Pónyik (Pojenics) alma

Erdélyi származású almafajtaként tartják számon. 1508-ban a Döbrentey-kódexben már olvasható a neve. Valószínűleg, egykor a Kárpát-medencében elterjedt volt a fajta, de a XIX. század folyamán Erdély területén volt a leggyakoribb. Gyümölcse középnagy, vagy nagy, héja vastag citromsárga, napos oldalon narancspirossal bemosott, sárgásfehér húsú, olvadó, kellemes ízű, édes-savas, illatos. Erős növekedésű ugyan, de későn fordul termőre. Kedvező viszonyok között jó termőképességű, a metszést nem jól tűri, kötött, nyirkos talajokon jól fejlődik, tűzelhalással szemben ellenálló, ökológia gazdálkodásra ajánlott

A szakirodalom általában erdélyi származású almafajtaként tartja számon. A Döbrentey-kódex már 1508-ban említi nevét. Valószínűleg, egykor a Kárpát-medencében elterjedt volt a fajta, de a XIX. század folyamán Erdély területén volt a leggyakoribb.

Gyümölcse többnyire jókora nagy. Szélessége 85 mm, magassága 65 mm. Szabálytalan lapított gömb alakú. Egyik oldalán hízottabb és többnyire emelkedettebb. Zöme a közepénél mélyebben esik, honnét a száras vége felé eleinte lassan, majd hirtelen domborodva egyszerre ellapul és nagy lapos talpat mutat. Kelyhe felé eleinte szelíden, aztán hirtelen fogyva boltozódik és többnyire elég széles, hullámos, ferdén álló karimában végződik. Szára rövidebb vagy félhosszú, fás és bunkós végű. Szűk és mély tölcsér alakú, rendesen sugarasan rozsdafalú mélyedésben ül. Kelyhe kicsiny, zárt, keskeny kehelylevélkéi molyhosak és szűk, mély falán egyes lapos bordákat mutató mélyedésben ülnek. Ezek a bordák a gyümölcs oldalára is lehúzódva, annak kerekdedségét is gyakran megzavarják. A kehely karimája hullámos. 

Héja vastag, sima, néha kissé érdes tapintatú. Értével citromsárga színű. Napos oldalán némi narancspirral mosott. Barnás-színű pontozata szembetűnő ritka. Rozsdaalakzatok a szármélyedést kivéve ritkán fordulnak elő rajta.

Húsa sárgásfehér, néha zöldes árnyalatú. Tömött porhanyó, olvadó, cukrosan savanykás, illatos, fűszeres, igen finom ízű. Magháza nyílt, rekeszeiben kevés, többnyire fejletlen magot rejt. Kehelycsöve kúpalakú, elég mélyen lehatoló.

November-február. De a hűvösebb tájakon szedett gyümölcsök tavaszig is eltarthatók.

Bőven, de rendszertelenül terem

A kései fagyokra, gombabetegségekre érzékeny.

Elsőrendű asztali, piaci és háztartási alma.

Fája erőteljes növekedésű, későn bár, de kedvező viszonyok között elég bőven termő. Szétálló ágai ritkás lombozatú, De terjedelmes koronát nevelnek. Vadalanyon közép- és magastörzsű fának a legalkalmasabb. Az alakítást, nyesést nem hálálja meg. Vesszei vaskosak, többnyire sárgásszínűek, molyhosak. Rügyei elég nagyok, laposhátúak, sűrűn molyhosak. Termőrügyei aránylag kisebbek, sűrűn molyhosak. Levelei vastagszövetűek, felső oldaluk elég sima, fonákjukon molyhosak, szúrós hegyben végződők. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos. Levélpálhái fejletlenek, áridomúak, sokáig megmaradnak.

Talajban, fekvésben kevésbé válogat. Az emelkedettebb fekvésű, hegyes vidéken, kötött, nyirkosabb talajban bő harmat mellett fejleszti a legszebb gyümölcseit. Kissé kényes, mert kötődött, apró gyümölcseinek a kései fagy éppen úgy árt, mint a forró napsugár. Épen maradt gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Alföldre nem való. Ahol tenyészfeltételeit megtalálja, termesztése érdemes, mert keresett és szívesen vásárolt alma. Hibája, hogy gombabetegségek iránt érzékeny és taplósodásra nagyon hajlandó. Ajánlott termőtáj: nyirkos talaj, folyóvizek melléke, magasabb fekvésű vidék.