Szentesi rózsa naspolya

Idős szőlész / gyümölcsész keresztapám csak úgy emlegeti (amolyan viccesen, el-elmosolyodva), hogy a "rothadt gyümölcs". Ennek ellenére szereti. Nagyon szereti. Nem is csoda, hiszen, aki egyszer megszerette az ízét és az állagát, annak mindig kedves gyümölcs marad, főleg, ha a régi idők gyermekkortát hozza vissza. Nem beszélve számos jótékony hatásáról és vitamintartalmáról, hiszen az almatermésűek között C-vitaminban a leggazdagabb gyümölcs és jelentős mennyiségű cserzőanyagot is tartalmaz. A Szentesi rózsa naspolya a Legértékesebb, korai naspolyafajtánk. Bőtermő, öntermékeny, edzett, ellenálló, legkorábban érő, télálló, gyümölcse közvetlen fogyasztva és feldolgozva is egyaránt kitűnő. A fa lomkoronája önmagában is rendkívüli ékessége lehet házikerteknek, parkoknak, nem beszélve csodálatos nagyszirmú virágairól és dekoratív leveleiről. (Maléth J. Zsolt)

Eredetét tekintve föltételezhetően magyar, Szentes környéki tájfajta (Zatykó Sándor).

A Szentesi rózsa naspolya szabályos csepp alakú (gömbhöz közeli formájú, középnagy, gyümölcsének magassága 40-45 mm, átlagosan  22-30 gr. Igen gazdag íz és zamatanyagokban. A naspolya gyümölcse rendkívül gazdag vitaminokban, az almatermésűek között C-vitaminban a leggazdagabb és jelentős mennyiségű cserzőanyagot is tartalmaz. A legízletesebb naspolyafajta. Különleges alakú gyümölcse utóérő, vagyis a fáról leszedve megérik. Kései gyümölcs, azaz késő ősszel érik be, de érdemes a fán hagyni mindaddig, míg meg nem csípi a dér és gyümölcse meg nem puhul. Ekkor élvezhető igazán páratlan ízvilága és lekvár-szerű állaga. Érdemes a fagyok beálltáig fán hagyni.

A gyümölcsének héja szürkésbarna, sárgásbarna, vékony, finoman molyhos. Héja és húsa a legvilágosabb a hazai fajták közül. 
Íze édes, kellemes, jellegzetes zamatú, kellemesen savas. Húsa éretlenül fehér és kemény, majd világosbarna, és lekvár állagú lesz.  

Termését október-november elején szüretelhetjük. Október végétől érik, december végéig fogyasztható.  Íz és zamatagyagai az utóérés alatt alakul ki, de érdemes a fán hagyni mindaddig, míg meg nem csípi a dér és gyümölcse meg nem puhul. Ekkor élvezhető igazán páratlan ízvilága és lekvár-szerű állaga. Érdemes a fagyok beálltáig fán hagyni.

Termőképessége jó, igen bőven terem.

A növényt a kártevők és a betegségek szinte egyáltalán nem károsítják, nem szorul permetezésre. Edzett, teleinket jól tűri. Fagyállósága -34.4 °C.

Friss fogyasztásra a legkiválóbb, de feldolgozható lekvárnak, pürének, vagy más gyümölcsfajtákkal vegyesen ivólének. A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók. Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. A naspolyafa kérgének főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására alkalmazták. A naspolya gyulladáscsökkentő hatású növény. A naspolyamagból készített tea vesekő ellen gyógyhatású.

A naspolya kis termetű 3-6 méter magas fa, vesszői barnásak vagy vörösesbarnák. Lombkoronája önmagában is szép dísze lehet kerteknek, parkoknak. Májusban virágzik, a virágok legtöbbször elhúzódva nyílnak. Lombkoronája laza, szétnyíló. Virágai hófehérek, hólyagos szirmúak. Vesszői vékonyak, egyenesek. Levele matt, sötétzöld, nagyon dekoratív.

Bárhol az országban megél. Minden gyümölcstermő vidéken termeszthető, de a hűvösebb, párásabb klímát kedveli. Félárnyékban is terem. A különböző talajtípusokhoz  alkalmazkodó, igénytelen növény, de kedveli a mélyrétegű, nyirkosabb talajokat.

A naspolyabokrot (fát) csak módjával illik metszeni, mert termőrügyei a vesszők végén helyezkednek el. Metszésével így a termőrügyeket elveszíti.