Szegedi mammut kajszi

A 'Szegedi mammut' kajszi neve szinte kivétel nélkül számos faiskola oldalán helytelenül egy "m"-mel szerepel, de helyesen "mammut"-ként írandó. Ismeretlen fajtakörből szelektálta Foki István és Kovács Imre. Államilag elismert választékbővítő fajta. Tájfajtaként, az "óriás" fajtakör tagjaként nyilvántartott kajszi. Fajta jogosult a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Kht.

A 'Ceglédi óriással' és a 'Nagykőrösi óriással' ugyanabba a fajtakörbe tartoznak. Szegeden ezen a néven először Temesvári faikolája hozta forgalomba az 1940-es években. Több fajtája létezik, és ezen fajták közül emelte ki a 'Szegedi mammut'-ot Foki István és Kovács Imre (Faluba, 1971). Az első üzemi telepítést Lelovich javaslatára 1962-ben, a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban végezték. Előzetes elismerésekor kezdődött nagyobb mértékű szaporítása. 1974-'78 között az összes kajszitermesztés 9,9%-át tette ki a 'Szegedi mammut'.

Gyümölcse nagy, vagy igen nagy, átlagtömege: 62,9 g (6 év átlaga). Megnyúlt, oldalról kissé lapított, tojásdad alakú. (H = 51,0 mm, Sz = 46,6 mm, V = 44,4 mm) Alakindexe: 1,26.  Héja molyhos, narancssárga alapon kárminpiros fedőszínnel mosott. Húsa rostos, bőlevű, kellemes ízű, középkemény állományú, bár íze a 'Magyar kajszi'-ét nem éri utól. Magbele édes. Gyümölcse könnyen puhul. Ritkítani nem szükséges, mert nagy hozamú termés esetén sem aprósodik el. A fajta értékét a kimondottan nagyméretű gyümölcse adja. A Balatonújhelyi Állami Gazdaságban 1968-'71 között a 'Szegedi mammut' 90%-át tudták exportálni, ugyanakkor a 'Magyar kajszinak' csupán 59%-át. Hibája viszont, hogy - különösen gyenge termés esetén - túlhízott gyümölcse könnyen puhul. A megfelelő érettségben való szedés ennél a fajtánál különösen fontos. A fajta konzervipari felhasználhatóságát a Helvéciai Fajtakísérleti Állomás laboratóriumában vizsgálták. Többéves megfigyelések alapján a belőle készült befőtt állománya gyenge, más tulajdonságokban jó (szín, alak, méret, íz, illat).

Július közepén-, 3-5 nappal a Magyar kajszi előtt érik.

Termőképessége jó, de a 'Magyar kajszi'-hoz képest későn fordul termőre, akárcsak a többi óriáskajszi. Termőhelytől függően közepesen, vagy jól terem. Spontán termésre kevésbé hajlamos.

Téli és tavaszi fagytűrése gyenge. Betegségekkel szembeni fogékonysága hasonló a Ceglédi óriáséhoz.

Konzervipari felhasználásra és exportra egyaránt alkalmas nagygyümölcsű fajta. Piacos, jól szállítható.

Fája erős növekedésű, fiatal korában felfelé törő, de később a termés súlya alatt félgömb alakvá válik. Ritka, vagy közepesen sűrű (30-40 fokos szögben felfelé törő) koronát nevel a 'Ceglédi óriás'-hoz hasonlóan. Koronaszerkezete miatt sövénytelepítésre is alkalmas. Termőgallyak zöldes-, szürkésbarnák, a héjuk ritkán paraszemölcsös. A vesszők lilásbarnák, a rügyek elállók. Levelei kanalasak, világosabbak, megnyúltabbak, mint a 'Magyar kajszié'. Szélük kissé fodrozott (kétszeresen) és tompán fogazott.