Papkörte

A Papkörtét (vagy más néven Pásztor körtét) a történet szerint 1760-ban egy Leroy nevű francia lelkész találta egy elzászi erdőben, ahol spontán magoncként kelt. Azóta az egész világon elterjedt fajtává vált. Bereczki Máté szerint Magyarországon sokáig Kossuth körte néven szaporították. Mára elsősorban igénytelensége és konzervipari, ill. egyéb feldolgozása miatt maradt jelentős fajta.

„Egy százada múlt, hogy e becses körtefajt Francia honban bizonyos Leroy nevű, villiers-brenne-i lelkész, Clion közelében, a Fromeateau-i erdőben, hol véletlenül kelt magról, találta és kezdte elterjeszteni. Tisztes korához mérten eléggé is el van már terjedve a világon. Idő jártával a hasonnevei száma úgy fölszaporodott, hogy a Simon-Louis testvérek által kiadott „Guidepratique" (Gyakorlati kalauz) már negyvenhármat számlál ilyenekül el. Nálunk még kevéssé ismeretes e faj, mit onnét is következtetek, mert a 44-ik hasonneve, napjainkban nálunk keletkezett. Grelsei Biró Vincze, volt 1848-49-i honvéd bajtársam, nem tudhatván még senkitől e körte valódi nevét, „Kossuth körte" névre keresztelte el s e név alatt kezdte hazánkban elterjeszteni. Egy régi, ismert nevű gyümölcsnek más névre való elkeresztelése, ha megjárja is a közéletben, de a gyümölcsészet irodalmában meg nem engedhető. Egy, a természetben még nem levő, magról nevelt új gyümölcsöt szabad csak megkeresztelnünk tetszésünk szerinti névre, de az ismert nevűeket más névre elkeresztelni nem. Ha nagy hazánkfia dicső nevét a gyümölcsészetben is meg akarjuk örökíteni; igyekezzünk magot vetni s igyekezzünk magról kelt fáinkról egy új, minden tekintetben kitűnő, terjesztésre méltó gyümölcsfajjal lepni meg a világot s annak adjuk aztán a Kossuth nevet. Gyümölcsészeti tekintetben csak igy járhatunk el helyesen, különben semmiesetre sem. A Papkörte ojtóvesszejét több hiteles helyről is megkaptam. Nálam már több ízben termett. Fajom valódiságáról elég módom volt meggyőződést szerezhetni.” [Bereczki Máté]

Gyümölcsének alakja hosszas, hasas körtealakú; majd ismét gúla- vagy kobakalakú, elég sík felületű, egyik oldalán gyakran hízottabb, mint a másikon. Zöme a középtájnál jóval alább, a kelyhes vég felé esik, ahonnét kelyhe felé inkább, vagy kevésbé fogyva gömbölyödik, s kelyhe körül többnyire ferdén álló és szűk karimában végződik úgy, hogy ezen végén ritkán állhat meg. Szára felé többnyire szelíd behajlással fogyva, hosszú, de azért elég vastag, kúpos csúcsban enyészik el. Szára hosszas, középvastag, fás, görbe, tövénél kissé húsos, hegyénél bunkós, fényes barnamázos, a gyümölcs csúcsán annak folytatásaként húsosán kiemelkedő vagy húsos emelkedéstől egészen ferdére nyomott. Kelyhe igen nagy, nyilt; csillagalakúlag szétterülő vagy kissé fölálló, hosszas, hegyes szarunemü osztványokkal ellátott; többnyire tágas, de igen sekély üregben ülő, melynek aljáról lapos mélyedések és emelkedések indulnak ki s a mélyedés karimáját hullámossá téve, inkább vagy kevésbé kiemelkedő bordákként a gyümölcs derekára is fölvonulnak s annak kerekdedségét többnyire megzavarják.

Héja kissé vastag és keménykés, sima, száraz tapintatú, bágyadtan fénylő, elejinte világos fűzöld, értével szalmasárga napos oldalán is. Csak kíssé élénkebb sárga s néha, napszegte darabjain, igénytelen földvörössel
belehelt. Pontozata elég sűrű; elejinte barna, később fahéjszínre változó, egyenlően elszórt, szembetűnő pettyecskék alakjában jelentkező. Rozsdaalakzatok száras, kivált pedig kelyhes végén sűrűbben, mig egyébütt, fölületén, csak itt-ott szakadozottan tűnnek elő.Húsa bágyadt fehér vagy kissé sárgásba játszó fehér, félfinom, félszerint olvadó; magtokja körül kövesszemcsés, leve bő, cukros, gyöngéd savanynyal emelt, mibe azonban néha kevés összehúzó fanyarság is vegyül, különben elég kellemes, fűszeres ízű. Magtokja nyílt tengelyű; tágas tömlőcskeiben többnyire idétlen magvakat rejtő.

Éretten is jól szállítható, fél évig is jól tárolható, a minőségét megtartja. Gyümölcsének minősége erősen változékony. A minőségi követelmények fokozódásával ennek az egyébként hálás fajtának csökkent a nagyüzemi jelentősége. A gyümölcs jól tárolható házikerti körülmények között is, régen padláson, a kiterített búzában karácsonyig nagyon jól elállt, addigra héja szép sárgára színeződött. 

Szeptember végén, október elején szedve 4-5 hónapig is eltartható. Fája bőven és rendszeresen terem, elég korán fordul termőre.

Jól termékenyül, de a virágpora rossz. Telepítésekor ügyelni kell a megfelelő pollenadó fajták kiválasztására, ugyanis a Papkörte virágpora steril, emiatt legalább két fajtával vegyesen kell ültetni.

Eléggé ellenálló fajta, de a varasodás néha kárt okozhat benne. Termőhelyre nézve igénytelen, nem válogat, mindenütt termeszthető, a hideget is jól tűri.

Házi befőtt készítéséhez ezzel együtt kiválóan alkalmas, csakúgy, mint konzervipari fajtának. 

Levele széles tojásdad, majdnem kerek, sötétzöld színű. Vesszei görbén nőnek, barnák. Koronája jellegzetesen erős, fiatalon feltörekvő, majd széthajló.

Művelésmódját illetően vadkörtére való; vadkörtén középkorán, birs alanyon korán termőre fordul, de birsalanyon korán el is pusztul. Korábban alakfának is használták. Termesztése gazdaságos, de árutulajdonságai elmaradnak a jobb fajták mögött. A Kálmán körtéhez hasonlóan jól termeszthető az Alföld kissé mostoha ökológiai viszonyai között is.