Nemes sóvári alma

Egy igazán ősi, régi magyar fajtakör legértékesebb tagja. Kevésbé betegszik meg.

A Felső-Tisza vidékéről származik. 

Gyümölcsének mérete többnyire a középszerűnél nagyobb, gyakran jókora nagy. Alakja két végén belapított, gömbalakú, néha kissé lapított kúpalakú, olykor egyik oldalán kissé hízottabb, de szabályos formájú.
Héja finom, sima, zsíros tapintású, fáján erősen kékeshamvas, ledörzsölve fényes. Eleinte sápadtzöld, értével viaszsárga alapszínű, amiből csak az árnyékban nőtt példányokon tűnik elő egy-egy nagyobb foltocska, mert az egész felület halványpirossal mosott, és sötétpirossal szakadozottan lángozott, csíkozott és pettyezett. Szára rövid, vastag, fás, bunkósan végződik, alig molyhos. Szármélyedése tág nyílású, de szűk és mély. többnyire rozsdamentes, keskeny, sűrű, piros csíkokkal fedett. Kelyhe nyílt, vagy félig nyílt, felálló, hegyükkel hátragörbülő.
Belseje hófehér, a héj alatt pirosba színeződő. Húsa finom, gyengéd, eleinte roppanó, értével velős, csaknem olvadó, bőlevű, édes, gyöngéd savannyal emelt, igen kellemesen fűszeres ízű, illatos, aromás. Magháza kissé nyílt elég sok, hosszú, ép magot rejt.

Szedésérettségét szeptember végén-októberben éri el. Decembertől kezdődően fogyasztható.

Nagyon bőven, de szakaszosan terem, inkább későn fordul termőre.

Egészen áprilisig tárolható. 

Ellenálló fajta. 

Elsőrendű, vagy néha másodrendű asztali-, elsőrendű piaci és háztartási almafajta.

Fája erős, gyorsan növekvő, edzett. Korán termőre fordul és bőven terem. Mindenféle alanyon jól díszlik, mégis inkább közepes és magastörzsű fának javadolt. A nyesést, metszést meghálálja. 
Vesszői középhosszúak, inkább vékonyabbak, alig könyökösek, finoman molyhosak, itt-ott csupaszok, vörösesbarnák, pontozottak, inkább rövidebb levélközűek. Rügyei kicsinyek, tompák hozzáállók, sűrűn molyhosak, kiálló bordán ülők. Termőrügyei nagyok, aljukon szennyes viola szíműek, hegyük felé sűrűn, fehéren molyhosak. Levelei középnagyok, vékonyak, alsó lapjukon finoman és ritkán molyhosak.

Éghajlati és talajbéli igényei nincsenek, de a kötöttebb, nyáron ki nem száradó talaj, a magasabb-, teltebb páratartalomú fekvés a legideálisabb számára.

Nem igényel különösebb gondozást, igénytelen fajta.