Tipo datolyaszilva

A Tipo datolyaszilva az egyik legnagyobb termésű fajta, fája 6-9 m magasra növő, 3-4 m koronaátmérőjű, lombhullató, gömbölyű, laza koronájú fa. A 2–3 cm-es nem feltűnő virágok egyesével, május végén nyílnak, így a késői fagyok nem tesznek kárt a virágzatban. Kinézete, állaga a paradicsomhoz hasonlít leginkább. Éretlen állapotban szájat összehúzó csersavat tartalmaz. A gyümölcs utoérlelése szükséges - ekkor a csersav lebomlik. Csak akkor fogyasztható, ha teljesen puha tapintású. Cukorban, karotinban és C-vitaminban gazdag, különleges ízű gyümölcs. Ázsiában különböző gyógyító hatást tulajdonítanak neki: segíti a gyomorpanaszok és a hasmenés elmúlását, az éretlen termések lázcsillapító és vérnyomáscsökkentő hatásúak.

A Tipo datolyaszilva eredete bizonytalan, egyes feltételezések szerint Japánból, míg mások szerint Olaszországból  származik. Olaszországban a leggyakrabban ültetett, legnépszerűbb fajta. Előfordulása: a Himalájában és Mianmar, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett világszerte termesztik.

Magnélküli gyümölcse (40-50 dkg) világos narancssárga színű, lapított gömb alakú, igen ízletes. Kinézete és állaga a paradicsomhoz hasonlít leginkább. Utóérés nélkül az íze fanyar, így sem a madarak, sem a rovarok nem károsítják. Éretlen állapotban szájat összehúzó csersavat tartalmaz. A gyümölcs utoérlelése szükséges - ekkor a csersav lebomlik. Csak akkor fogyasztható, ha teljesen puha tapintású. Cukorban, karotinban és C-vitaminban gazdag, különleges ízű gyümölcs.

Októbertől szüretelhető és novemberben érik meg.

−20 °C-ig télálló, de fiatal korban a tövet takarni kell. Szélsőséges teleken a fiatal hajtások lefagyhatnak, de a több éves ágak már nem károsodnak.

 Gyümölcse frissen-, aszalva-, krémnek-, lekvárnak készítve fogyasztható.

Fája felnőtt korában 10-15 méteres magasságot és 4-5 m koronaátmérőt is elérheti. Lombhullató, gömbölyű, laza koronájú fa. A levél színén fényes sötétzöld, fonákján ezüstös barna szőrű, és lombhullás előtt sárgára vagy narancsvörösre színeződik.

Előfordulása: a Himalájában és Mianmar, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett világszerte termesztik. A legfagyállóbb szubtrópusi növény, hazánkban is kitűnően tartható. Talajtípusra közömbös, teljes napfény, és kifejezetten tápanyagigényes, vízigénye közepesnek mondható, de meghálálja az öntözést.