés is gyorsabb, ezt a gyümölcs tárolásánál figyelembe kell venni. A gyümölcs darabos, ami a túl nagy gyümölcsű fajtáknál problémát is jelenthet, viszont igen jól színeződik. Középkötött, humuszos, jó vízellátású, üde talajon érzi jól magát. Száraz körülmények között szenved, sínylődik. Az intenzív, nagy tőszámú ültetvények legfontosabb alanya. Gyökere közepesen télálló, hideg, hó nélküli teleken fagykárt szenvedhet. Gyökerei -10C° alatt károsodhatnak. Fitoftórás gyökérnyakrothadásra rezisztens. A vértetű igen kedveli, és fogékony a baktériumos tűzelhalásra. A ráoltott fajták fogékonysága az Erwinia amylovora a nagy fajlagos virágszám miatt növekszik, a fertőzés lehetősége nagyobb. Európában jelenleg a legnagyobb arányban termesztett almaalany. Használata az USA-ban is jelentős.

M27 (Malling27)
Magassága: max.1,2 - 1,8 m
Lombkorona átmérője: 1,5 m
Jav. ültetési sortáv: 1,8 m
Jav. ültetési tőtőv: 1,2 - 1,5 m
Termőre fordulás: 2 év felett

Alkalmas: karcsúorsó, ágemeletes koronaforma kialakításra
Talajigény: Tápanyagban dús talajt igényel.

Növekedési erélye kb. 30 %-kal gyengébb az M9 alanyénál (1,5 - 2 m magasra nő). Gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talajban, ezért a fák támrendszert igényelnek. Csak jó minőségű talajon és öntözéssel termeszthetők a ráoltott fajták. Sarjat ritkán, vagy egyáltalán nem képez. Közepesen télálló.