Fehér eperfa

A fehér eper (Morus alba) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és az eperfafélék (Moraceae) családjába, az eperfák (Morus) nemzetségébe tartozó faj, a fekete eperfa rokona. Zsenge leveleit régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték, gyümölcséből eperpálinkát főztek, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették. 15 m magasra terjeszkedő kerekded koronájú fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Fája széles, terebélyes koronájú fa; csüngő ágú fajta is ismert a fekete termésűek között.

Kertészeti változatai: Fegyvernekiana, Fruitless, Laciniata, Mapleleaf, Nuclear Blast, Pendula, Urbana

Kínában őshonos közepes magasságú fa. Kínában az fehér eperfa termése elsősorban selyemhernyók táplálékául szolgált. A fehér eperfa 10-15 méteres, közepes méretű, kerekded koronájú fa. Leveleinek egy része mélyen karéjos. Édes gyümölcsei nyáron érnek. Hazája Kína, ahonnan a selyemhernyók kizárólagos táplálékául szolgáló lombja miatt csempészték ki és honosították meg, először Közép-Ázsiában, majd Európában is. Hazánkban régen tömegesen ültették, főleg útmenti sorfának. A századfordulón gyakori volt a falusi kertekben is, termését frissen fogyasztották vagy pálinkát főztek belőle, kemény fájából hordódonga, kocsikerék talpa készült.

Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehérek, néha halványan rózsásak. Folytonérő, az első és utolsó lehullott szemek között akár másfél hónap is eltelhet. Érése az időjárástól és faegyedtől függően júniusban és júliusban van. A teljesen beérett szemek maguktól lehullanak.

Termése kellemes ízű, nyersen is fogyasztható. Éretlenül kesernyés, megérve mézédes. Csak az érett szemeket érdemes leszedni akkor, amikor szinte már maguktól elválnak a fától. Az éretlen, ezért élvezhetetlen szemeket ezzel szemben erővel kell letépni. Másik lehetőség a szedésre a fa alá kiterített fólia, melyre az érett szemek maguktól lepotyognak, ezt rázással lehet elősegíteni. Leszedés után rövid időn belül el kell fogyasztani, mert a szemek pár órán belül megpuhulnak és erjedni kezdenek. Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, szósz, gyümölcsleves, turmix, jégkrém, aszalt gyümölcs és pálinka is készíthető belőle. A fekete eperfa gyümölcse gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

Sok kutya kifejezetten szereti, több marékkal is felesznek a földre lehullott szemekből. Nagy mennyiség evése emésztési zavarokat, hasmenést okozhat nekik, valamint a túl sok cukor is megterheli a szervezetüket.

Áprilistól júniusig virágzik. Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehérek, néha halványan rózsásak. Folytonérő, az első és utolsó lehullott szemek között akár másfél hónap is eltelhet. Érése az időjárástól és faegyedtől függően júniusban és júliusban van. A teljesen beérett szemek maguktól lehullanak.

Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető. Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták. Korábban útfásításra, selyemhernyó tenyésztésre telepítették. Magas sövénynek is alkalmas, tanya udvarok, legelők, tyúkudvarok fája, terméséből kiváló pálinka készíthető.

„S így lőn, hogy 1826-ban szederfa-kertet álliték Czenken Sopron vármegyei jószágomon s szederfák kiültetésével azóta úgy iparkodtam, mikép e pillanatban 16,096 szál részint fasorokba, részint dűlőkre, részint csoportosan kiültetett szederfáknak, 8,064 öl bokornak s 3,685 folyó öl gyepünek birtokában vagyok. — Selymet több izben készítettünk, sőt három évre szederfáim egy részét bérbe is adám, úgy hogy körülbelül három húszasával fizeték meg mázsáját levelének; de ezt — másoktúl rábírva — eredeti szándékom ellen cselekedtem, melly szerint csak akkor akartam a selyemtenyésztést megkezdeni, mikor azt nagyban űzhetném; s ekkép nehogy fáimat csekély haszonért elrontsam, s azon mindennapi hibába essem, miszerint csak kevés tudja bevárni a gyümölcs tökéletes megérését, azzal egy időre ismét felhagytam.” – Széchenyi István: Selyemrül, 1840

A fehér eperfa hatóanyagai: aceton, almasav, arzén, aszkorbinsav, B1-vitamin, B2-vitamin, béta-karotin, bórkősav, cellulóz, cianidin, citromsav, ecetsav, foszfor, fruktóz, kén, koffeinsav, kolin, leucin, magnézium, metil-szalicilát, nátrium, niacin, pektin, prolin, sóskasav, sztearinsav, szukcinsav, tannin, trigonellin, umbelliferon, vas, xantofil

Alkalmazása: antibakteriális, asztma, cukorbetegség, fájdalom, gyulladás, hashajtó, hipertónia, kiütések, köhögéscsillapító, köptető

Gyógyhatása: A friss levelet megszárítva natúr teaként vagy teakeverékekbe használhatjuk. Cukorbajban (diabetes) szenvedőknek ajánlott.

Kérge barnásvörös, vagy zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. Alakja széles tojásdad, gyakran tagolt, durván fogazott, ősszel sárgára színeződik. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzós virágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske. Virágja jelentéktelen, egy- vagy kétlaki, csüngő barka. Áprilistól júniusig virágzik. 

Talajban nem válogat, napos meleg fekvést kedvel. Ajánlott termőtalaj: Észak-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség, Felvidék