Leskováci birs

„Utóérése a tél első felére esik, héja vastag és gyapjas, gyümölcse bordás, minőségben elmarad a Bereczki birs mögött, készítenek belőle lekvárt, kompótot, liktáriumot, sajtot. „Nagy” birs, gyümölcse egy kilogramm feletti is lehet...” - így mondja Surányi Dezső, a régi magyar ellenálló gyümölcsfajták kitűnő ismerője. A Vranja és a Leskováci birs alig-alig ismert hazánkban. A Vranja nevű birs körte alakú, és nem ritkák a kilón felüli példányai sem, valamint a Leskováci nevű, alma alakú fajta, amely rendszeresen hozza a félkilós terméseket.

A Leskovacka , amelyet lágy „c”-vel ejtnek „leskovatschka”-nak, egy régi birs Szerbiából, az egykori Jugoszláviából származó, már 1898 óta ismert fajta. Nagy, alma alakú termése, éretten aranysárga és erősen aromás.

„Az aranysárga óriások vevőket keresnek
Hihetetlen, de igaz, a kilós és az egy kiló húsz dekás körte alakú birsek csak nehezen adhatók el a piacon, és ugyanígy járnak a félkilós alma alakú birsek is. Mi lehet az oka annak, hogy Keresztes Ferenc lajosmizsei kertész páratlanul szép, tízhektáros ültetvényének termése kínkeservesen talál utat a magyar fogyasztóhoz? 
A statisztikai adatok szerint a kilencvenes évek nem kedveztek a birsnek. Annak ellenére „telítődött” a piac, hogy mindössze 87 hektár üzemi birsültetvényt tartanak nyilván. A nyolcvanas években még felvásárolták a birset a konzervgyárak rostos ivejének, ám később nem. A súlyos értékesítési gondok miatt a hazai árugyümölcsös területe drasztikusan lecsökkent 1997-re. Keresztes Ferenc és szakcsoporti munkatársainak tízhektáros ültetvénye ma a legszebb és a legnagyobb üzemi birskert. Egy-egy fán nem ritka a százkilós termés. Az ültetvény létrehozásának ötlete tizenöt évvel ezelőtt született, amikor Keresztes Ferenc Jugoszláviában járt, és olyan birskertet látott, amit odáig sohasem. A Vranja nevű birs, amely körte alakú, és nem ritkák a kilón felüli példányai, valamint a Leskováci nevű, alma alakú fajta, amely rendszeresen hozza a félkilós terméseket, szinte megigézte abban a kertben a magyar kertészt. Elhatározta, hogy ezeket a fajtákat itthon is elterjeszti, legalább a saját ültetvényében.„Lenyűgöző volt a látvány”- mondja még ma is, ha a régi emlékre gondol. Majd hozzáfűzi: „Ezek a nagy gyümölcsök úgy húzzák le az ágakat, mintha téglával volna megpakolva, de érdekes módon ha leszedjük a termést, a korona visszaegyenesedik még akkor is, ha szinte a földet súrolta.” A Vranja és a Leskováci birs alig-alig ismert hazánkban, ezért a birsoltványokat is saját maguk nevelték a szakcsoport tagjai. Szerencsére Keresztes Ferenc nemcsak növényvédő szakmérnök, hanem faiskolavezető is volt. A szemzések szépen eredtek, és egyöntetű, pompás csemeték kerültek a lajosmizsei homoktalajba. Azért nem a hazánkban termesztett birsfajták mellett döntött, mert ez a két szerb fajta minden tekintetben túlszárnyalja azokat. Kipróbálta a Morava, az Aszenyica, a Hemus és a Triumph fajtákat is, ám ezek nem bírták a kemény magyar teleket. Az első nagyobb hideg hatására teljesen kifagytak, pedig gyümölcseik szépek voltak. A birs a Kaukázusból származik, majd fontos állomása volt Kréta szigete, ezért krétai almának is mondják. Késői virágzású növény. A fagyosszentek károsíthatják a hajtások végén fejlődő virágbimbókat, ám ez gyakran csupán „ritkítás” jellegű. Teljes kár még sohasem jelentkezett, pedig az ültetvény már több mint tízéves - fűzi hozzá a gazda. A birs virágzáskor csodálatos, és termésével is szépen díszít, ám a lajosmizsei kertészek mégsem díszfának ültették, hanem azt gondolták, hogy jó pénzt hoz . Amikor ezt szóba hozom, akkor Keresztes Ferenc homlokán mély ráncok jelennek meg. Keserűség és fájdalom vegyül szavaiba: „Nagy reménnyel fogtunk az ültetvény létesítéséhez, de elég nehéz a piaci helyzete. Ha nem lenne exportlehetőségünk Ausztriába, akkor a belföldi piac nem venné fel ezt a mennyiséget. Az átvételi ár is nagyon alacsony: 30 és 60 forint között mozog, ami éppen hogy fedezi a ráfordításokat. Ha a mai tapasztalatok alapján kellene döntenem, akkor eszembe sem jutna birset telepíteni.” 

Bozsik József (Szabad Föld, 2000. 11. 07.)

Nagy méretű, akár 500-1000 gramm között is lehet, alma alakú. Héja vastag, molyhos, bordázott, húsa sárgásfehér, édes, illatos.

Szeptember végén, október elején szedhető, és decembertől januárig fogyasztható. 2-3 hónapig tárolható.

Nagyon bőtermő, igénytelen. Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem.

Betegségekkel szemben nagyon ellenálló .

Szerbiában első számú birs pálinka alapanyag.

Fája nem túl erős növekedésű, koronája lapított, széthajló.

Termőhely iránt igénytelen, de a hűvösebb talajokat jobban kedveli.