Károsít a hajtáshervasztó darázs

Érdemes mostanában ellenőrizni az alma és körtefákat. Számos kiskert tulajdonos keresett már meg bennünket ezen időszakban kétségbe esve, fotókat mellékelve, hogy mi történhetett a körte és almafáikkal. Azt tapasztalták, hogy a friss hajtás lekókad, a levelek elhervadnak. Nagy valószínűséggel ez a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) kártétele lehet. Valóban ijesztő látvány a viruló körtefákon, ahogyan a számtalan zsenge-, életerős-, friss hajtás egyik napról a másikra meggörbül, majd elfeketedik, de nem kell túlságosan megijedni, hiszen a hajtáshervasztó darázs kártétele szakmailag nem mondható jelentősnek. Érdemes azonban megvizsgálni a hajtást, mert a hajtáshervasztó darázs kártétele nagyon hasonlít a tűzelhaláshoz és a szerencsétlenségben a nagyobb szerencse, ha csak a hajtáshervasztó darázs látogatta meg a kertünket és nem tűzelhalásról beszélünk.

A nőstény hajtáshervasztó darázs peterakás előtt egy spirális formában szúrásokat ejt a fiatal, (5-10 cm hosszú) hajtásokon és a legalsó szúrással egy petét helyez el a hajtás belselyében. A szúrásnyomok hamar megfeketednek, így könnyen észlelhetők, felismerhetők és beazonosíthatók.

A spirális szúrási hely felett a hajtás lekókad, elhervad, majd megbarnul és elpusztul. A kikelt lárva az ágbéllel, táplálkozik, járatot rág benne. Egészen augusztusig itt él az ágban és folyamatosan rág, majd ősszel szövedéket készít magának és áttelel, bebábozódik. Az imágók a következő évben május elején kelnek ki, majd rajzanak a kifejlett darazsak, és rakják le ismét a hajtásokban petéiket. Kikelve 2,5-9 mm nagyságú, feltűnően fémes színű ormányos bogarak. Az imágók mély, csőszerű rágásokat ejtenek a termésekben. Azok a termések, amelyekben a lárvák kifejlődnek, lehullnak.

Mivel lehet ellene permetezni? Nos, nagyjából semmivel. Pontosabban: nem érdemes. Egyesek felszívódó szereket (Actara, Basudin 600 EW) javasolnak súlyosabb kártétel esetére. Ezzel csupán az a baj, hogy ezek is csak a fiatal lárvák ellen hatásosak, amikor kárképet úgyszólván még nem is látunk. Magának a hajtásnak az elhervadása nem előzhető meg vele. Biológiai védekezési módszer, illetve specifikus csapdázási módszer a hajtáshervasztó darázs esetében nem ismert hazánkban. Hatékony csapdázási mód, illetve védekezés nincs kidolgozva a faj kapcsán. Az ún. sárga lap az egyik leguniverzálisabb csapdatípus, ami ezt a fajt is vonzhatja, de tapasztalataink szerint egyéb rovarok hamarabb beletapadnak, mintsem a hajtáshervasztó darázs. A kártételt követően már csak a lávák ellen lehet védekezni, azok kikelését megakadályozni. A leghatékonyabb védekezés a kikelő lárvák ellen, ha az elhervadt ágvégeket némi eleven résszel metszőollóval visszavágjuk (persze ehhez jókora lelkierő és elszántság szükséges), eltávolítjuk vigyázva arra, hogy a lárva ne maradjon benne, mivel képes végigrágni magát az ágon egészen a törzsig, ahol helyrehozhatatlan károkat tud okozni. Az eltávolított hajtásokat érdemes elégetni.

Nehéz ezt így kimondani, de nem nagyon tehet az ember mást ez esetben, mintsem, hogy megszokja és megtanul ezen kártevőkkel együtt élni. A következő év tavaszi metszése alkalmával is nagyon jól lehet látni a hajtáshervasztó darázs által fertőzött csonkokat. Ilyenkor is le lehet azokat vágni. Az apró gallyakat, amelyeket nem érdemes ledarálni (komposzt-, mulcskészítés céljából), és már kellően szárazak, még áprilisban - tehát az imágók kikelése előtt – el kell égetni.