Valóban nagy a baj?

„Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik őket.” - Albert Einstein

A méhekről sokaknak csak a méz jut eszébe, de kevesen tudják, hogy méhek nélkül az embernek nincs sok esélye életben maradnia ezen a bolygón. A méhek pedig bizony egyre nagyobb számban pusztulnak az egész világon. Számuk - köztük több fontos beporzófaj egyedszáma - drasztikusan csökkent az utóbbi években. Ennek oka a táplálkozási lehetőségek beszűkülésében, élőhelyeik megszűnésében is kereshető. A méhek továbbá nem csupán a vegyszerek, a csávázó anyagok, és ezen belül a neonikotinoidok, a féregírtók, az atkák, az antibiotikumok, a beltenyészet vagy a stressz és az időjárási viszontagságok miatt pusztulnak el, hanem ezeknek az együttes hatása és a civilizáció miatt is. Tulajdonképpen az emberek miatt, akik a vadméhekből engedelmes, gyenge immunrendszerű háziállatokat neveltek.

Miközben a méhek élelem után kutatnak, szinte csak úgy mellékesen egyik növényt porozzák be a másik után és így minden növény egyszer csak gyümölcsözni kezd. A kertek, a méhek, az emberek és a gépek mind úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a fogaskerekek. Ha ez az áldásos beporzás megszűnik, nem lesz semmilyen virágzó növény. Az ökológiai egyensúly megtartása méhek nélkül lehetetlen. Méhek nélkül mindannak, amit megeszünk, az egyharmada sem létezne. A színes és illatos növényeket a rovarok porozzák be. A jelentéktelennek tűnő, száraz növényeket pedig a szél.

Az élelmiszerek mintegy 70%-ának előállításához elengedhetetlenül szükséges a méhek által való beporzás. Ha a rovarok által végzett beporzási folyamat megszűnik, akkor az élelmiszerek jelentős része eltűnik az asztalokról. Nem csak gyümölcsök, zöldségek, hanem a takarmánynövények biztonságos terméshozama és a vetőmagok előállítása is ezen múlik. A lucerna és a herefélék jelentős fehérjét adó takarmánynövényként szerepelnek a mezőgazdasági termékpalettán s az elmaradt megporzás következtében így kevesebb táplálék kerülhetne a haszonállatok elé is. Tehát közvetve ugyan, de a hús előállításához is elengedhetetlen a beporzók jelenléte.

A beporzó rovarok fennmaradása tehát igen jelentős emberi érdek. A méhek életben maradásához a termőterületek biológiai sokféleségének megőrzésére és az érintetlenül megőrzött ökoszisztéma védelmére van leginkább szükség, továbbá a méhlegelők növelése is elengedhetetlen. Nagyon fontos a méhek genetikai sokszínűségének megtartása is, ezért nem szabad őket úgy tenyészteni, hogy közben elvész ez a genetikai sokszínűség. Arra kell törekedni, hogy újabb és újabb fajtákkal színesedhessen a populáció.

Kínában felfedezhetők olyan területek is, ahol a vegyianyagoknak köszönhetően már egyáltalán nincsenek méhek. Itt az emberek porozzák a gyümölcstermők virágait, de egyértelműen nem olyan hatékonysággal, mint ahogyan azt a méhek tennék.

A méhek 4-5 hetes korukban hozzávetőlegesen egy teáskanálnyi mézet termelnek. Egy kg mézért egy rajnak legalább háromszor körül kell repülnie a virágmezőt. A mérgeket a méhek maguk bontják le, feláldozva saját szervezetüket az utódokért, hogy azok a lehető legtisztább mézhez jussanak, de a vegyszerek és a gyógyszerek azonban maradandó nyomot hagynak. Valyon hány kínai vendégmunkásra lesz szükség, hogy ezeket az elpusztult méheket helyettesítsék?