Gyümölcsritkítás

A gyümölcsök első természetes hullása az ún. tisztítóhullás, ami minden gyümölcsfajnál a virágzás követően nem sokkal, hozzávetőlegesen olyan 2-3 héten belül következik be. Ekkor azok a gyümölcsök hullanak le, amelyek megtermékenyítése nem volt tökéletes. Ez azért fontos, mert ennek mértékétől függ, hogy szükséges –e mesterséges gyümölcsritkítást végezni.

A második természetes hullás júniusban történik. Mértéke a fák erőnlététől és az időjárástól függ. Ezt a fajta hullást minél inkább meg kell akadályozni, legalábbis az esélyét a legminimálisabbra csökkenteni kellő tápanyag- és vízellátással.

A harmadik természetes hullás pedig érés előtt (főleg az almatermésűeken) figyelhető meg, az időjárás-, és a tápanyagellátottság szintjének következményeként.

A gazdag virágzás és jó kötödés után még az eső természetes hullást követően is sokszor nagy mennyiségű gyümölcs lesz a fákon, amit a fa kellőképpen nem tud kinevelni. Ez azzal jár, hogy ilyen esetekben a gyümölcsök aprók maradnak, nem érik el a fajára egyébként jellemző nagyságot, s nem felelnek meg a piaci követelményeknek sem. Az ennél is nagyobb probléma viszont az, hogy ilyen években a sok gyümölcs elvonja a szükséges tápanyagot termőrügyektől is amelyek a következő évi termést fogják biztosítani, hiszen azok is pontosan ugyanebben az időszakban alakulnak ki. Ily módon ha nem alkalmazunk mesterséges ritkítást, a következő évben akár teljes terméskieséssel is jó eséllyel számolhatunk. Kialakul az ún. szakaszosság. A nagy terméshozamot kihagyó évek követik.

A túlzottan sok gyümölcs beérlelése nem kedvez a gyümölcsfának sem, mert kimerül tőle a fa, és így csak minden második évben lehet számolni terméssel. Az egyenletes terméshozam elérése- és a szakaszosság megakadályozása érdekében a nagy terméshozamú években szükséges a gyümölcsök egy részének eltávolítása. Fontos azonban, hogy a gyümölcsritkítást a virágzást követő, első természetes gyümölcshullást követően kell elvégezni (amennyiben szükséges). Ekkor lehet csak megállapítani, hogy valójában mennyi gyümölcs is maradt a fákon, és hogy szükséges –e elvégezni a ritkítást. A ritkítás legbiztosabb és leghatásosabb módja a fölösleges gyümölcsök kézzel való eltávolítása.

A gyümölcsritkítást főleg a szakaszosságra hajlamos gyümölcsfajoknál szükséges elvégezni, illetve azoknál, amelyek áruértéke ritkítással lényegesen fokozható. Pl.: alma, körte, őszibarack, kajszi. Az egyéb (bogyós) gyümölcsök ritkítása szinte kivitelezhetetlen és ugyanakkor nem is hatásos. (P., cseresznye, meggy, szilva stb.)

A ritkítást úgy érdemes elvégezni, hogy utána a megmaradó gyümölcsök egyenletesen helyezkedjenek el az ágakon. Lehetőleg egymástól olyan távolságban kell meghagyni azokat, hogy még képzeletbe közéjük helyezhető legyen az üresen maradt helyre a fajta méretének megfelelő még egy gyümölcs. Így egymást várhatóan nem fogják elérni, lesz hely a kifejlődésükhöz és nem maradnak fürtökben. A ritkítás során első sorban mindig az apróbb fejletlenebb gyümölcsöket kell eltávolítani. Ezek egy része a második terméshullás időszakában várhatóan magától is lehullana. Ezt követően pedig a sűrű fürtökben lévő és egymáshoz túl közel elhelyezkedő gyümölcsök ritkítása következik.

A májusi gyümölcsritkítás után a gyümölcsök jobban fejlődnek, áruértékük, javul, méretük nagyobb lesz, amely első sorban a kajszi és az őszibarack vonatkozásában fontos tényező, hiszen ezek jó piaci gyümölcsök és az eladási áruk a gyümölcsök méretének növekedésével szintén arányosan nő. Az egyéb gyümölcsfajok ritkítása is hozzájárul a jobb minőségű termőrügyek kialakulásához és a minden évben ismétlődő, rendszeres terméshozamhoz.