Publikációk

Igaz, az őszi gyümölcsfa ültetési szezonig (november) még hátra van, mintegy másfél hónap, de javasolt előre átgondolni az ültetési tervet, melyek szempontjait szintén érdemes mérlegelni azok fontossági sorrendjében.

Felmerült már a kérdés több alkalommal megrendelőink körében, hogy valyon mely tályeségnek melyek lehettek a régi időkben a jellemző (őshonos) gyümölcsfajtái. A tájegységenként (nagybani) termesztésre ajánlott gyümölcsfajtákról egy 1897-es, a Földművelésügyi Magyar Királyi Minister Jelentése szerint kiadott jegyzék alapján a következő fajtákat javasolták:

A hajtások visszavágását csonkázásnak vagy tetejezésnek nevezik. A hajtások visszavágására elsősorban azért van szükség, mert a hajtások a támaszon túlnőve akadályoznák a szőlő munkáit. Csonkázni lehet abból a célból, hogy a szőlő növekedését a szükséges hosszúság és a lombfelület elérése után leállítsuk, hogy a levelei által készített tápanyagokat ne növekedésre, hanem a termés kinevelésére és a vesszők jobb beérlelésére fordítsa.

Ezen apró kis gyöngyök láttán sokan kétségbeesetten kérdezik, hogy mik is lehetnek ezek a gömbök, melyeket olykor az új zsenge levlérügy hajtásai alatt-, a levelek alsó oldalán-, a fiatal levelek mentén-, vagy a hajtásokon és azok tövében jelennek meg egyenként, vagy kisebb csoportokban.

Öregapám azt tanácsolta, hogy telepítés előtt legalább egy ásónyi erdei földdel kell beoltani a városi környezetbe tervezett növények talaját. Mekkora bölcsesség! A mikorrhizagombák természetes módon fordulnak elő a talajban és kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakítanak ki szinte minden növény gyökérzetével. Eddig bizonyított kedvező hatásuk arra ösztönöz, hogy még többet megtudjunk e szemnek alig látható világról, a mikorrhizagombák kivételes gazdagságáról, világmegváltó erejéről.

Kétségbeesett kerttulajdonosok keresnek meg bennünket időnként azzal a jelenséggel, hogy valami zöld valamit találtak a gyümölcsfáik ágain és hogyan irtsák ki. Sajnos nagyon divatossá vált az a szokás...

Az alma alanyai növekedési erősség szerint három csoportba sorolhatóak: erős, középerős, gyenge (törpe) növekedésűek. Az erős növekedésű alanyok használata extenzív, vagy félintenzív termesztési körülmények között indokolt.

Az alanyok helyes kiválasztása több szempontól is fontos. Figyelembe kell venni, hogy nem lehet bármilyen gyümölcsfajtát bármilyen alanyra oltani, mert nem feltétlen kompatibilisek egymással.

Kétségbeesett hangvételű leveleket kapunk számos alkalommal főleg tavaszi időszakban, hogy mit lehet tenni a cseresznyével, meggyel, mert mirigyszerű kinövések jelentek meg a levélnyélen. Mi lehet a kórokozó? Mivel lehet védekezni ellene?

Habos, fehér, leginkább nyálra hasonlító anyag jelenik meg a fák levelei között, a fűszálakon, egyéb növények szárai-, levelei között, és a fa alatt állva hullik az ember hajába valami nedves folyadék, minta jóformán csak az eső esne. Nem ritka dolog ez tavasszal, nyár elején.

Ez a gombás fertőzés (Tafrina deformans) jelentkezik leggyakrabban az őszibarackfákon.  Komoly károkat okoz, hisz a lombozat elvesztése révén a terméshozam is kevesebb lesz, valamint a fa rossz kondiciója tartósan megmaradhat.

A sztigminás levéllyukasodása  egyaránt károsíthatja a kajszi- és őszibarackot, a szilvát és minden csonthéjas termésű növényt.  A levéllyukasodás révén, komoly kártételt tehet a lombozatban, és a korai levélhulláson kívül rügyelhalást, termésfoltosodást is okoz.

A füge fák levelének leggyakoribb kártevője a füge-levélmoly (Choreutis nemorana), azonban előfordul szőlőlugasokban, parkokban is. Dél- Európából behurcolt faj, azonban hazánk meleg időjárása, és az enyhe telek kedvezően hatnak elterjedésére. Kis termetű lepkefaj, mely tojásait a füge levelére rakja egy csomóba. A lárvák a leveleket hámozgatják, kilyuggatják.