Masánszki alma

Világszerte elterjedt, noha nem oly mértékben, mint megérdemelné. A jelennek élő s az utódokkal mit sem törődő emberek önzése vet leginkább gátat nagyobbmérvű elterjedésének. A faiskola tulajdonosok kevés mennyiségben szaporítják, mert több időbe kerül csemetéinek felnevelése, mintmás bujábban növő fajoké. A gyümölcsöst vagy kertet alapítók nem ültetik, mert későn, 10-15-dik évében szokott csak termőre fordulni s igy rögtön nem vehetik hasznát oly mérvben, mint más korán termő fajoknak. Aki azonban önzetlen lelkével unokái jövendőjére is szeret gondolni, ha figyelembe veszi, hogy a Masánczki alma fája 200 évig is elél s 40. évétől kezdve folyvást gazdagon terem. Bizonyára ültetni, szaporitni s megérdemlett pártfogásban fogja azt részesitni, kivált azon esetben, ha a Masánczki alma fájának kedvező agyagos talajjal rendelkezhetik. Bezzeg a csehek és tirolok hasznát veszik most, hogy apáik nem voltak önzők s hegyes-völgyes hazájukat Masánczki almafával árasztották el. Hány száz meg ezer forintot zsebelnek el Masánczki almájokért csak Magyarországból is évenként? Ezen elvitt száz meg ezer forintokban apáink önzését vagy tudatlanságát fizettetik meg most velünk. Ültessünk minél több Masánczki almafát s ne engedjük, hogy unokáinkat is megfizettessék a mi önzésünkért.

A Masánszki almák, aprós, keményhúsú, elég szabályos alakú, sárgás alapszínű, napos oldalán többnyire barnáspirosas vagy élénk piros színű (pl. Rudolf-masánszki), igen tartós téli, sajátos zamatú gazdasági almafajták. Ilyenek pl.:anemes M., stájer M., krassói M., Rudolf M., hagymaalakú M.stb. 

E jeles alma, melyet Diel Némethon büszkeségének nevez, hihetőleg Szászországból, Meissen városa melletti Borsdorf nevü faluból veszi eredetét. Leroy szerint ezelőtt több, mint 300 évvel már igy vélekedett eredetéről Valerius Cordus is História stirpium című munkájában. 

A Masánczki alma Németország nagy részében s a német gyümölcsészeti irodalomban is C (r= Nemes borsdorfi) név alatt; hazánkban és az osztrák tartományokban pedig, valamint Bajorhonban is, átalában „Masánczki” név alatt ismeretes.

Leírói: D i e 1, Kemobstsorten, II. 80. L u c a s, Jlliistr. Handh. der Ohstk. I. 303. és Auswáhl werthv- Ohstsorten, I. 76. Bi vort. Annál, de pomol. VIII. 71. L e r o y, Dict. de pomol. III. 150. Dr.  E n t z  F e r e n c z, (honi nyelvünkön) Kertészeti füzetek, V. 13. és sokan mások a világ müveit népei nyelvén.

Gyümölcse minden tekintetben I. rendű. Mérete kicsiny vagy középnagy.

Alakja változó, tompa kúpos, majd két végén belapitott gömbalaku, szép és többnyire szabályos termetű. Vastagságának legnagyobb átmérője a szár és kehely közt többnyire középtájra esik, honnét mindkét vége felé csaknem egyenlően de kelyhes vége felé mégis többnyire mindig összehúzódva boltozódik.  S z á r a rövid vagy közép­ hosszú, vékony vagy középvastag; szép tölcséralaku, többnyire érdes rozsdával bevontfalu, mély üregbe helyezett.  K e l y h e nyilt; rövid osztványokkal ellátott; többnyire szabályosan kikanyarított, simafalu, sekélyke üregben ülő.

Bőre finom, sima, fénylő, elejénte zöldes fehér, értével aranysárga; napos oldalán ragyogó pirossal mosott, de árnyékban nőtt példányai többnyire nélkülöznek minden pirosságot. Pontozata ritkás, de szembetűnő; a piros szinben aprócska és sárga, az alapszínben nagyobb és fahéjszinü. Egyes, fahéjszinü, finom rozsdafoltok gyakran láthatók fölületén, szármélyedése pedig többnyire érdes rozsdával van bemázolva. Ritka gyümölcs, melyen egy, néha több, kiemelkedő, sárgásszürke szemölcs vagy bibircs is ne találkoznék.

Gyümölcsének húsa fehér vagy sárgásfehér, finom, tömött, roppanó; leve elegendő czukros, finoman borizü, sajátszerüen kellemes fűszeres zamatu; melegebb tájakon azon­ban, valamint a későig tartott gyümölcsöknél, alig lehet benne a savanynak nyomát is észlelni. Magháza zárttengelyü; fiókjaiban számos ép magot rejtő. Kehelycsöve tágas, de alig mélyed a gyümölcsbe.

Novemberben már szedhető és fogyasztható, de eláll tavaszig is. Ízéből a tárolás során folyamatosan veszít.

Rendkívül edzett fajta.

Fája: Fiatal korában lassú növésű, de rendkívül edzett természetű; később azon­ban nagy, tartós életű, terebélyes fává képes növekedni. Termőre csak későn fordul, de aztán rendkivűli termékenységével kárpótol várakozásunkért. Szabálytalanul álló ágaival, melyek vékony gyümölcsvesszőkkel és peczkekkel jól be vannak ruházva, sűrű ugyan de mégis szellős koronát alkot. Vadonczra vagy későn hajtó almafajok koronaágaira ojtva, leginkább szálasfának alkalmas; de doucinra vagy paradicsom alanyra ojtva, bo­kor alakban is nevelhető s ez utóbbi alanyokon korábban is termőre szokott fordulni. A nyesésnek nem barátja; agyagos, meszes s kellő nyirkossággal biró talajban, különösen pedig hegyes vidékeken díszlik legvígabban s terem legízletesebb gyümölcsöket. Későn hajt ki tavaszszal és későn is virágzik. Gyümölcsei jól állják helyöket a fán.

Vesszei: Elég számosak, hosszak, karcsúak, fölállók vagy nyílt szögekben elállók; könyökösek; gyenge korukban ritkásan molyhosak; értebb korukban ezüst hártyásak vagy csaknem egészen csupaszak, fényes barnás vörösek, levélhullás után vöröses barnák vagy zöldes barnák; apró, fehéres, kerek pontokkal elég sűrün, de kevéssé szembetűnőleg pontozottak; rövid levélközüek.

Rügyei: Kicsinyek, gömbölydedek, molyhosak, fához lapulók; elég kiálló, bordátlan ülőlapra helyezkedök.
Virágrügyei: Kicsinyek vagy középnagyok, gömbölydedek vagy zömök kúposak,tompahegüek, sűrü fehér molyhos pikkelyekkel borítvák.

Levelei: Kicsinyek vagy középnagyok, elég vastag és keményszövetüek; merevek, tojásdadok vagy kerülékesek, rövidke, félrecsavarodó, éles hegyben végződök; laposak, gyakran megfor-dítva azaz lefelé öblösek; kissé íveltek; felső lapjukon babosak, de azért elég simák, csupaszak, fényesek, világos-zöldek; alsó lapjukon kissé molyhosak; szélei­ken apró, tompa fogakkal ritkásan és szabálytalanul fürészeltek. Levélnyelök rövid,vastag, merev, csaknem vizirányosan el- vagy rézsunt fölfelé álló. Levélpálhái kicsinyek, áridomuak vagy keskeny-lándzsásak; elég tartósak. Virágrügyet körítő levelei többnyire kisebbek, mint a vesszőkön levők; kerülékesek; merev és majd kissé hosszas, majd rövidnyelüek.

„Hogy mennyire válik be a Masánczki alma alföldi viszonyaink közé? E kérdésre még most nem felelhetek. A sík alföldi kertekben, a hol csak megfordultam,egyetlenegy idősebb Masánczki almafát sem láttam még. Nálam még csak három ízben termett s többnyire a gyümölcstermésre kedvezőtlen időjárású években. Hazánk hegyes vidékein több helyt akad már egy-egy Masánczki fa s termékenységét s gyümölcsei finomságát mindenütt dicsérik. Éjszaknyugati és Éjszaki-Magyarország s aztán Erdély kertészei és gyümölcsöseiben megérdemlené, hogy minél nagyobb mértékben elszaporitsuk”