Feketicsi meggy

Meggy, amelynek a leve még az üvegpoharat is megfogja... Oltóvesszejét személyesen hoztam Bácsfeketehegyről. Frissen préselt levét a határon áthozva a vámosok azt gondolták, vért szállítunk... A Feketicsi meggy teljesen edzett, a betegségekkel-, kártevőkkel szemben rendkívül ellenálló fajta. Fáján a gombabetegségek és a levéltetvek nyomát sem lehetet felfedezni. A feketicsi meggy egy helyi tájfajta, amely kedveli a Feketics környéki jó minőségű, mélyrétegű vályogtalajt, középerős növekedésű, korán termőre fordul, gyümölcse nagy értékű (kemény húsú, lédús, erősen festőlevű, magas sav- és cukortartalmú, kiváló ízű és zamatú), rendkívül magas antioxidáns tartalommal.

Tájfajtáról beszélünk, amely bizonyos változatosságot mutat. A Bosnyák meggy is valószínűleg közeli rokona. Magoncról is ugyanolyan az íze. A csemete előállítás során az oltás nélküli magonc nevelés gyengébb csemetéket eredményez, amelyek nagyon soká fordulnak termőre. Sajmeggyre oltva is kisebb a növekedési erélye, ami kisebb kertekben, inkább jó tulajdonságnak bizonyul. Legjobb - furcsa módon - saját magoncára oltva lesz. Az ilyen fák a legerősebbek, bár kissé erősebb metszést is igényelnek, mert túlságosan bokrosodnak.

A Telecskai-dombok löszös talaján fekszik Bácsfeketehegy (szerbül Фекетић / Feketić, németül Feketitsch / Schwarzenberg) egy falu Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben. Ma a bácskai magyar református püspökség székhelye. 1785-ben kunhegyesi telepesek alapítottak újra. A falu új lakói anyaközségükből magukkal hozták a szőlő és a gyümölcs szeretetét, s megérkezésük után rögtön a szőlőtelepítés engedélyezését kérvényezték. Ebben az időben a szőlő ritkán szerepelt monokultúraként, ugyanis a tőkék közé rendszerint gyümölcsfákat ültettek. A ma bácsfeketehegyi – feketicsi meggyként ismert tájfajta első csemetéi Sárközi Ferenc szerint az 1910-es években kerülhettek Bácsfeketehegyre. A történet szerint 1912-ben két feketehegyi legény Kecskeméten töltötte katonaéveit, s az ottani piacon találkoztak a fekete, nagy szemű, édes meggyel, melyet annyira megkedveltek, hogy nem nyugodtak, amíg rá nem találtak, honnan lehet a fajta csemetéjét megszerezni. Mindketten egy-egy fácskával tértek haza.

Az 1930-as években a májusi fekete meggyként emlegetett gyümölcs még csak a feketicsi gazdák szőlőskertjeiben fordult elő, bár a meggyfák nagyon jól fejlődtek ezen a talajon, és szaporításuk is könnyű volt az anyagyökérről kitörő sarjak révén. A feketicsi meggy nem sokára megjelent a szomszédos települések piacain, és az 1950-es évektől beindult a tömeges felvásárlása is. Mind keresettebb lett ez a koránérő, édes meggyfajta, és a meggytermesztés meghatározó jelleget nyert Feketics gyümölcstermesztésében. A fénykor az 1960–70-es évekre tehető, amikor a Földműves Szövetkezet ingyenes facsemetéket biztosított, s a legnagyobb ültetvények 2000–5000 meggyfát számláltak. Az évi termés elérte az 500 tonnát, és a feketicsi meggyre igen nagy kereslet volt mind belföldön, mind külföldön.

A 70-es évek második felében azonban megindul a hanyatlás. Ettől kezdve mindinkább akadozott a termés értékesítése, ugyanis a nyugati piacon megjelenő, géppel szedett, olcsóbb meggyel nem tudtak versenyezni a feketicsi termelők. Az ültetvények nagysága lassan csökkenni kezdett, bár a becslések szerint még ma is 3000–3500 meggyfa lehet a faluban. A termést egyrészt frissen értékesítik a környező kisvárosok piacain, másrészt pálinkaként hasznosítják.

A helyiek azonban koránt sem feledkeztek meg arról, hogy mit köszönhetnek a meggynek, és hogy milyen lehetőségek lakozhatnak még benne. A helyi Gazdakör neves szakemberek segítségével elérte, hogy a falura jellemző, tájjellegű fajtakör egyik tagja fajtaelismerést kapjon. A prima névre keresztelt fajta leírásában a szakértők kiemelték annak kiváló beltartalmi adottságait és magas élvezeti értékét. 

„A feketicsi meggytermesztés érdekessége és talán egyedisége abban rejlik, hogy a termesztett „meggyfajták” egy helyben kialakult tájfajta tagjai, amelynek eredete ismeretlen. Nagymérvű termesztését a múltban könnyű szaporíthatóságának (magról és gyökérsarjakról), és kiváló gyümölcsminőségének köszönhette. Az évek folyamán a szaporításból adódóan különböző típusai alakultak ki. Ezen meggytípusok szelekciója folyamatban van, valamint a fajta elismertetése is elkezdődött. 

Az első meggyfákat még a 60-as évek elején nagyapám ültette a szőlő közé. Ekkoriban ezt a korán érő nagy szemű édes meggyet jól lehetett értékesíteni a környező piacokon. Ültetvényt a 60-as évek végen telepített. Nagyapámnak 600 meggyfája volt. A 70-es évek végén a meggytermesztés válságba jutott és a feketicsiek többsége kipusztította az ültetvényét. A mi családunk kitartott a meggytermesztés mellett. Napjainkban 400 meggyfánk van. A meggy szeretete apáról fiúra száll, csakúgy, mint a pálinkafőzés tudománya.” (Horkai Zsolt)

A fajta gyümölcse tetszetős, gömb alakú, héja sötétbordó, mérete 22 mm körüli átmérőjű, középkémény, íze kellemesen savanykás, édesebb, mint más meggyek, de nem édes (inkább savanyú, de nem olyan krítésszaggatóan), jellegzetesen aromás, a gyümölcs húsa és leve sötétvörös, erősen festő, finoman rostos, bőlevű. Magja kicsi, kissé húshoz kötött, ovális alakú. Különösen értékes a fajta színanyag összetétele. Színanyaga a feldolgozás (befőtt illetve lékészítés) során nem veszti el ragyogását, így valószínűleg igen szép ragyogó színű meggylé készíthető belőle. A többi meggyfajta színanyagai a feldolgozás alatt megbarnulnak. Feltehetően ez a színtartóképesség a jelentős antioxidáns tartalmának köszönhető, mely élelmezés-egészségügyi szempontból lehet rendkívül jelentős. Az antioxidánsok bizonyos fokú védelmet jelentenek a rosszindulatú daganatok kialakulásával szemben. Magas szárazanyag tartalma, mely főképpen cukorból áll különlegesen gazdaságos lehet mind a konzerv, a mélyhűtő, mind a szeszipar számára. (Dr. Apostol János)

A Feketicsi meggy táplálkozásbiológiai értékét nemcsak a beltartalmi adottságok, hanem ezeknek élvezeti szempontból kedvező aránya, utolérhetetlen íze, harmóniája adja. Feldolgozott formában a beltartalmi anyagok koncentrálódása révén megnő az élvezeti értéke. Nem egy-egy jótékony hatóanyag miatt ennyire egészséges, hanem azok összetett hatása miatt. A gyümölcsben levő vegyületek fokozzák egymás hatását.
Szacharóz nincs benne, de a szőlőcukor tartalma a legmagasabb a szőlő után. Szorbit tartalma megelőzi a körtét és kajszit, ezért energiatartalma igen nagy, anélkül, hogy a cukorbetegeknek megterhelő lenne. Savanyú ízét almasav, borostyánkősav és citromsav tartalmának köszönheti, amely anyagcsere élénkítő és frissítő hatású.
A Feketicsi meggy kutatások szerint 17 antioxidáns vegyületet tartalmaz, melyek közül egészségünk szempontjából a melatonin, az ellagsav és különböző flavonidok (antocianidok, fenolsavak, stb.) a legfontosabbak.
Ezek csökkentik a szervezetünkben levő szabadgyökök olyan hatását, mint például az öregedés, mutáció, rákkeltő hatás

Korán termőre fordul, rendszeresen és jól terem. Érési ideje június 10-e körül esik.

A fajta fája rendkívül egészséges, a látottak alapján mindennemű vegyszeres növényvédelem nélkül ellenáll a moníliás és a blumeriellás betegségeknek, valamint a cseresznyelégy és levéltetű károsításának is. A fentebb említettek alapján a fajtakör szelektálásával létrehozható egységes fajta rezisztenciájánál fogva rendkívül alkalmasnak látszik a biotermesztés számára. Vegyszeres növényvédelem nélkül termesztve gyümölcse és a belőle készíthető feldolgozott, termékek a termesztési helynek megfelelő márkavédelemmel elláthatóan és a biotermékekre jellemzően magasabb áron értékesíthetők mind a belföldi mind az unió piacán.Összefoglalva véleményem szerint a Feketicsi fekete meggy fajtaegységesítést szolgáló szelektálás után nagyobb arányú termesztésre alkalmas és javasolom a termesztésbe való bevezetését.”  (Dr. Apostol János)

A Feketicsi meggy teljesen edzett, a betegségekkel-, kártevőkkel szemben rendkívül ellenálló fajta. Fáján a gombabetegségek és a levéltetvek nyomát sem lehetet felfedezni. Ellenáll a moníliának és a blumeriellás levélfoltosságnak, amely következtében sok esetben már nyár végén kopaszak szoktak lenne az egyéb meggyfák.

A Feketicsi meggyfa legfontosabb termesztési tulajdonsága a monília rezisztencia. A meggyfák többsége szenved a monília hajtáselhalásos formájától, melyet a népnyelv (helytelenül!!!) tűzelhalásnak nevez. Ilyenkor hajtások, ágak, egész ágrendszerek száradnak le közvetlenül virágzáskor. A meggyfák pusztulásának is ez a leggyakoribb oka. A monília fertőzésből egy fát nem lehet teljesen kigyógyítani, csak tünetmentesen tartható, folyamatos biológiai növényvédelmi kezeléssel. Ez a Feketicsi meggynél soha nem jelentkezik.

A meggy táplálkozásbiológiai értékét nemcsak a beltartalmi adottságok, hanem ezeknek élvezeti szempontból kedvező aránya, utolérhetetlen íze, harmóniája adja. Feldolgozott formában a beltartalmi anyagok koncentrálódása révén megnő az élvezeti értéke, és egyes termékek az energiapótolásban is szerepet játszanak.

Készülhet belőle: befőtt, íz, dzsem, édesipari termékek, likőr, szörp, üdítőital, bor és pálinka. Ezen kívül még mélyhűtésre és színanyag kivonásra is kiváló. A meggy mint gyógynövény is felhasználható. A gyümölcséből készült cukros befőtt enyhe hashajtó hatású, a kocsányából készült gyógytea köhögéscsillapító, ugyanakkor hörghurutra és gyomorbántalmak kezelésére is kiváló.

Dr. Apostol János véleménye: „A ‘Feketicsi fekete’ meggy a térségre jellemző fajtakör, olyan értékes meggy populáció, melynek egyedei kiváló termesztési gazdasági és élelmezés-egészségügyi előnyöket testesítenek meg. A fentiek alapján az a véleményem, hogy termesztésének nagyarányú felfuttatása jelentős hasznot hozhat mind a térségnek mind az egész országnak. Így nagyobb arányú termesztésbe vonása támogatásra érdemes

Gyönyörű gömbkoronát nevel. Levelei nagyon nagyok, élénkzöldek, cseresznyelevélnek tűnnek. Törzse sima, szürkés-vöröses. Nagyon erős fa, rendkívül ellenálló. Fiatal korában nagyon sűrű az ágrendszer, ezért vázakorona kialakítása indokolt.