Csak tartson még egy kicsit ki a tél!

Februárban még mindig nyugalomban vannak a gyümölcsfák, de ez már csak az úgynevezett kényszerpihenés időszaka, hiszen ebben az időszakban már csupán csak az alacsony hőmérséklet kényszeríti pihenésre a növényeket. A növények mélynyugalmi állapota január végén, február elején véget ér.

A gyümölcsfák (és a lombhullató fák is) igaz, hogy a lombhullás óta mélynyugalmi állapotban vannak (azaz lennének, ha nem lenne ilyen enyhe, mondhatni meleg a tél, mint mostanság), de ettől függetlenül egyáltalán nem érzéketlenek az időjárás viszontagságaira. A mélynyugalmi állapotban a téli hidegek csak akkor tesznek kárt a termőrügyekben, ha a hőmérséklet -15 °C alá csökken. Egyébként ebben az időszakban csak az ónos eső okozta jégpáncél veszélyezteti a termőrügyek épségét. Ez viszont a kényszernyugalmi időszakban (februárban) már nem így van. Ekkor már egy minimális lehülés is beláthatatlan következményekkel járhat.

A mélynyugalmi állapotban a gyümölcsfák rügyei már „felfogták és rögzítették" a számukra szükséges hideghatást (no már, ha elég hideg volt a tél), tehát a februári kihajtásnak nem az élettani ok az akadálya, hanem a még mindig alacsony hőmérséklet. Tehát csak az élettani okok nyomán februárban már teljes mértékben bekövetkezhetne a kihajtás, ha azt a hideg nem akadályozná meg. Ezért nevezzük ezt az időszakot ún. kényszernyugalmi időszaknak.

A kényszernyugalmi szakasz a fentiek értelmében ezért rendkívül veszélyes időszak. Sokkal veszélyesebb, mint a mélynyugalmi szakasz, hiszen a hőmérséklet emelkedésével ugyanis februárban már könnyen megindulnak a kihajtást elősegítő belső változások, s ennek nyomán „megmozdulnak” a gyümölcstermő növények, azaz akár még ki is hajthatnak, ami februárban még nagyon nem jó. A fölmelegedéseket követő lehűlések hatására így a nagy hőmérsékleti ingadozás következtében könnyen károsodhatnak a rügyek.

Sajnos, a hazai éghajlatra a februári felmelegedés és lehűlés váltakozása nagyon jellemző, ezért gyakori a téli rügyelfagyás, esetleg vesszőkárosodás, különösen a fagyra érzékeny gyümölcsfajok, például az őszibarack, a kajszi, a mandula esetében. A nagy hőmérsékletváltozások folytán bekövetkező fagykár ellen védekezni sajnos szinte lehetetlen.

Csak tartson még ki a tél! Ilyenkor csak az imádság segíthet. Február elejétől az enyhe időben leghamarabb a csonthéjasok, majd később az almástermésű fák kezdenek ébredezni. Megindul a gyökértevékenységük, vizet vesznek fel a talajból, a sejtjeik megduzzadnak, állományuk hígabb lesz, aminek következtében, ha ekkor jön egy hirtelen fagy, vége mindennek.

Ilyenkor egy átmeneti meleg időszak utáni fagyhullám katasztrofális lehet, főként a kajszi, az őszibarack, a mandulafák termőrügyei számára. Szövetállományuk elbarnul, és ezekből a rügyekből már nem lesz virág és így gyümölcs sem. Ilyenkor a beindult nedvek is megfagyhatnak és a jéggé fagyott nedvek könnyen meg is repeszthetik a fa kérgét, azaz fagykár keletkezik. Tehát ilyenkor sajnos nincs mit tenni, jól kell imádkozni, és azt kívánni, hogy tartson még egy kicsit ki a tél…