Pázmány alma

A 'Pázmány alma' vagy 'Pázmán alma', iletve másnéven a 'Török muskotály alma', valószínüleg török eredetű fajta. Termései nagyok, mélyen bordázottak. Az almák héja vastag, viaszos, zöldes színű, majd sárgára érik, - a napos oldalon enyhén pirosas színárnyalattal. Finom, lédús, fűszeres zamatú, borízű gyümölcsei szeptember végén szüretelhetők. Októbertől késő tavaszig tárolható. Két változata ismert; a 'Sárga pázmán alma' és a 'Zöld pázmán alma'.

Hazáukban az éjszaki és keleti Kárpátok termékeny völgyeiben, hosszú idő óta el van már terjedve „Boczmaner", vagy, „Török muskotály" névvel. Többen azt állítják, hogy még a török világban jelen volt hazánkba, és ezt némileg a Török muskotály név is bizonyítja. Mostani nevét boldogult Urbanektól kapta.

Gyümölcse többnyire kúpos gömbalaku, elég szabálytalanul boltozott s egyik oldalán többnyire hízottabb és emelkedettebb, mint a másikon. A gyümölcs súlyának zöme vagy középtájra, vagy jóval feljebb a száras vég felé esik, ahonnét szára felé hirtelen gömbölyödik és igen széles, laposas és rendszerint hullámos karimában végződik. Kelyhe többnyire zárt, molyhos és sokáig zölden maradó, szabálytalanul kikanyarított elég szűk és mély üregben ülő, melynek falain néha elég szembetűnő, kalvilszerű, néha pedig csak szelíd, lapos bordák nyúlnak a karimára és onnan tovább a gyümölcs derekán át a szármélyedés karimájára is és a bordák a gyümölcs kerekdedségét gyakran megzavarják.

Héja elég vastag, szívós, sima, néha kissé érdes, értével zsíros tapintatu, bágyadtan fénylő, elejinte sáppadtzöld, értével szalmasárga, napos oldalán néha földvörössel szelíden belehelt és itt élénkebb piros szeplökkel is márványozott lehet. Pontozata elég sűrű, elég szembetűnő a kiemelkedő barna pettyecskék alakjában. Hálózatos rozsda szórványosan-, valamint kisebb-nagyobb feketés ragyaszeplők is, gyakran mutatkoznak rajta. Húsa fehéres, néha sárgásba vagy zöldesbe játszó fehér, elég finom, tömöttes, elejinte roppanós, értével porhanyó. Leve bő, cukros, gyöngéden savanyú, igen kellemes, fűszeres ízzel.

Szeptember végén szüretelhetők. Októbertől késő tavaszig tárolható.

Nem terem bőségesen.

Hűvösebb tájakon és alkalmas hűvös helyen tartva akár Áprilisig is fonnyadás nélkül eltartható. Októbertől késő tavaszig tárolható.

Betegségekre érzékeny fajta.

Fája erőteljes, gyors növésű, télálló. Koronája terebélyes, ágai kuszáltak. Vígnövésű, erőteljes, igen edzett. Elég korán és a neki kedvező viszonyok közt, elég bőven termő. Fölálló vagy nyilt szögekben szétálló ágaival, melyek gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel kuszált lombozata nagy, terebélyes koronát alkotó. Alkalmas szálasfának, jól díszlik ugyan mindenütt, de csak kellőleg nyirkos talajban képes teremni.