Othello csemegeszőlő

Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, jellegzetes vitis labrusca (rókaszőlő) mellékízű direkttermő szőlőfajta, a Vitis labrusca × Vitis riparia × Vitis vinifera keresztezéseiből származó hibrid. Az 'Othello' csemegeszőlő gyümölcse pektinekben, flavonoidokban igencsak gazdag. Az első fagyok beálltával olyan édessé és zamatossá érik, hogy nincs párja. A konyhai feldolgozása ennek tükrében igencsak hasznos. Könnyen készíthető belőle ital, sörbet, lekvár, dzsem vagy zselé, melyekkel télen is könnyedén visszaidézhetők az ősz jellegzetes aromái. Tőkéje középerős növekedésű, közepes vagy bőtermő. Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres. Fürtje középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag. A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható. Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható. 

Terhelésre kevésbé érzékeny, viszont zöldmunkaigényes fajta. Fagytűrőképessége kifejezetten jó. Száraz, erősen meszes és kötött talajokon rosszul fejlődik, a szárazságot igen rosszul tűri. A filoxérát jól tűri, de kedvezőtlen adottságú termőhelyeken ellenállósága gyenge. Edzett, a gombás betegségekkel szemben kevésbé fogékony fajta. Rothadásnak is jól ellenáll. A peronoszpóra elleni védelme kedvező évjáratokban elhanyagolható, a lisztharmattal szemben azonban kissé érzékeny. A kénporozást nem tűri, levele ugyanis a fejlődő kén-dioxidtól könnyen perzselődhet. Bogyóinak rothadása legfeljebb szélsőségesen csapadékos években szembetűnő- Kocsánybénulási hajlama viszont kedvezőtlenül befolyásolja termelési biztonságát. Ettől függetlenül több szempontból akár „ideális” fajtának is tarthatnánk.

Bora rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor. A labruska mellékízű fajták borát Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozni már évtizedek óta tilos, ezért árutermelő ültetvényeken sehol sem találkozunk az Othello fajtával. Az érvényben lévő magyar Bortörvény rendelkezése szerint a direkttermő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni. Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenik meg. A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos. A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.