Téli arany pármen alma (Aranyalma)

A Téli arany parmen az 1770-es években keletkezett Franciaországban, valószínűleg véletlen magoncként. Angliából terjedt el az egész világon és vált az egyik leghíresebb történelmi almafajtává. Elsőrendű asztali, piaci és gazdasági téli alma. Bár mára számos előnyét elvesztette az új fajták megjelenésével, fő értékét sokoldalú konyhai felhasználhatósága adja (pl. főzés közben jól megtartja a formáját, különleges ízzel rendelkezik, almalé készítéséhez is kiváló). A házikertekben sokoldalúan felhasználható.

Származása bizonytalan, egyesek szerint francia eredetű, középkori fajta. Angliában a Kirke bromptoni faiskola tulajdonosa már a 18-ik század végén terjesztette. Németországban Götz több piros klónját is szelektálta. A Jászvadókával keresztezve, belőle nyerték a 'Budai Domonkos' fajtát, amely bizonyos vonatkozásban a pótlására hivatott. Keresztezések révén jött  létre az 'Allington Pippin' fajta is.

Gyümölcsének nagysága középnagy (átlagosan 110 g), de egészen apró és egészen nagy gyümölcsöket is teremhet. Alakja kúpos gömb alakú, néha gömbölyded. Elég szabályos. Zöme a középtájra esik, honnét kelyhe felé szabályosan fogyva kúpos tompa csúcsban végződik, Míg szára felé kidomborodva elég széles talpat alkot. Szára középhosszú, vékonyabb, barna vagy zöldes-barna mázas, mély tölcséres, zöld vagy barna rozsdamázas üregben ül. Kelyhe nagy, félig nyílt, hosszas, hegyes, hegyükkel hátrafelé görbülő kehelylevélkéivel tág és mély tányérszerű, sima, vagy kissé ráncos-falú üregbe helyezett. Ennek karimájáról, főkép a nagyobb gyümölcsöknél egyes lapos bordák nyúlnak le a gyümölcs derekára is, de ezek a gyümölcs kerekdedségét nem zavarják. 

Héja tompán fénylő, száraz, kissé érdes tapintatú, vékony, értével aranysárga alapszínén a napos oldalán pirossal mosott és ebben szakadozott sötétebb csíkkal és pettyekkel fedett. Pontozata szembetűnő. Ragya foltocskák, rozsdafoltok vagy alakzatok is előfordulnak rajta. 

Húsa sárga vagy sárgásfehér, tömött, roppanó, értével porhanyó, elég leves, édes-savanykás, illatos, fűszeres, kellemes ízű. Magháza nyílt, apró, kerekded magvakat rejtő.

Augusztus végétől, szeptember végéig több menetben kell szedni, januárig fogyasztható. Ha teljesen megszínesedett, ajánlatos legkésőbb szeptember második felében leszedni, mert a később szedett gyümölcsök a tárolás során lisztesedésre hajlamosak.

Korán termőre fordul és igen bőven - de néha szakaszosan - terem, aminek következtében fája legyengülhet. Ez okból is megkívánja a rendszeres metszést. Idősebb korában rászorul az ifjításra is, mely után a megújuló koronában az almák nagyobbak lesznek. Túlkötődés esetén is apróbbak, kevésbé ízesek lehetnek a gyümölcsei, ilyenkor termésritkítás is célszerűvé válhat. Gyümölcshullásra is hajlamos - a szél könnyen és hamar lerázhatja azokat - így fontos a szüret ütemezése.

December végéig, januárig tárolható, azonban érzékeny az alacsony hőmérsékletre. Túl hosszú tárolás esetén üvegesedik.

Nagy az alkalmazkodó képessége, de száraz helyet nem szereti, az almamoly károsítja.

Elsőrendű asztali, piaci gyümölcs.  A szállítást jól viseli.

Fája eleinte erőteljes növekedésű, korán és igen bőven termő. Nem teljesen edzett. Védett fekvésben, kötött vagy laza, de erőteljes, nyirkosas talajban jól díszlik. A nyesést jól meghálálja. Vadalanyon közép- és magastörzsű fának, mindenféle alanyon törpe- és alakfának egyaránt alkalmas. Hajtásai erősek, egyenesek, ezért szép törzset gyorsan nevel. Ágai felfelé törekvők, gúla alakú, ritkásabb koronát nevelők. Vesszői könyökösek, vörösesbarnán színezettek, molyhosodók, rövidebb rügyközűek, pontozottak. Rügyei kisebbek, vörösesbarnák, molyhosak, simulók. Virágrügyei aprók, zömökek, világosbarnán árnyaltak, közepesen nyílók, középnagynál nagyobb, rózsaszín szirmúak, elég edzettek. Levelei kemények, középnagyok. Nyelük középvastag, elég hosszú, merev. 

Bár a termőhely iránt nem támaszt túlzott igényeket, száraz helyre nem való. Hűvösebb, magasabb helyeken, védett fekvésben, kötött vagy laza, de tápanyagban dús, kissé nyirkosabb talajon díszlik a legjobban. Túl nedves állásba sem való, mert itt a fagy és a taplófoltosság tesz benne nagy kárt. A trágyázást megkívánja.

Fája az erősebb fagytól, gyümölcse a rovaroktól, különösen az almamolytól sokat szenved. A szél is könnyen és hamar lerázza a fáról. Ezért állandó védekezést, ápolást és védettebb helyet kíván. Az ifjításra rászorul. Bár a hely iránt nem támaszt nagyobb igényeket, mégis a száraz helyre nem való. Hűvösebb, magasabb helyeken, védett fekvésben, erőteljes, nyirkosabb talajon díszlik a legjobban. A trágyázást megkívánja. Nedves állásba sem való, mert itt a fagy és a taplófoltosság tesz benne nagy kárt. Ha gyümölcse teljesen megszínesedett, ajánlatos már szeptember második felében leszedni, mert a később szedettek álltukban lisztesedésre hajlamosak.